Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-39
57 1 ? Az országgyűlés 39. ülése 1948. .seai kikapcsolom a magam részéről is a politikát, bár kézzelfcighatóűag- adódik az ebben a Házban* (elég gyjakran szerepet játszó monopólkapitaliznius bírálati lehetősége; kézzelfogható lenne, hogy rátérjek annak a problémának a tárgyalására, vájjon az államkapitalizmus vagy magánkapitalizmus gazdasági rendjén alapuló társadalom-e a megfelelő. Én ezeket a kérdéseket ki óhajtom kapcsolni, de legyen szabad röviden ileszegeznem. hogy a kapitalista társadalom neun évtizedek, hanem évszázadok fejlődésén keresztül (tJgy van! a néppárton) jutott ide, hiszen Olaszország, Németország kapitalizmuson alapuló gazdasági rendjének bölcsője 800—1000 évre vezethető vissza és a-fejlődés hallatlan erejének ellenére ínég má is mieigtaláUhatók a középkori maradékok, mint ahogy jez minden kapitalista országban így van. (Ügy van a néppárton.) T. Házi Az államosítás nálunk sem mai kezdetű, hiszen régen elkezdődött mind az állam, mind a község életében. Hiszen Budapesten Vázsonyi Vilmos és Bárczy István polgármester: városháza volt «SZÍ. amely községesítette a gázt, a villanyt, a BSzKRT-ot, a csatornázási üzemet, az állam ped% kezdeményezte a postát, a távirdát, a vasutat. Csakhogy ezeknek az államosított, vagy az áJlliam által alakított vállalatoknak és üzemeknek megvolt az a jellegzetességük, hogy ezek monopólisztitkus tevékenységek, (Zaj.) Ezek az üzemek moaopólisztikus tevékenységet fejtettek ki, nem álltak a piacon versenytársakkal szemben és ugyanolyan kapitalista elvek talapján dolgozták, mint a magángazdaság. Ezekben- az üzemekben a munkás-_ és a bérviszonyok pontosan a magánkapitalis^a gazdasági viszonyokhoz igazodtak, sőt meg lehet állapítani, hogy magán a termelésen... (A termen kívüli fűrészelő zaj erősödve újból hallatszik.) Kérem, engem ez zavar, méltóztassék intézkedni. ELNÖK: A képviselő úr folytassa nyugodtan; intézkedtem, hogy abbahagyják. (PÁBRAHÁM Dezső (md).: Nagyon fűrészelnek ott! — Derültség.) VÉRTES ISTVÁN (md): A felszabadulás után kiszélesedett ez az állami törekvés, ez az állami tevékenység és ma már ott tartunk, hogy államosítunk olyan üzemeket is, amelyek nem par excellence monopolisztikus^ üzemek, hanem a piac részére dolgoznak és így versenytársakkal találkoznak. Már nem a monopóltársaságokkal álllunk szemben, már nem nézzük azt, hogy vájjon az üzem alkalmas-e államosításria vagy sem. A klasszikus gazdasági tudomány szerint, .ugyanis minden államosítás előfeltételének annak kellene lennie, hogy az államosítandó ipar alkalmas legyen a monopolnagyiparrá való fejlesztésre, hogy a fogyiasztás és a termelés < tervszerűen szabályozható legyen és a technika minden vívmányát alkalmazhassuk a kapacitás és ia produktivitás legmagasabb fokra való emelése érdekében. Ha ugyanis államosítunk, ha magánkapitalizimusról átmegyünk egy áMíamii vagy községi kapitalizmusra, (Közbeszólás a kőmmunistapárton: Nagy tévedésben van!) ez abból a. szempontból, ami minden államo.sítás célja, az ember szempontjából, a munkásság életszínvonalainak emelése szempontjából, a munkásság kultúrájának magasabb fokra való felemelése szempontjából tulajdonOBSZAGGYÜLÉSI NArLÓ II. évi február hó 4-én, szerdán. 578 képpen semmit sem jelent. Az államosításnak akkor vau értelme, ha ezzel a munkásság részére magasabb. életszínvonalat és <a magasabb kultúra lehetőségét tudjuk elérni, vagyis szükséges az, hogy az üzemidőt esökkenthessük 4 a fizetéseket emelhessük, ez pedig csak akkor történhetik, ha az állami üzem azt a hasznot, amelyet a kapitalizmus tőkeakkumulációra használt feil, arra használja fel, hogy a munkás szociális helyzetét emelje. (Ügy van! a magyar demokratapárton.) Mert mag*asabb életnívó — ós ezt hangsúlyzni ki- % vánom — csakis a termelés fokozásával, több termelés sel érhető el. A termelést tervszerűen különféle módon lehet egyszerűsíteni és több termelést elérni, az ladminisztráció leépítésével, a termeivények észszerű szállítási beosztásával-, jobb gépek üzembeheilyezésével és így tovább. Akérdés azonban az, hogy vájjon az államosítás az egyetlen lehetőség-e arra, hogy kitűzött célunkat, hogy a dolgozók t életnívóját és kultúrszínvonalát emeljük, elérjük. Ha ez az egyedüli út, akkor válóban nincs mág lehetőség. De felteszem a kérdést, hogy az államnak megvan a tökéletes hatalma és befolyása, hogy szociális elgondolásait rákényszerítse a magánkapitálizmusra és a magángazdasági rendre és ezek az üzemeik a hozzájuk fűzött gazdasági reményeket nem váltják be, vájjon az államosítás tényleg az egyedüli út-e? {Ügy van! a magyar demokratapárton. — Közbekiáltás a kőmmunistapárton: Majd be fogják váltani!) T, Ház! Amikor a szőnyegen lévő törvényjavaslathoz hozzászólok, kénytelen vagyok vizsgálni azokat az eredményeket» amelyeket az eddig államosított vállalatok gazdasági vonalon felmutatnak. (POTHORNIK József (kp): Egy év múlva vizsgálja!) Ebből folyólag vagyok kénytelen feltenni a kérdést, vájjon nem túlságosan erős-e a roham, az iram. (Közbeszólás a kommunistapárton: Kár a tőkéseket védeni! _ SZEGEDI Albertné (kp): Ne védje a tőkéseket! — SZABÓ Imre (kp): Ön is fé- . kezai akar, mint a főnöke a múltban? — Egy másik közbekiáltás a kommunistapárton: Maga a múlt századba való! — Asl elnök csenget.) El vagyok készülve arra, hogy vannak mondatok és részek a beszédemben, ahol nem mindenben tudóik önökkel egyezni. (Eüy hang a kommunistapárton: A termelés emelésének • feltétele az államosítás!) A képviselő úrnak ez a véleménye. Enae/He meg, hogy nekem más legyen a véleménvem. Engem ugyanannyi s'zámú választó küldött be a magyar parlamentbe. (Közbekiáltás a kommunistapárton: A maga osztályhelyzete. — Egy hang a néppárton: Amennyivel több!) Én tehá't azt az álláspontot képviselem, amelyre választóimtól felhatalmazást kaptam.^ (POTHORNIK József , (kp): A tőkésektől!) és azt az álláspontot képviselem, amelyet én vallok. (Közbeszólás- a néppárton a kommunistapárt felé: Maga a kékeket képviseli!) Kötelességem tehát vizsgálni azokat az eredményeket, amelyeket az eddigi államosítás felmutat. (Zaj a kommunistapártonJ Mit lehet látni ezen a térenl A szénbányászatnak amely minden államosításnak a legtermészetesebb talaja, mert a monopolgazdálkodás legtipikusabb tényezője, amely szinte évtizedek óta tálcán kínálta magát az államosításra, az eredmé>• 37
