Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-39

6â3 Àz országgyűlés 39. ülése 1948. segédeszközre van szükség s ezeknek a segédeszközöknek beszerzése többe kerül, mint maga az egész kórházi épület. Ez idézi elő azt, hogy ha egy új kórházat létesítenek, akkor egy kórházi ágyra 80.000 forintot kell számítani. Ennek a drága-- felszerelésnek csupán a betegek kivizsgálásánál van szerepe és jelentősége, a gyógyítás szempontjából már nem bír olyan fontossággal. A kivizsgálás után kezdődik meg a kórház második irányú munkássága: a betegek gyógyítása. A betegségek természete szerint a legtöbb beteg néhány hét alatt viszsza is nyeri egészségét. A kórház feladatainak harmadik kategóriájába tartoznak azok a betegek, akiknek betegsége olyan természetű» hogy hetekre, hónapokra elhúzódik s ezeknek tulajdonképpen már nincs szükségük kórházi gyógykezelésre, hanem csupán kórházi ápolásra. Alapvető különbség van a kórházi gyógyítás és a kórházi ápolás között. A gyógyításhoz be kell szerezni ós fenn kell tartani túlnyomórészt, külföldről, nemes valutával szerzett drága felszerelést, míg a kórházi ápoláshoz nem kell egyéb, mint egy kórházi ágy. kórházi élelmezés, lelkiismeretes, humánus érzéssel eltelt orvos ós jólelkű ápolónő. Ha tehát a közegészségügyi kormányzat különbséget tenne a kórházi gyógyítás és a" kórházi ápolás között, akkor a meglévő kórházi ágyaink elegendők lennének a rászorulóknak, míg a krónikus, idillid elhúzódó megbetegedésben szenvedők részére- aránytalanul kevesebb költséggel lehetne szeretetkórházjellegű intézményeket létesíteni. Köztudomású, hogy ma elhagyott kastélyok vannak, amelyek üresen állanak» azután ' kaszárnyák, katonai épületek is vannak. Ezeknek berendezése ilyen szeretetkórházi célokra alig kerülne költségbe, csupán ágyakat kellene oda beállítani, az élelmezésről gondoskodni s az orvosi és ápolószemélyzetet munkába állítani. Most azonban >a kórházak telítve vannak idült, krónikus betegségben szenvedőkkel s ezek egyenesen megbénítják a kórházi munkát. Hogy illusztráljam ezt, csak a saját osztályomról beszélek Egy betve-nágyas sebészeti osztálynak vagyok a vezetője. Erre a hetven ágyra a múlt esztendőben 1600 beteget vettem fel» 1100-nál több műtétet végeztem, azonban a betegeim között tíz ágyat foglalnak le olyan krónikus megbetegedésben szenvedők, akikkel semmi tennivaló^ nincs. Mindennap .megkérdezzük, hogyan érzi magát és nem tudjuk el' küldeni, mert embertelen3ég kitenni a kórházból, nincs hová mennie. Viszont az embernek a lelkiismerete mindig fölborzolódik» amikor egy- ilyen ágy mellett megáll és eszébe jut, hogy ezt az ágyat egy esztendőben hatvanszor forgathatta volna meg és hatvan embernek adhatta volna vissza az egészségét és munkaképességét. Szeretetkórház jellegű intézményben ezek a teljesen kivizsgált betegek megkaphatják azt, amire szükségük van és nem foglalják el az ágyat ia:zok elől, akiket ki kall vizsgálni és akiknek gyógyítása néhány nap vagy néhány hét alatt eredménnyel lenne befejezhető. Anyagi szempontból le nem mérhető ez az óriási teher

% amely így közegészségügyünket szinte megbénítja» de azonkívül vannak még nagyon komoly lelki tényezők is, amelyeket itt figyelembe kellene venni. Nein, helyes az, amikor a kórházi osztályokon így össze vannak keverve az idült megbetegedésben szenvedő betegek az akut beteg: évi február hó 4-én, szerdán. 634 sógben szenvedőkkel. Ezek kölcsönösen rossz hatással vannak egymásra. (GYURKOVITS Károly (szd): Ugy van!). Nincs lehangolóbb dolog egy ni unkaképes, erőteljes ember számára, aki egy rövid betegség» egy vakbélgyulladás miatt fölkeres egy sebészeti osztályt, mint az, ha lát nyolc-tíz gyógyíthatatlan beteget, akik hónapról-hónapra ott fekszenek és árasztják magukból a pesszimizmust/ a keserűséget, a szomorúságot Viszont fordítva: mérhetetlen szenvedést jelent arra a krónikus megbetegedésben szenvedő betegre nézve az, ha látja, hogy ameddig ő ott fekszik hétrőlhétre, a szomszéd ágyra bejön egy beteg és egy- hét múlva egészségesen megy ki, hetenkint búcsúzik et a két szomszédjától és hatvan ember is megfordul azon a két ágyon, ameddig ő változatlanul ott fekszik. De nemcsak a betegekre vau ez rossz hatással,, hanem az orvosok képzését, továbbfejlesztését is hátrányosan befolyásolja, mert azokban a kórházi osztályokban mi fiatal orvosokat nevelünk- tanítunk és bizony, a fiatal orvosnak látni ezeket az elhúzódó dolgokat: nem fokozza az ambícióját és .munkaképességét, sem a lelkesedését, mert ezek között a krónikus betegek között, hogy csak egypár példát mondjak, vannak agy szélhűdés miatt kórházba került emberek» akikkel nem kell "a világon semmit tenni, csak tisztán tartani és odahozni az ágyukhoz az ételt; \-annaik idegbénulasban szenvedő betegek, akiknél semmi orvosi és gyógykezelési ténykedésnek szerepe és lehetősége nincs, csupán ápolásra van szükségük. , •! ; fl| 11 Még egy igen nagy jelentősége lenne annak, ha ilyen szoretetkórház-jellegű intézményeket létesítenének, ez pedig az lenne, hogy az idős orvosoknak munkaalkalmat lehetne teremteni. Méltóztatnak tudni, hogy a szellemi munkások közül az orvos az, aki leghamarább megrokkan, mert egy nehéz sebészeti műtét elvégzéséhez nagy fizikai, szellemi és lelkierő kell. Bizony»; hatvanötéves korában már a legtöbb orvos nem tud ilyen aktiv munkát végezni. Vétek a köz szempontjából, ha ezeket a 60—65 éves orvosokat, akik egy élet tapasztalatával rendelkeznek, akiknek szive tele van ember szeretettel és segíteni ak arassa 1, akik tudnának még dolgozni, de nehéz, felelősség" teljes munkára már nem vállalkozhatnak, nem használjuk fel másutt, hiszen milyen szépdi elvezetnék ezeket a szeretetkórházakat. Ezekben- szívesen és szeretettel mozogna az idősebb betegek között az az öreg doktor bácsi» foglalkozna velük és ez a betegeknek is jó lenne, és az ország sem tékozolná el azt a szellemi erőt és képességet» amit az a megöregedett orvos a köz szániára még nyújtani tud. De a dolgozók szempontjából is igen nagy jelentőségű az, hogy a dolgozó ne kényszerüljön arra, hogy munkaalkalmat mulasszon el azért, mert elöregedett szülője vagy rokona mint munkaképtelen otthon fekszik és mivel nem tudja kórházban elhelyezni, kénytelen otthon ápolni és otthon tölteni el munkaképességének" legszebb és legjobban felhasználható idejét. ELNÖK: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem» szíveskedjék beszédét befejezni. -REÖK IVÁN (kg): Azzal fejezem be, hogy a demokráciának egyik legszebb törekvése; hogy minden beteg ember számára nyújtsa a kórházi ágyat, az orvostudomány vívmányait és ezt- mi megtehetjük akkor, ha