Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-40

671 Âz országgyűlés iO. ülése 19Á8. a kereten, amelyről egy szerződésihez való hozzászólásban beszélni .keli En nagyon optimista, vagyok, hiszek abban» hogy ez a politika nemcsak Magyarország javára és a délkeleteurópai népek javára szolgád, hanem a világ kapitalistáinak is imperialistáinak boszszankodására is, 3 talán elnozza számunkra a világbéke megvalósulásiát. (Taps a kormány pártokon.) m ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli CZÖVEK JENŐ jegyző: Jöcsik Lajos! JÓCSLK LAJOS (pp) államtitkár: T. Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat bevezetőjében nyilatkozik a magyar köztársaság és a román népköztársaság azokról az indokokról, amelyek a barátsági és együttműködési szerződés megkötéséhez vezettek. Az indokok legelseje arra utal» hogy a. két nép szem előtt tartotta a. második világháború tapasztalatait, amikor Németország — felhasználva mindkét ország reakciós és fasiszta vezetőrétegeinek soviniszta és terjeszkedő törekvéseit, — {megsemmisítette Magyarország és Románia függetlenségét s a két országot hódító politikája támaszpontjaként használta fel, háborúba sodorva őket a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója ellen. Azt hiszen^, egy pillanatra meg kell állnunk ennél a motívumnál és el kell mondanunk mindazt» amit ez a motiváció felidéz bennünk. Elsősorban is arra gondolunk, hogy ez a motívum teljességgel megvalósítja azt a különbséget, amely antitézisként állítja szembe az új dunai. demokráciákat az első világháború után kialakult és kialakított reakciós és a fasizmus felé lóduló rendszerekkel. Arra gondolunk, hogy már az első világháború után is lehetett volna szem előtt tartani bizonyos tapasztalatokat, szem előtt lehetett volna tartani- hogy a dunai népeket a német t imperializmus már akkor is eszközszerűsítve rántotta bele hódító politikájába. Szem előtt lehetett volna tartani, hogy jeilentőségünk abban a hatalmi rendszerben nem volt több, mint az anyagé, mert élelmezési és hadtáp-bázis volt a közgazdaságunk, népünk pedig emberanyag a hódítás vágóhídjaán. Az első vesztett háború ellenére azonban a magyar reakció személy szerint és Programm szerint is azokhoz tartotta magát» akik politikájukkai népünket katasztrófába taszították. Az első világháború utáni reakció éppenúgy, mint a világháborús nemzeté, belső és külső magatartásában közös és hasonló forrásokból táplálkozott a középeurópai pozíciónk tekintetében. Amikor t Neumann könyve megjelent, amelyben először fogalmazta meg és foglalta rendszerbe teljes nyíltsággal és leplezetlenül azt a gondoláitól, hogy Közép-Európa Németország számára a jövő háborúk megvívásának biztos záloga» akkor Tisza István így közvetítette a magyarság felé a neumanni imperialista gondolatot: Ha, ami teljes határozottsággal feltehető, sikerülni fog az Északitengertől Mezopotámiáig terjedő összefüggő területet olyan szilárd politikai barátság viszonyába hozni, hogy jövő háborúk esetére is biztosan várható legyen az együttműködés, akkor a jövő világháború esetére az élelmezési gondok ki vaunak kapcsolva. — Ezt mondotta Tisza István. Figyeljük csak meg ezt a gyilkos tiszaistváni logikát: Ha sikerül, ami teljes biztonsággal feltehető — mondja. Egyszerre állít is, meg feltételez is, ami teljes évi február hó 5-én, csütörtökön. 672 logikai képtelenség. Ennek az a magyarázata, hop"y ez a nemzedék látta» hogy katasztrófába viszi a magyar nemzeteit, de ugyanakkor le is hazudta ezt, ment ettől a katasztrófapolitifcától függött társadalmi helyzetének, osztályhelyzetének a megőrzése. Ez csak a reakciós szemlélet számára tűnhet fel véletlennek, amely képtelen a történelmi törvényszerűség felismerésére a tekintetben» hogy a német járom összétörése Közép-Európában a demoíkrácáa új típusainak sorát szülte és teremtette meg. A itiszaistváni^ logikai ellentmondás, maradt a két világháború közötti reakció magatartásának is a tengelye, nemcsak nálunk, hanem minden középeurópai nép életében is. Tisza István az Északi-tengeritől Mezopotámiáig terjedő területről beszélt, olyan területről tehát, amely terjedelmével tökéletesen fedi azoknak a német és csatlós fasisztáknak az elképzeléseit, akik a nagytérgazdálkodás eszmei rendszerét és gyakorlatát megalkották a második világháború előtt. Az új fogalmak régi vágyakat takarnak. Az újsütetű Neumannok és Tiszák már nem Közép-Európáról beszéltek, hanem például Zwisehen-Európáról, olyan köztes, Európa alatti, vagy melletti területről, amelynek feladata az, hogy testtel és lélekkel szolgálja az uralkodó népfaj érdekeit és hódító törekvéseit. És a reakciós rétegeik tudatosan vagy vakom szolgálatába szegődtek ennek a genuicid. nemzetgyilkos hatalmi mániának. % Mikor a dunai népi demokráciák a felemelkedés nehéz periódusában a felelősség kérdését felvetették a konok kiszolgálóktól ikezdve a sunyi, szemforgató jámborokig, akkor sokszor lehetett hallani: »hogyha előre tudtuk volna!« Pedig előre tudni lehetett és tudni kellett volna a végzetet, ha másért nem, az első világháború tapasztalatain okulva. De a hitleri német imperializmus napról-napra, a, nap minden órájában és percében szülte a bizonyítékokat a népeik eszközszerűsítésóre. Szörnyű gépezetével ráfeküdt a dunai népek gazdasági életére sí a rablást nem akkor kezdte meg, — amit a jámborok is képesek voltak már észrevenni — amikor ugyanis elkezdték a gyárainlkat leszerelni, a jószágunkat és a fiatalságunkat nyugatra hajtani, amikor a diadalmas szovjet seregek átlépték már a Kárpátokon, hanem raboltak ,bennü«nkiet már jóval előbb, mégpedig az elhurcolás legdurvább jelentésével. Romániát például a következőiképpen rabolták: 1939-ben Románia Nétmetországba irányuló kivitele 8665 millió lei volt, de egy esztendővel később már 16.316 millió. Ugyanakkor Románia behozatala 1940-ben csupán 13 inüliárd leit tett ki, de ez is főleg az ott működő német erők táplálására szolgált. Ha a románnémet áruforgalom tömegét nézzük^ akkor a végzet adatai ezt a borzalmat mutatják: Németország bevitele Romániába 1941-ben 253 000 tonna áru volt, de behozatala Romániából 3,650.000 tonna. 1942-ben szállított oda 772.000 tonna árut, de elvitt onnan 2,360.000 tonnát. 1943-ban 700 000 tonna német bevitellel szemben 2,579.000 tonna román kivitel áll, onlg 1944-ben 639.000 tonna német bevitellel szemben a román kivitel Németországba 1,593.000 tonna áru volt. Ilyen helyzet mellett Németország mégis meg tudta csinálni, hogy külkereskedelme — holott állandó eladósodásban volt Romániával