Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-39

583 ' Az országgyűlés 39. ülése 1948. goaásáyal is foglalkozik, állami tulajdonba kerül. Ez tökéletesen érthető, józan és logikus» mert itt egy gazdasági •egységről van szó, r mégpedig olyan egységről, amelynek a .. kohósátott alumíniummal való foglalkozása ^teszi lukrativ vá az egyébként deficites üzemét. Mélyen t. Ház! 'Elérkeztem most a tör.' vény javaslatnak, ahhoz a pontjához, amellyel a legélesebben szembe kell helyezkednem, annál is inkább- mert a bizottsági tárgyalásokon .ismételt felszólalásom ellenére megnyugtató kijelentést az intézkedések célszerűsége tekintetében nem kaptam. A törvényjavaslat címe is expressi

s verbis a bauxitbányászat és az aluminiumíermelés államosításáról beszél, semmiféle más üzem államosítását nem kontemplálja, és mind az Ï-, mind a 2. § csak - bauxitbányászatról, timföldgyártásról! aluminiumkohászatról, illetőleg a köhósított aluminiuim feldolgozásáról beszél. Amint az előbb említettem, ez tökéletesen megérthető, mert zárt egységről van szó. De nem érthető meg az, hogy egészen má3 .célzattal államosítani akar a javaslat olyan üzemeket is, amelyek semmiféle formában sem a bauxitbányászattal, sem az aluminiumkohiá" sza'ttál, sem a köhósított aluminium feldolgozásával semmiféle összeköttetésben nem állanak. Értem ezen a MÁK felsőgallai volt bauxitcementüzemét, amelyet •& törvényjavaslat :a felsőgallai kohászati üzem mellett úgy mel" lékeserr szintén államosítani akar." Mélyen t. Ház! Ki keli jelentenem, hogy ezt a kérdést alaposan tanulmányoztam, sőt nehogy hiba es^ék a dologban, tegnapelőtt öt percre leutaatam Felsőgallára, hogy .a-földrajzi fekvés tekintetében emlékezetemet félfrissítsem. Meglehetősen gyakran voltam ezekben aiz üzemekben, magiánfoglalkozásom folytán évtizedek óta összeköttetésben álltam ezekkel az üzemekkel. Itt mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy az az üzem, amelyet a törvény javaslat államosítani kívlán, sem, de facto- sem de jure nem is létezik. De faeto nem létezik 1942 óta, amikoris a MÁK ezt az üzemet azért, mert a bauxitcementgyártás tökéleteseai felmondta a szolgálatot az életben, s a gyakorlatban egyáltalán nem vált be, leállította.' A leállításnak áz a története, hogy a nagy hűhóval beharangozott bauxitcementet a gyakorlatban nem tudták alkalmazni, illetőleg ahol alkalmazták, ott igen sok helyen baj történt. • Erre vonatkozóan hivatkozom a dr. Müller Károly építési zsebkönyvnek 134. oldalán /megjelent közleményre, amely igen érdekesen a következőket mondja. (Olvassa:) »Sajnos, a bauxitcement előbb jött ki a forgalomba, mint-, sem összes tulajdonságait ismerték volna. Ebből károk származtak, mert egyes esetekben a bauxitbeton egyláltalán nem szilárdult meg, különösen nagyobb tömbök kivül megszilárdultak, de belül nem. Dr. Mihailich műegyetemi tanár szerint a bauxitcement plusz 26° Celsius hőmérséklet alatt köt, de ezen felül a lekötési folyamat változik, á, kötőerő rohamosam csökken, plusz 35 fok felett a kötőerő oly kevés, hogy a próbatestek szilárdsága alig éri el a megengedett igénybevételekéit, ha tehát a bauxitcement jótulajdonságait, & gyors szi' íárdulást és a nagy szilárdságot hasznosítani. akarjuk."•gondoskodni kell arról, hogy a lekötés alatt és a szilárdnlás első idejében fel ne hevüljön.« ; r Nem akarom a t. Ház idejét túlságosan évi február hó i-én, szerdán, 5Ô4 igény bevenni ezen a téren, de le kell szögeznem: tudományosan és gyakorlatilag megállapíttatott, hogy a batixitcement a hozzáfűzött reményeket nem váltotta be. Debrecenben a fedett uszodában olyan súlyos volt a helyzet, v hogy a'vállalat kénytelen volt saját költségéT re az egész tetőzeteit lebontatni és azt portland-cementtek helyettesíteni, Budapest csatornázási üzeménél olyan súlyos volt a helyzet» hogy kénytelenek voltak ' sürgősen kicserélni, és ez odavezetett, hogy a vállalat sok ráfizetés után, de facto leállította üzemét, de jure pedig megszüntette azáltal, hogy kérvényt nyújtott be az igen t. iparügyi miniszter úrhoz, hogy ezt az üzemet eredeti céljiának megfelelően mészégeiíésre használhassa fei. A miniszter úr, eat az engedélyt meg is adta, ebben a percben tehát az üzem jogilag is megszűnt, bár a miniszter úr később azt az óhaját fejezte" ki a vállalat felé. hogy a mészégetést még ne állítsák vissza, s ennek a kívánságnak a vállalat természetesen eleget is tett, nem. is gondolva arra, hogy emögött italán az államosítás szándéka rejtőzik. Amikor tehát egy nemlétező bauxitcement-üzemről van szó, nem "~ tudom megérteni, miért ragaszkodik az igen t

% miniszter úr ennek az üzemnek az államosításához, hiszen nem tudom feltételezni, hogy az állam vállalkoznék olyan cement előállítására, amelyet a gyakorlatban felhasználni nem tud, nem lehet és nem szabad. Rámutattam már. hogy a köhósított áluminiummal foglalkozó üzem rentábilis volt eddig és az lesz továbbra is, mert ez tisztára belföldi árkérdés. Mégis felmerülhet az a probléma, miért szorgalmazza ilyen körülmények között a minisizter úr az ilyen üzemeknek csak abban az esetben való államosítását, amikor azok szerves összefüggésben vannak a kohászattal A köhósított aluminium feldolgozásával foglalkozó üzem sokkal közelebb áll az államosítás céljához, mint például egy ilyen bauxitcement-üzejn. Felmerül tudniillik az a kérdés^ is. nem^furcsa-e ezek után, hogy a 3. § (2) bekezdéséhek második mondatában a következő szövegei olvashatjuk (olvassa): »A vagyontárgyak kijelölése során az iparügyi miniszter állami tulajdonba vehet olyan vagyontárgyakat is, amelyeknek gazdasági egysége az állami tulajdonba kerülő vagyontárgyakkal olyan szoros, hogy a kapcsolat megbontása a. termelés gazdaságosságát veszélyeztetné.« . à Nézzük meg most. mit jelent ,a törvény javaslatnak ez a mondata,, különösen ha figyelembevess.zük atz idevonatkozó indokolást is, amely a,zt mondja, hogy a javaslat (olvassa) »felhatalmazza -az iparügyi minisztert, hog-y olyan esetben, ha a szétválasztás láa idők folyamán kialakult szoros, gazdasági egységet bontana szét |S ezzel — mint a .felsőgallai medencében — a termelés gazdasági egyensúlyát veszélyeztetné, a, bauxit, illetve aluminiumtermeléssel közvetlen Összefüggésben nem álló vagyontárgyakat is állami tulajdoniba vegye.« Ez nem jelent mást, mint hogy a felsőgallai medencében lévő oly am _ vagyontárgy akiat és üzemeket, amelyek semmi Összefüggésben nincsenek a motst tárgyalt bauxitbányászattal vagy ailuminiumkoihászattal, ugyancsak - álla mosítani lehessen. A felsőgallai medencében ott van *a portlandcemeintgyár g ott van a mészégető. Bár ezeknek az iparágaknak semmi közük nincs á most szőnyegen lévő törvényjavaslatban