Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-26
59 Az országgyűlés 26. ülése 1947. evi december hó 4-én, csütörtökön. 60 álló eszközt felhasználnak arra, hogy mindazokat, akik "adóbevallási és adófizetési kötelezettségeiknek nem a vonatkozó törvényes rendelkezéseknek megfelelően tesznek eleget, felkutassák, s velük szemben a megfelelő megtorlást alkalmazsák. A képviselő úr főként azt tette kifogás tárgyává, hogy a jiövedelemtöbbletadót fizetők száma igen alacsony. Ezzel kapcsolatban Budapestet hozza fel példának, ahol a szóbanforgó adófizetők száma mindössze 7000. A kérdéssel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy a jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint a jövedelemtöbbletadót két félévi részletben, mindig a megelőző félév átlagos jövedelme alapján vetik ki a havi Í00O forintos és kizárólag ebből a szempontból adómentes létminimum figyelembevételévei. A • képviselő úr által felhozott adat — amelyet egyébként i 7294-re kell helyesbíteném — az ' 1946. év augusztus-december hónapok jövedelmi eredményei alapján került "kivetésre. A folyó* év második felében a fővárosban 8804-re szaporodott a jövedelemtöbbletadót - fizetők száma, ugyanakkor a kivetett adók összege 32%-kai növekedett. Amidőn erről a kérdésről beszélünk, a teljesség kedvéért meg kell említenünk azt is, "hogy folyó' év augusztus haváig 12.000 volt azoknak a személyeknek a száma, akik havi 1000 forintot meghaladó illetmény után a jövedelemtöbbletadónak megfelelő illetménytöbbletadót fizettek. Ez a szám az illetménytöibbletadó adómentes tatárának 1500-ra felemelése következtében körülbelül felére esett vissza. Végeredményben azonban az interpelláló képviselő úr által említett időben cca 20.000 volt azoknak a száma, akik havi 1000 forintot meghaladó jövedelem után adóztak. Talán feltűnőnek látszik, hogy az illetményük után adózók száma nagyobb, mint a szabad foglalkozású adózóké. E tekintetben utalok azonban az elmúlt évek alatt készült adóstatisztikai , munkálatok adataira. így például 1941-ben a jövedelemadóval megadóztatott jövedelmekből 2ßu7% esett a szabadfoglalkozás súakra és 35.7% az illetményekre. Ahhoz, hogy valakivel szemben a jövedelemeltitkolás ténye megállapítható legyen, könyvszerű vagy az adózó által eltitkolt, de lata adókivető hatóság által felderített és bebiziOnyított adatokra van szükség. A folyó évben a jövedelemtöbbletadó alapjának megállapítása az esetek túlnyomó részében becslésszerű adatok alapján történt. \ Könyvek alapján elsőízben ugyanis csak a jövő évben kerülhet sor ia jövedelem megállapítására, mert a forintmérlegeket követő első zárómérlegek, amelyek a jövedelem megállapítására alkalmasak, csak az év végén készülnek el. Ennek' az a következménye, hogy a pénzügyi hatóságok megfelelő adatok hiányában túlságosan rá voltak utálva az ©gyes érdekképviseletek, szakmai érdekeltségek és az adóközösségek által 'Szolgáltatott, adatokra, amelyek nem jártak el azzal a tárgyilagossággal, amelyet fa kincstár érdeke feltétlenül miegikövetellt volna. Abból a célból, hogy az adózás 'alól — a lehetőséghez képest .— senki ki ne maradjon, illetőleg az adó alá vont adóalanyok jövedelme helyes összegben nyerjen megállapítást, >a legszélesebbkörű adatgyűjtést tettem folyamatba, íaniely például a luxushelyeken nyaralókat ési költekezőket is felkutatja és ellenőrzi, hogy amely évtizedek óta a magyar államnak éppen elég támogatását élvezi. De továbbmegyek, t. Országgyűlés! Elmondtam azt is,, hogy az áru jelentős részével még ma is házalnak és például a tegnapi napon a következő ügyletek jöttek létre. Elek Gyula Kálmán-utcai, Schwarcz Sámuel Dohány-utca 100. sz. alatti és Auslaender Sándor Dohány-utca 57: sz. alatti kereskedőknek eladtak olyan árut, amelyet az ipari és mezőgazdasági árucsereakcióban azért vettek igénybe, hogy a munkásságnak élelmet, a parasztságnak pedig ipari cikkeket adjanak. Azt mondja az igen t. pénzügyminiszter úr, ez olyan magánügylet, hogy ma is a jelentkező vevőnek közszükségleti cikket hatósági áron (14-00) mindeniki köteles kiszolgáltatni. • Ez igaz. Hatósági áron vagyok köteles' kiszotk gá Itatni, készpénzfizetés ellenében a jelentkező vevőnek. Kérdem- t. Ház, azonos-e azzal, hogy jelentkezik valaki — hivatalos hatalommal visszaélve — egy darab papírral, amelyen van ugyan egy pecsét, de amelynek jogérvénye a semmivel egyenlő, nem fizet és nincs hatósági ár és nem is közszükségleti cikk! Az igen t. pénzügyminiszter úr tehát, véleményem szerint, igen melléfogott ezzel az indokolással. De le akarom szögezni még azt, hogy a miniszter úr a kereskedőtársadalomnak nem tehet szemrehányást azért, hogy nem volt hajlandó belemenni egy olyan alkuba, amely tulajdonképpen azt jelentette,, hogy tökéletesen ellenérték nélkül mondjon le erről a követelésről, mert — miként Deák Ferenc megmondotta — azt a jogot, amelyről lemondok, elveszítem, de amíg jogomról nem mondtam le, addig azt én követelhetem. Ez a jogügylet nem sorolható azoknak a jogügyleteknek a körébe, amelyek nem péresíthetők az infláció befejeződése napján, 1946 augusztus 1-én kiadott ama rendelet követkéz" tében, mely szerint a kincstár elleni követelések nem peresíthetők; mert meggyőződésein szerint "ez nem volt magánügylet. Ha a pénzügyminiszter úr ezt az. ügyet komolyan megvizsgálta volna, akkor legalább annyi intézkedést meg kellett volna tennie, hogy a még raktáron lévő áruk tekintetében utasítást adott volna, hogy azokat jojios tulajdonosuknak adják vissza. Mindezek folytán a pénzügyminiszter úr válaszát nem veszem tudomásul. ELNÖK: Kérdeni a t. Országgyűlést^ méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni 1 ? (Igen! Nem!) Akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzüp'vminiszter úr írásbeli válasza Piros László képviselő úrnaK az adócsalások tárgyában folyó évi október hó- ^ 8-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. POLÁNYI .ISTVÁN jegyző (olvossa): »Piros László képviselő úrnak a nagyjövedelmű és nagyvagyonű adózók adóeltitkolásainak megszüntetésével és az adócsalások szigorú megtorlásával kapcsolatos interpellálciójában tett azzal a megállapítással, hogy az államháztartás szempontjából döntő kormányzati kérdés az adócsalások leleplezése és szigorú megtorlása, teljes mértékben egyetértek. A kérdésnek e döntő jelentőségére tekintettel a pénzügyi hatóságok minden "rendelkezésükre
