Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-39
619 Az országgyűlés 89. ülése 1948. naís befizetéséről. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. CZÖVEK JENŐ jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter urnák arróL hogy -az állattenyésztési alap díjai méltánytalanul . magasan vannak megállapítva 1 ? Van-e tudomása a miniszter urnák .arról, hogy a törvény, amely az állattenyésztési alap felállításáról intézkedik, a nagybirtokérdekeltségeket szolgálta! Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter urnák arról, hogy _ a pengő inflálódása következtében a községek önállóan intézkedtek apaállataik beszerzéséről? .Van-e tudomása a miniszter urnák arról, begy az aipaállatok tartásában a gazdák milyen komoly terheket vállaltak magukra! Mit szándéko'zdk tenni a miniszter úr az állattenvésztési alap felszámolása és a sérelmek orvoslása ügyében! Budapest. 1947. évi december hó 10-én.« ELNÖK: Az 'interpelláló képviselő fupalt illeti a szó. MÉZES MIKLÓS (dn); T. Országgyűlés! A vármegyei állattenyésztési alap kérdéséről. azi állattenyésztési alap javára befizetendő összegek méltánytalan megállapításáról néni ez az első elhangzó szó itt a parlamentben sem. De tudemásunk vau arról is. hoery folytohcs ; depntációzások folynak a. földmívelésügyi minisztériumban ennefy aa állattenyésztési alapnak a megszüntetése érdekében. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az állattenyésztési alapok felállításáról szóló törvényt 194.1.-ben a múlt rezsim urai hozták é&. így az a nagybirtokérdekeltségeket szolgálta. Wmi van! Ugy van! a parasztvárton és a néppárton.) A nagybirtok elsőrendű giatzdasági érdeke volt aa hogy mivel apaállatokat ' tenyésztett és nevelt, sokszor értéktelen és hasznavehetetlen (apaállataikat is a községek nyakába varrják a vármegyei gazdasági felügyelőségeken és az állattenyésztési egyesületeken keresetül. , . Azóta, nagyot fordult ia világ kereke. Ezen a téren is változások álltak be. A'pengő inflálódása következtében a vármegyei állattenyésztési alapok nem tudták a törvényben előírt kötelezettségüket teljesíteni; érdekes azonban: az élet mégsem állott meg. A falu gazjclatársad'alma összefogott és sokszor természetbeni dolgokért, majd a forint bevezetése után pénzért megvásárolták az apaállatokat s gondoskodtak azok eltartásáról és gondozásáról is. Hogy íaz apaállatok eltartásáért milyen komoly áldozatot hoznak a gazdák, azt szeretném a községemből vett pontos számadatokkal kimutatni- Egy apaállat eltartása a következő «költségekbe kerül: egy napra 15 kilogramm széna, métermázsája 50 forinttal: 7.50, 5 kilogramm szalma à 30 forint: 1.50. 1 kilogramm abraktakarmany à 60 forint: 60 fillér; egy apaállatáéi tartása tehát egv napra 9.60 forint. Ez egy évre számítva 3504 forint. Az apaállat gondozójának javadalmazása 20 mázsa kenyérgabona, à .80 forint: 1600 forint. 1200 négyszögöl föld bérletére 120 kilogramm gabona: 96 forint, napi 1 liter teijárandóság à 1 forint: 365 forint, lakásbérlet havi 20 forint, . egy évre 240 forint, 8 köbméter tűzifa à 120 fo- < rinf: 960 forint, világítás havi 18 forinttá] 216. forint, OTI-járulék havi 15 forinttal 180 forint, istálló és pajtabér évi 500 forint; mindez öszévi február hó 4-én, szerdán. , 620 szesen 4157 forint. Három apaállat évi tartása 3504 forintjával számítva 10.512 forint, összesen tehát 14-669 forint, majdnem 15.000 forint az az összeg, amelyet községünkben a három apaállat tartása igényel. (GYURKOVITS Károly íszd): Mennyit szednek be a fedeztetésből? — NAGY Károly (kp): Hatvan kló árpa!) A fe _ dez'tetési díjat nenn erne fordítja a községi elöljáróság, amely ezeket az ügyeket intézi, mert úgyis a gazdák gondoskodnak az állatok eltartásáról, meg mindenről. (GYURKOVITS Károly (szd): Szóval nem kell fizetni semmit! — KOZMA József (kp): Azok azért kijönnek, akik bikát tudnak nevelni! — Közbeszólás « Ä néppártról: De azok nem jönnek 'ki, akik ezeket a bikákat igénybe veszik, azok fizetnek rá, a kisemberek!) Látható ezekből a számszerű adatokból is, hoigy^ milyen komoly anyagi áldozatot hoznak gazdáink.-így tehát mi sem természetesebb annál, hogy gazdáink ragaszkodnak a tulajdonukhoz és az a kívánságuk, hogy önállóan ha' tézhessék dolgaikat. Ha a kormány továbbra is ragaszkodik az állattenyésztési alap javára befizetendő összegekhez, — jelenleg 20 forintot tesz ki tehenenkint — akkor ennek beláthatatflan következményei lehetnek. De nemcsak a tehenek után követelik a díjai, hanem a kocák, birkák, lovak után is, sőt még a herélt lovak után is. Ha a földmívelésügyi kormányzat biztosítani tudja a parasztságnak azt, hogy a heréltlovak is csíkoznak, akkor dupla állattenyésztési díjat is fizetünk. (Derül+ség. — NAGY Károly (kp): Ez tálokos beszéd!) Hogy milyen trükkökkel és milyen alapon akarják a gazdatársadalmat kijátszani és tőle az. állattenyésztési díjat minden áron beszedni, arra példa a következő leirat, amely a község elöljáróságának szól (olvassa): »Községi Bíró Urak! A járási főjegyző úr és a főispán úr, valamint az alispán úr utasítására újra felkérem bíró urakat, hogv nyolc napon belül közöljék, hogy az apaállatok közül mennyi a községé és mennyi a tehén tartó gazdáké.« A mi vármegyénkben, talán mondhatnám, az apaállatok 90 százaléka a községeké s a gazdák ezeket az apaállatokat nem hajlandók átadni a vármegyének, mert eddig a törvény meghozása előtt is a községi önkormányzatok intézték ezeket az ügyeket ós továbbra is egé" szén nyugodtan rájuk bízhatjuk. Vannak még tisztességes, becsületes falusi parasztemberek, akik szakemberek is ebben _ és ők is nagyon szépen el tudják ezt intézni. (Tovább olvassa): »Amennyiben a községi vagv a tehéntartó gazdák tulajdonát r képező bikákat hajlandók lennének a vármegyének eladni, • úgy áz eladási ár be lenne számítva az 1946—47. és az 1947—48. évi tenyészállatdíj tar, tozásokbli, Amennyiben nem hajlandók eladni, úgy most már nagyon súlyos követkéz" menyek terhe mellett a tenyészállatdíjakat — mindkét évit — foe kell szedni az érdekelt anya' állattartóktól, annál is inkább, mert a nemi izetők ellen végrehajtási eljárás lesz folyamatba téve « (Egy hang a demokrata néppárton: Ezt értik!) Azt követelik tehát, hogy 40 forintot szedjenek be tehenenként a parasztságtól akkor, amikor ők saját maguk vásárolták az apaállatokat -s maguk gondoskodnak az eltartásról és gondozásról. (TASLER Lajos (dn): így van! Á sajátjukat fizessék meg!) (Tovább olvassa): »Amennyiben a ibíró urak a beszedést nem folytatják le, ágy előadhatja magát az, hogy a végrehajtás «órán tiltakoznak a gazdák, mert megfizették volna, ha kérték volna tőlük, .'ez esetben a költségek a mulasztó elöljárókra
