Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-26

63 Az országgyűlés 26. ülése 19Í7 terjesztett, interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. POLÁNYI ISTVÁN jegyző (olvassa): »T. Országgyűlés ! Kunszeri Gyula képviselő úrnak az Országgyűlés 9. ülésében az általános iskolai latintanítás tárgyában hozzám in-* tázett interpellációjára tisztelettel az alábbiakban válaszolok. A képviselő úr a 6300/1947. V. K. M. sz. rendeletet tette szóvá. Ez a rendelet az általános iskola V. osztályában választható tárgyak sorából törölte a latin nyelvet. A képviselő úrnak az az állítása, hogy ez a rendelet az általános iskola felső osztályaiban ' a latin nyelv tanítását végképpen törölte, .téves. Az említett rendelet ^egyrészt •lehetővé teszi azoknak <a tanulóknak,' akik az elmuit évben a latin nyelv tanulását választották, hogy a latin nyelv tanulását tovább folytathassák» másrészt a rendelet lehetőséget nyújt arra, hogy az általános iskola tantervét minél e~— ségesebb módon alakítsuk ki. A klasszikus műveltség jelentőségét a nevelésben elismerem. Az a kérdés azonban, hogy a latin nyelv oktatása a tanuló tízéves korában, vagy később kezdődjék-e, a szakemberek vitájának középpontjában áll. Számos példát sorolhatnék fel mind a külföldi nevelés köréből» mind a magyar nevelés múltjából arra, hogy -a latin nyelv tanítása milyen különböző életkorban kezdődik.. A szakemberek vitájának részletes feltárásával azonban nem kívánom a t. Országgyűlés ^ idejét hosszasan igénybe venni. Az interpelláló képviselő úr is bizonyára jól ismeri az idevágó szakirodalmat. Az általános iskola alapvetően új intézmény a magyar nevelés történetében. Kialakulása természetesen még nem tekinthető befejezettnek. Jó kialakításának mé^ szellemi ós anyagi feltételei vannak. Az általános iskola művelődési javai között a klasszikus kornak megfelelő szerepet kívánok biztosítani. Az interpelláló képviselő úr azt állította, hogy az általános iskolai tanuloknak mintegy 70—80%-a választotta a latin' nyely, tanulását. Ez az adat alapvetően téves. A helyes adat: 8%. A képviselő úr külföldi példákra hivatkozott, így többek között a Szovjetunió példájára. ^ Hivatkozása azonban éppen nem az , ő érvelését támasztotta alá. A szovjet pedagógusok között valóban számos híve van a latin nyelv tanításának, abban azonban mindnyájan egyetértenek» hogy a latin nyelv tanítását legkorábban a 14. életévben célszerű kezdeni. A második világháború utáni iskolareformokban világszerte későbbi időpontra helyezik a latin nyelv tanításának megkezdését. .Tisztelettel kérem válaszom tudomásul vételét. Budapest, 1947. november 15. — Ortutay Gyula s. k.« " ELNÖK: Kunszeri Gyula képviselő urat megilleti a, viszonválasz joga. KUNSZERI GYULA, (md): T. Országgyűlés! Engedtessék meg nekem, hogy néhány szóval reflektáljak a kultuszminiszter úr válaszára. A miniszter úr, azzal kezdte -válaszát.»- hogyén tévedtem akkor, amikor a rendeletnek olyan intenciót imputáltam, hogy az általános iskolának összes felsőbb osztályaiban törölték . a latin nyelvet, ügy van, amint a kultuszminiszter úr mondja, hogy valóban csak az V. osztályból törölték a latint» az igazság azonban az, hogy ez csak az 1947-^48-as iskolai évre , érvényes, mert egészen természetes, hogy ez a évi december hó í-én, csütörtökön. .-., 64 tendencia azután szépen tovább fos: menni és akik az idén nem tanulhattak latint, mert nem volt szabad latint tanulniok» azok természetesen a következőleg kiadandó és ebben a rendeletben már involvált rendelkezés alapján nem fognak tudni a VI. és ai VII. osztályban sem latint tanulni. Arról van tehát szó, hogy éppen ennek a rendeletnek következtében három éven belül teljesen kiszorul az általános iskolából a latin tanítása. ! . • * A második szempont pedig az életkor szempontja. Valóban igaza van a kultuszminiszter úrnak, hogy eléggé ismerem a szakirodalmat. Éppúgy mint, ő, én sem akarom az igen t. Ház figyelmeit igénybevenini az összieis ide- % vágó kérdéseknek és problémáknak felvetésével. Egy azonban bizonyos. Ha az idegen nyelvek tanítását és tanulását szükségesnek latjuk, •— márpedig azt hiszem» hogy ebben mindenki megegyezik — akkor ebből logikusan következik, hogy azzal a .nyelvvel kell az idegennyelv-tanítást megkezdeni, amely az összes többi európai nyelvnek közvetlenül vagy közvetve az alapja. Hogy csak egy példát mondjak, egészen természetes» hogy ha szükségesnek látom a francia vagy az olasz nyelv tanítását és tanulását, akkor azzal a latin nyelvvel kell kezdenünk a tanítást, amelyből a francia és az olasz nyelv kifejtő" dött, és nem megfordítva» nem visszafelé, mert. ez lélektani abszurdum, lélektani lehetetlenség' lenne. Amit a kultuszminiszter úr válaszában a Szovjetunióra vonatkozólag mond, az is csak látszólag szól az én "érvelésem ellen, valójában azonban nagyon is alátámasztja. Mert tessék tekintetbe venni azt» hogy a magyar nép és a szovjet nép magvát képező orosz nép kulturális hagyományai között ha nem is lényegbevágó, de igenis szembetűnő árnyalati különbségek vannak. Amikor az orosiz nép belépett — körülbelül velünk, magyarokkal egyidőben — az európai kultúrközösségbe, akkor a nagy egyházszakadás már végbement és tudjuk azt, hogy az orosz nép a keleti egyházon» a bizánci egyházon keresztül lépett be a nagy európai kultúrközösségbe, mi pedig a nyugati, a római, a latin egyházon keresztül léptünk be az európai népek kultúrközösségébe. Természetesen ez a megállapítás nem akar értékítélet leírni. Az egyik kultúra» a görögbizánci éppen olyan értékes lehet, mint a másik, a nyugatrrómtaá. Sőt, minthogy a, görög műveltség mélyebb gyökerű, ősibb, valószínű, hogy az a kultúra az értékesebb. Azonban a tény az, hogy mi a latin kultúra emlőin növekedtünk fel. Tehátt ha annak a népnek a vezető tudósai, amely népnek sokkal lazább volt ia kapcsolata a latinitással, elismerik azt, hogy ' igenis latint kell tamulni legalább a tizennégyéves kortól, akkor azt hiszem, hogy mutatis mutandis, a meg-felelő változtatással mi a mi ' : <* sajátos, latinitással átitatott nemzeti kultúránkra való hivatkozással elvárhatjuk azt, « hogy eza latintanítás nálunk még korábban kezdődjék meg, tehát legalább m tízéves kortól. ta • De nem ez a lényeg, hogy milyen korban kezdik a latintanítást, hanem az a lényeg, hogy amikor végre-valahára az általános iskola keretén belül egy általános nemzeti műveltséget, akarunk adni a nemzet minden egyes tagjának, akkor ebből iaz általános nemzeti műveltségből a latin, vagy a latintanításnak az elemei nem hiányozhatnak, ebből senkit ki nem rekeszthetünk, éppen laizérfc mert — amint inter «