Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-38

555 Az országgyűlés 38. ülése 1948. azserint ugyanig az alkalmazottak kereseti adója a munkavállaló- terhe volt, amelyet a munkaadónak a fizetésből joga volt levonni. Az il letményadóról szóló rendelkezések szerint az illetményadó teljes egészében a munkáltató lerhe, amelyből munkavállalójára semmi sém hárítható át Az illetményadóval egyidejűleg hatálybalé" pett illetménytübbletadó mindazokat a munkavállalókat» akiknek a szolgálati és munkabérviszonyból származó járandóságainak összege a kollektiv szerződések szerint járó legmagasabb fizetés összegét meghaladja, a többlet után illetménytöbbletadó fizetésére' kötelezi. Ennek az adómentes bérhatárnak összegét a kollektiv szerződésekkel összhangban — előbb havi 100% forintban, folyó évi augusztus hó létől kezdődőleg havi 1500 forintban állapítottam meg. Ez végeredményben azt jelenti, hogy á fizikai és szellemi munkavállalók mindaddig, amíg a szolgálati viszonyból származó járandóságaiknak az összege havonkint az 1500^ forintot nem haladja túl, — a közmunkaváltság- ' tói eltekintve, amelyet méghatározott esetekben ugyancsak a munkáltató köteles megtéri teni, — fizetése után semmiféle közterhet nem visel. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom az interpelláló képviselő úr figyelmét arra, hogy ezt a nagyarányú kedvezményt egyetlen ország adórendszere sem nyújtja a fizikai és szellemi dolgozóknak. Ilyen körülmények között nem tehetem teljes mértékben magamévá képviselő úrnak

1 azt a kívánságát, hogy a legmagasabb kollektiv bért meghaladóan élvezett járandóságok —bármilyen címen illessék meg azok a munkavállalót — az illetménytöbbletadó terhe alól men tesíttessenek, mert égy általánosságban kimondott mentességi jogcím» igen sok visszaélésbe adna alkalmat. A hároméves terv sikeres megvalósításához fűződő nagyjelentőségű érdekekre tekintettel azonban nem zárkózom e.1 az elől, hogy olyan esetekben, amidőn a termelés racionalizálásával és fokozásával kap esolatban kiváló eredményeket elért tisztviselőknek és munkásoknak, illetőleg a képviselő úr szavaival élve, egyes ilyen gyári újítóknak adott jutalmak, bizonyom feltételek mellett mentesíttessenek az adózás alól. Ezzel kapcsolatban készséggel kilátásba helyezem azt, hogy egy erre hivatott szerv véleménye és javaslata, — de nem a gyárvezetőség önkényes elhatározása, — alapján és csupán az említett szerv által meghatározott keretben kifizetett jutalmakat az illetmény- „és illetmény többletadó alól mentesíteni fogom. Tisztelettel kérem az országgyűlést, hogy válaszomat az előadottakra tekintettel tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1948. évi január hó 9-én. Nyá~ rádi s. k.« ELNÖK: Zentai Béla képviselő urat a viszon válasz joga megilleti. (Felkiáltások: Nincs jelen!) A képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Országgyűlést, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni 1 (Igen!) Az országgyűlés a választ tudomásul'veszi. Következik a foldmívelésügyi miniszter; úr válasza Kovács Béla képviselő úrnak " a kenyérre bevezetett kettős árrendszer kisiparosokra vonatkozó értékhatárának felemelése tárgyában 1947. évi november hó 12-én a Jkoir évi január hó 30-án, pénteken. 556 mányhoz intézett interpellációjára,' Kérem jegyző képviselőtársamat» szíveskedjék a vár . laszt felolvasni. HAJDÚ ERNÖNÉ jegyző (olvassa): »T, Országgyűlés! Kovács Béla képviselő úr az országgyűlés f. évi ^novemberi hó 12-én itiartott ülésén interpellációt intézett a kormányhoz a kenyérre, bevezetett kettős árrendszer kisiparosokra vonatkozó értékhatárának felemelése tárgyában. Válaszom a kormány nevében a következő; A kormány a dolgozók életszínvonalának biztosítása és emelése, továbbá a stabilizáció érdekében is, amint az az interpelláló képviselő úr előtt is ismeretes, akként határozott, hogy bár a kenyérgabona hatósági ára 50-— 100% -kai emeltetik, a kenyér és a liszt hatósági árát változatlan színvonalon tartja.. Ennek az elhatározásnak hövétkezménye lett a képviselő úr által sérelmezett, kormányrendelet kiadása. A kenyér és liszt árának fel nem emeléséből származó veszteség fedezését nem lehet az államkincstár terhére áthárítani, hanem módot [kellett keresni arra, hogy a fogyasztók viseljék az elmaradt áremelés terhét, de úgy, hogy az eredeti cél sérelmet ne szenvedjen. Ezt a gondolatot akarja kifejezni a »fizessenek a gazdagok« jelszava. A megoldandó feladat a kormány előtt állott, de a helyes megoldás megtalálása nem volt könnyű- Valószínűleg az interpelláló képviselő úr; előtt is ismeretes az a körülmény, hogy az adóhatóságaink a dolog .'természeténél fogva nem tudják megfogni a teherbíró jövedelemmel rendelkező összes személyeket és a legnagyobb gonddal kimunkált adóalap sem tükrözi vissza minden esetben az adózó tiszta jövedelmét Ez a körülmény viszont íazíziál a következménnyel járt a kettős kenyérárrendszer megvalósítása céljából az ellátatlan lakosságnak két csoportba való sorolásánál, hogy nem lehetett az adóügyi hatóságok által kimunkált és kimunkáiható jövedelmi viszonyokat alapul venni, mert a teherbíró második csoportba olyan vékony réteg kerülne, amely egyedül a kenyér- és lisztár tartásából származó veszteséget viselni nem tudja. Ez a körülmény magyarázza, hogy le kellett térni az egyetlen olyan alapról, amelyen történő sorolás jogos-* kifogást nem támaszthat, s a sorolásra olyan elveket "kellett elfogadni, amellyel kapcsolatban kifogások hangozhatnak el. Nyomatékosan utalnom kell arra, hogy az ellátatlan lakosságnak két csoportba való sorolása nem közellátási probléma, hanem a sajátos ár- és pénzviszonyok által megkívánt szükségintézkedés. Ez a körülmény magyarázza, hogy a Gazdasági Főtanács az ellátatlan lakosság két csoportba való sorolását nem a közellátási miniszter, hanem a Gazdasági ; Főtanács 'főtitkárának előterjesztése (alapján határozta el, s a közellátási tárca e határozat alapján — amely pontos rendelkezéseket tartalmazott arról, hogy kit kell. az egyik, s kit kell a másik csoportba sorolni — elkészítette a vonatkozó rendelettervezietei A tervezetet részletesen tárgyalták a Gazdasági Főtanács előtt, és annak hozzájárulása alapján került minisztertanács elé,, amely azt elfogadta, és így a tervezetből rendelet lett. Az interpelláló képviselő úr annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy »sem a kormánytényezők, sem pedig azok a politikai faktorok, akik eszmei szerzői a kettős árrendszernek, nem tudnak arról, hogy mit jelent iaz