Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-40
665 , Az országgyűlés 40. ülése IMS. esak úgy tudjuk megőrizni, ha erőinket összefogjuk. , , ! , , ; | ; :« Mi most a világtörténelem együk döntő fordulópontján állunk és választanunk kell, hogy a népi demokráciák szilárd békefrontjáhöz esaitlakozunk-e, vagy pedig kiszolgáltatjuk magunkat ^azoknak az erőknek, amelyek, 'ha nem emeünénk eléjük hatalmas gátakat, újabb katasztrófáiba dönthetnek a világot. Azt hiszem, egyetlen tisztességes és jóhiszemű (magyar ember előtt sem lehet kétséges, hogy a mi helyünk a békéért harcoló népi demokráciák oldalán van. Mi nem szoi> gólunk távoli hatalmi célokat, békét akarunk, de tudjuk, hogy a békét szilárd és erőteljes realitásokra kell felépíteni. Mi mjagyarok a január 24-én megkötött magyar-román egyezményt a dunai népek békepoliltikája nieigíszilárdul ásásnak (tekintjük. Tudatában vagyunk annak is, hogy Erdélyben élő magyar véreink jogainak és nemzeti fejlődésének biztosítását szolgálja ez a szerződés. Románja demokratikus kormánya eddig is számtalan tanújelét adta felvilágosult és emberséges nemzetiségi politükádániak és reméljük, hogy ezen az úton még további eredj menyeket sikerül kivívni az Erdélyben élő magyairság boldogulása és szabad fejlődése érdekében. Tudjuk, hogy sokan vannak határon innen és határon túl, akik még néni józanodtak ki teljesen a sovinizmus olcsó mámorából, de a népi demokráciák elég erősek ahhoz, hogy ezeknek mesterkedéseit letörjék és biztosít sók a határaik között élő más nemzetiségek egyenilő és szabad fejlődését. T. Országgyűlés! A törvény javaslatot a magam és a független kisgazdapárt nevében örömmel elfogadom. (Helyeslés és nagy taps a 'kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? FARKAS GYÖRGY jegyző: Marosán György! MAROSÁN GYÖRGY (szd): Igen t. Ház! Amikor a magyar-jugoszláv 'szerződést tárgyalta az országgyűlés, akkor pártom részéről én voltam kijelölve, hogy ennek a szerződésnek jelentőségét és elfogadását méltassam. Ugyanott szeretném folytatni, ahol akkor abbahagytam: egy-két elvi szempont leszögezésével. Mindjárt előre kívánom bocsátani, hogy a Szociáldemokrata Párt örömmel és meglégedéssel fogadja el ezt a törvényjavaslatot ie, mert — amint a múltkor mondottam, — ilyen törvényekben a szocialista és a demokrata külpolitika, célhozjutását látja. A magyar-jugoszláv szerződés becikkelyezése óta sok mindenkivel, volt módom beszélni Magyarországon. Voltak emberek, akik azt mondották nekem: igen, új szelek fújnak, új szerződéseket kötünk, általában így szokott ez lenni a történelem folyamán. Nincsenek nagy illúzióim, tudom, hogy Délkelet-Európában a párszáz esztendő óta uralkodó osztályoknak^ módjuk volt összeugratni a szomszédos népeket és háborús tűzfészekké tenni a Keletet nagy imperialista érdekek számára is. Ugyanígy,tudom, hogy nem mindenki tudja még elfogadni elvileg éb gyakorlatilag azt, amit :az új magyar demokrácia és a délkeleteurópai államok demokráciád csináltak. Szeretnék azonban egy-két nagyon lényeges dolgot leszögezni. Ha valaki azt hiszi, évi február hó 5-én, csütöriökött.- 666 hogy Magyarországon, Romániában, vagy máshol új szelek fújnak és új szerződéseket keli csinálni, akkor az nagyon rosszul ismeri nemcsak a magyar nemzet történetét, hanem a délkeleteurópai kisnépek történetét is. Nem új törvényekről van szó év nem csupán új szelekről^ hanem egy párszáz esztendő óta folyó küzdelem célhoz jutásáról. Nem vitás, hogy itt Délkelet-Európában és Magyarországon is főkép a Magyarország körül élő népek, parasztok és munkások, írók és művészek sohasem álltak távol egymástól. Ha Magyarországon szabadságharc volt akkor ez a szabadságharc átterjedt a többi országra is, mert a szabadságharc nemcsak egy országban válik szabadságharccá, hanem volt idő, amikor Európa valamennyi elnyomott népe a szabadság felé tört. Ez a sok szahadságküzdelcm és ha.rc tette lehetővé hogy fontos politikai és eszmei kapcsolat alakuljon ki itt a délkeleteurópai kisnépek között. Ahogyan nekünk van Dózsánk, éppemigy a románoknak is van Dózsájuk, ahogyan nekünk van Kossüthunk, léppenúgy nekik is megvan a Kossuth juk, ami azt jelenti, hogy ezekben az országokban a népek az uralkodó osztállyal szemben egészein más politikát akartak kezdeni. Miről van itt szó? Egyszerűen arról, hogy megszűnjék ezen a területen a családok részvénytársaságának politikája vagy kevesebb emberek politikája, megszűnjék Romániában a bojárok és Magyarországon az arisztokraták uralma és végre egyszer a történelem fdyamán ne kevesek irányítsák az országok és népek életét, hanem azok a, népek, amelyekről szó van és amelyeknek életét megváltoztam akarjuk. Azok felé a magyarok felé is mondom, akik új szelekről, új időkről beszélnek, hogy a román-magyar, a szerb-magyar és folytathatnám: Í& lengyel-magyar, valamint a esehmagyar barátság már évtizedekkel ezelőtt kialakult és közösen vért ontottunk azért, hogy egyszer célhoz jussunk. Én mint erdélyi származású ember nyugodtan mondhatom, hogy én Erdélyben lettem szocialista. A román paraszt a magyar paraszttal, a ionian munkás a magyar munkással együtt egy padban tanulta meg megbecsülni, értékelni a szocializmust és a demokráciát és ehhez őszintén hozzátehetem még azt is, hogy a román bojár igájában nyögő paraszt s a magyar Eszterházyak igájában nyögő magyar paraszt közt csak egy differencia volt; az egyik magyarul, a másik románul beszélt. (Ugy van! Ugy van! a ssoniáldemokratapártori és a kommunistapárton.) Amikor én a román sütőmunkással együttdolgoztam Bukarestben, akkor a román kenyérgyáros éppenúgy kihasznált mind a kettőnket, mintha a román sütőmunkással budapesti kenyérgyárban dolgoztunk volna. Bennünket csak egy választott el: az egyik románul beszélt, a másik magyarul. És itt valamit az országgyűlés figyelmébe kell ajánlanom. Amikor megindul az európai munkásmozgalmak fejlődése, akkor az új idők szellemének megfelelően a szakszervezeti mozgalmak és a szocialista mozgalmak kötik össze a délkeleteurópai kisországok népeit, A magyar mmilkásmozgaloimnak itt döntő nagy szerepe van, mert itt ez előbb alakult ki. Évtizedekkel ezelőtt a szakszervezeti mozgalom volt az egyetlenegy mogalom Magyarországon, amely nemzetiségre való tekintet nélkül összefogta az akkori Magyarország területén