Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-26

39 :Äz országgyűlés 26. ülése 19Â? »T. Országgyűlés ! Szabados Pál képviselő úr folyó évi október hó 22-én interpellációt intézett "hozzám az Országos Ruházati Intézet felállítása tárgyában. Interpellációjának anyagát öt kérdés körül csopoírtosítoltSta. A kérdéseikre sorrendben, az alábbiakban kívánok valaszolinii : • Képviselő úr elíső kérdése az volt, hogy »A magyar köztársaság kormányának 10.840/1947. Korm. szám ti rendelete alapján, léltreh ózott Országos Ruházati Intézfiitlre miért volt szükség-1« - • Erre a kérdésre általánosságban' azt válaszolhatom, hogy gazdasági helyzetiünk a közületektől is kényszerűen^ megköveteli a textiles ibőrnemű anyagokkal való legmesszebbmenő takarékosság megszervezését, amit központi beszerző szerv működtetésével Iáitok legcélszerűbben megoldhatónak. Részletezve indokolja az Országos Ruházati Intézet Rt. működlését az, hogy a közszállításokkaíl kapcsolatban. legtöbbször alaptalanul hangoztatott visszaéléseknek még a lehetőségéit is kikapcsoljuk azáltal, ha a nagyszámú megrendelő külön-külön nehezen ellenőri zhető ügyletkötéseit egy állandó sziigorú ellenőrzés mellett működő jól megszervezett in tézmény végzi. A legnagyobb beszerzőktől eltekintve az általában véve kisebb mennyiségű megrendeléseikké! foglalkozó beszerzőknek nem áll megfelelő szakember a rendelkezésükre. A központi beszerzőszerv viszont — helyes megszervezése esetén — feltétlenül igénybevehető a legkiválóbb szakemberek közreműködésével A közszállítások vállalatba adása esetén a megrendelők egyre jobban érzik azt, hogy avállalkozók, — ha nem is kimutathatóan — mint a piac eladói oldalának egységes szervezete állanak szemben a szétszórtan jelentkező megrendelőkkel.« Végzetesen tapasztalható ez különösen a bőráruk beszerzése esetén, ahol lassankint bekövetkezik a megrendelők teljes kiszolgáltatottsága. Ha a megrendelők is tökéletesen összpontosíthatnák piac-áttekintésüket, akkor a vásárló oldaláról is könnyen lehetne védekezni a piacnak csak egyik oldalról történő befolyásolása ellen. Az előbbi ponthoz kapcsolódik az a nagy előny is, hogy amennyiben a központi l>evásárlószerv megfelelő formában létesül, úgy a kereskedelmi szervezet rugalmasságát tökéletesen ki tudja használni a bürokratikus állami beszerzési rendezerrel szemben. Rengeteg energia-, munkaerő- és munkaidőmegtakarítást is jelenthet a közszállítási beszerző szerv létesítése, mert a megrendelők a közszállítási vállalkozások lebonyolításával járó, hosszadalmas adminisztrációtól és ellenőrzéstől szabadulnak meg azáltal, hogy megrendeléseiket egyszerűen közlik a. központi beszerző szervvel és attól az árut átveszik. Az anyagminőségek tekintetében is a teljes racionalizálás, nevezetesen a helyesen kiválasztott szabályok általánosítása, a legkönnyebben központosított beszerzés révén vihető keresztül. Az egy szerv által nagy tömegben történő vásárlás feltétlenül az alacsonyabb árszintek kialakítására fog vezetni, tehát az államkincstárra nézve nagy értéket jelentő megtakarítást eredményez* Különösképen várható az'arak . éin, december hó i-én, csütörtökön: 40 x. J mérséklődése amiatt is, mert a, központi szerv előnyösen; használhatja ki a szabad termelői kapacitásokat, amikor is a gyárak folyamatos termelésük biztosítása érdekében bizonyára hajlandók lesznek a haszonszázalékból engedményeket tenniAz alacsonyabb szintre szorított közszállítási_ árak természetszerűleg magukkal fogják vonni a szakmai általános piaci árak csökké- • nését is. Az anyagátvételnek f minőségi elbírálásában is tökéletesen egységet, teremthet a jelenlegi helyzettel szemben a központi bevásárló szerv működése. Képviselő úr második kérdése: »Ha szükség volt rá, miért nem hallgatta meg a kormányzat az, érdekelt iparosság érdeképviseleteinek vezetőségét;?« Ebből a kérdésből látom, t. Országgyűlés, a 10.840/1947. kormányrendelet szószerinti szövegének, valamint célzatának és szándékának alapvető félreértését. Nevezetesen az említett rendelet nem az iparosság, tehát nem a közszállításra vállalkozók kérdésében kívánt rendelkezni, hanem a közületek, a megrendelők, tekintetében, vagyis- az- iparosság, a közszállításra vállalkozók tekintetében csak annyiban törtéül: változás, hogy a sízáz, és száz, közületi , megrendelő helyett ma egy megrendelő áll velük szemben. Természetesen ez az egy megrendelő semmiféle előjogokat, különleges hatáskörit! nem élvez, az eddigi sok megrendelővel szemben, úgyhogy nem látom, miért'jelentene az iparosságra nézve a közszállítások területén az eddigi helyzetfel szemben hátrányos változásit az, hogy a jövőben a közületi megrendeléseiket egy helyről fogja kapni az aranyos foglalkoztatás legszigorúbb szem előtt tartásával. Képviselő úr harmadik kérdése: • t »Az Országos Ruházati Intézetnek felállítása jogilag kellőképpen megalapozva nincsen és a rendelet 1. §-ának (2.) bekezdése szerint a ruházati, cipész, bőrös, sfb. ipar burkolt államosítását jeleníti.« ' A jogi megalapozottságra vonatkozólag megemlítem, hogy az 50.000/1934. K. M. számú röviden Közszállítási Szabályzatnak nevezett rendelet 100. §-ának (1) bekezdése ekként rendelkezik: »íAjz állami közszállításoknál a minisztertanács az iparügyi miniszter előterjesztésére bizonyos cikkekre vonatkozóan a "központi beszerzést határozza el, ezeknél a beszerzéseknél a Szabályzat rendelkezéseit a minisztertanácsi által megállapított módosításokkal és kiegészítésekkel kell alkalmazna.« Azt hiszem, a jogalap tekintetében további magyarázatra szükség nincsen. Az előző kérdésre adott válaszomban már leszögeztem az Országos Ruházati Intézet működésének lényegét. Ha az a helyzet, hogy az érintett ruházati iparágak soksizáz, közületi megrendelőnek dolgoztak, nem jelentette ezen iparok államosítását, üem tudom» miért lát képviselő úr államosítási veszedelmet az egy megrendelőnek való dolgozás esetében. Különben is az Országos Ruházati Intézet működésével az ország lakosai közül mintegy 170.OQ0 egyenruhát! viselő egyén ellátását van hivatva biztosítaná az ipar foglalkoztatása révén. ' Még amellett a megengedhetetlen feltételezés mellett is, — amit hangsúlyozok, hogy a • kormányzatnak nincs szándékában, — hogy az