Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-40

667 Az országgyűlés 40. ülése 1948. élő népeket, s ezm a kapcsolaton túl a népek érdekeit szolgáló kapcsolatok fejlődtek ki. Addig csak királyok találkoztak egymással bálokon, nagy mulatságokon vagy banketteken, de jött egy idő, amikor a Budapesten tartott szakszervezeti kongresszuson aromán, a szerb. a lengyel, a cseh és a többi európai állam munkásságának képviselői találkoztak. Beszéltünk mi Bukarestben és máshol .is a román munkásokhoz és a román parasztokhoz. Ez a harc Magyarországon nagyon érdekes volt. Nagyon nagy bün terheli a volt uralkodó osztályt amelyet a magyar demokráciának kellett felszámolnia. Nemcsak a Habsburg-dinasztiára gondolok itt, noha sokan szeretik csak ia Habsburg-dinasztia nyakába varrni mindazokat a bűnöket, amelyek ebben az országban előfordultak. A Habsburgdinasztiának meg voltak a maga cselédei és szolgái. (Ugy van! Ugyvan! a szociáldemokratapárton és <« kommunistapárton.) Az arisztokraták, hercegek és mások személyében. Nem akarok erre la nagyon kellemetlen témára kitérni; csak egy péklát említek: az élesdi választói gyűlésen a sortűz nem egyformán lőtte-e a román bocskoros parasztot és ia magyar mezitiábas parasztot? Csak azért nevezem az egyiket bocskorosnak, (12.00) mert az nagyon elítélő valami volt, s azért mondom a másikat mezítlábasnak, mert így tudom a két képet összehasonlítani egymással. Mindkettő egyformán vérzïtt el, mert az ntkor! Tisza Istvánoknak és másoknak egyetlenegy érdekük volt, az, hogy ebbe az épületbe és. ebbe a terembe ne tehesse be a lábát sem a békési paraszt, sem az erdélyi román, sem az erdélyi magyar paraszt. ; (Elnök: KÉTELY ANNA. 12-01.) . Ez az azonosság hozta össze DélkeletEurópa parasztjait és munkásait, s én boldogan veszem tudomásul, hogy az új magyar denio-ícrácia kormánya most az egyszer, ellentétben az eddigi kormányokká! és rendszerekkel, olyan szerződéseket köt, amelyeket 'nein az uraikodóosztályok és részvénytársaságok kötnek,, hanem népek kötnek egymással. Azzal ugyanis, legyünk tisztában, hogy egv ilyen szerződést sem Károly, román király diktatúrája, sem Horthy Miklós diktatúrája nem tett Volna lehetővé, mert e két diktátonnak az volt az érdeke, hogy a népek sohase* tudják megérteni egymást, sohase tudjanak találkozni egymással. T. Országgyűlés! Ha van valamiben új, akkor ez kétségtelenül új, de e,g valiaminek a befejeződése és nem a. kezdete. Nem kezdünk valamit hanem évtizedek és évszázadok szellemi, politikai szabadságharcát pecsételjük meg, s ami új benne, az az, hogy figyelmeztetjük az európai népeket, hogy van egy más külpolitika is, a népek azonosságának, kölcsönös érdekének külpolitikája. Amikor ezeknek az elvi megállapításoknak eleget teszek, el kell itt mondanom még azt is, hogv egy kia időnek el kell telnie; míg ehhez a politikához mindenki igazodik. Mi ezt a politikát nem azért csináljuk, mert a helyzet ilyen, hanem azért csináljuk, mert ez az egyetlenegy politika, amely szolgálja a magyar nép és- "a délkeleteurópai népei ügyét. Valamit zárójelben jegyzek meg -s ebből sok mindenre lehet következtetni. A szocialista mozgalom nem azért áll a Szovjetunió mellett, mert a Szovjetunió a szomszédban van és határos ver lünk, -hanem azért állunk mellette, mert megévi február hó 5-én, csütörtökön. * 668 győződéeünk szerint a szocializmust építi. Azért állunk mellette, mert egyrészt az egyet len nagyhatalom, amely a világbéke érdekében az első vonalban áll és küzd, másrészt lehetne valamely nagyhatalom a világ másik sarka: ban... is, ha ott szolgálná ezeket az érdekeket, akkor mi feléje néznénk. (Ugy van! a szociáldemokratapárton.) Azért ikell ezt leszögezni, mert nagyon gyakran lehet hallani Magyarországon is, hogv hát Istenem, nem tudunk mást csinálni, ami: ben viszont az is benne van, hogy ha tudnának, mást csinálnának, attól függetlenül, hogy ez szolgálja-e a magyar érdekeket, vagv egyáltalán lehetővé teszi-e az ittélő népek szabadságának éis érdekeinek szolgálatát, , Ahogy mondottam, Horthy és Károly király közt ilyen szerződés nem jöhetett volna létre, de készült egy szerződés részben a föld * • alatt, résziben azokban a szervezetekben, ahová az osztályhelyzet dobta össze az azonos érdekű munkásokat és parasztokat. Most olyat mondok, ami lehet, hogy nagyon kényes lesz ebben az országban egv pár embernek. Nem vitatom azt, hogy az utóbbi huszonöít esztendőben a körülöttünk lévő országok hibát követtek el és mi is hajlandók vagyunk tudomásulvenni, hogy kölcsönösen hibásak vagyunk. Egyben azonban mi nagyon hibásak vagyunk, mint ország, vagy mint uralkodó osztály, s erről kell beszélnem: a diktatúra 1919 augusztus másodikán itt kezdődött ©1. Ebben az országban tette le Horthy Délkelet-Európában először a fasizmus alapkövét. s ha feltételezem is, hogy az első világháború után újjáalakult demokratikus országokban lehetett volna jó szándék és jóakarat, azt kell mondanom, hogv nem lehetett volna, mert itt már volt egy fertőző góc. M^rt mondom ezt? lí 26-ban jöttem át Erdélyből Magyarországba, Nekem Erdélyben több jogom volt akkor, mint Magyarországon akármelyik parasztnak, vagy ipari munkásnak. A züllés ezeken a területeken azután kezdett létrejönni, amikor itt megszilárdult Horthy rendszere és Magyarországon mindent elkövettek, hogy a paraszt ne kerülhessen be a parlamentbe, vagy az ipari munkások közül is csak lehetőleg kevesen kerüljenek be. Erre mondtam én, de ha jól emlékszem, Apponyinak is megmondták egyszer Genfben, hogy milyen jogon követelünk mi a magyar nemzetiségek számára jogokat, olyan jogokat, amelyeket odahaza Horthyék nem hajlandók megadni saját fajtájuknak, saját nemzetüknek? Ez a furcsa arcú politika kompromittálta Magyarországot s ezért haltak meg a kísérletek, ha egyáltalán voltak kísérletek a helyzet megváltoztatására. Ez tette lehetővé a Károly királyoknak, a Sándor királyoknak és másoknak, az uralkodó osztályoknak a Dunamedencéíben. hogy olyan politikát folytassanak, amilyent folytattak. Ennek r ellenére a föld alatt föld felett a munkások, a parasztok és a valójában értelmiségiek, írók és sok mindenki más, nem tettek le arról, hogy egyszer el fog jönni az az idő, amikor az uralkodó osztály legyőzésével egy új politika kezdődhetik meg. És még valamit. Amikor az elsői bécsi döntés úgy határozott, hogy visszaadják a Felvidéknek egy nadrágszíját, — ahogy mi akkor neveztük a németek nagylelkűségét és ^világpolitikai kártyáját — és a második bécsi döntés úgy határozott, hogy Erdélyt úgy vágják ketté, hogy a két feilet tovább lehessen húzni a háború véres országútján, akkor Horthy a csendőrökkel vonult be a- Felvidékre,