Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-34
381 "Az orszaggyíHéa 34. ülése .1948. A választás tehát nem. aközött van, hogy ennek vagy annak a tábornak, am erŐsebbnek, vagy ,a gyengébbnek az oldalárlai állunk-e, hanem aközött, hogy saját magunk ellen fordulunk'e, vagy pedig saját magunk mellé állunk-e? És ha. így van feltéve a kérdés. -—. és ón azt hiszem, másként nem is lehet feltenni, — akkor lehet-e szó holmi semleges álláspontról, lehetünk-e semlegesek ia saját magunk dolgában, visszahúz ódhatunk-e a kuckóba akkor, amikór az imperialisták és a bekcfront szembenállásával egyben ia mi' ügyünkről, a^maí>yar nép szabad fejlődésériek az' ügyéről, a * magyar demokrácia életéről és; haláláról is szó van? . Vannak, t. képviselőtársaim, akik . a se k ide, se oda való csatlakozás politikáját, vagy a ma divatos szóval: a harmiadik útnak a politikáját hirdetik a nemzet számára. De ennek az úgvnevezett harmadik útnak van jó, rendes. — hogy úgymond jani, —. hagyományos magyar elnevezése. TJgy hivják, hogy hintapolitika; vagy hogy még magyarabbul mondjam ugyanezt: ágy hivják. hogy; ' földreesés a két szék között. Egyszer volt úgy már a magyar történelemben, hogy ez a hintapolitika valóban magyar nemzeti politika volt: az önálló Erdély idejében., amikor valóban a miaigyar nemzeti érdekek követelték a lavirozást és a manőverezést a török és a német nagyhatalom között, egyiknek a másik ellen való kijátszásával. De ez iái hintapolitika akkor asért volt helyes,,mert valóban két pogányról volt szó, két egyformán elnyomó nagyhatalom malomköve . között politizált a magyarság. De ne hasonlítsuk, t Országgyűlés, Kállay Miklós és Nagy Ferenc hintapolr • iikáját se Fráter György, se Bethlen Gábor hintapoliitikájához. A Kállay-féle hintapoilttíka. emlékszünk reá — & német imperializmussal szemben való meghunyászkodásnak és gyávaságnak, ßz ország kiszolgáltatásának volt a politikája. Ez a hintapolitika nem végződhetett másként mint 1944 március 19ével. A nagyferenci, hintapolitika pedig az amerikai imperializmussal való piaktá-Msnak. . a Szovjetunióval és a keleteurópai demokratikus népekkel szemben való kétszínűségnek és árulásnak, de egyben a magyar demokrácia elárulásánlak is volt ,a politikája. E között a •hintapolitika és a régi magyar, vahr • ban nemzeti manőverezési politika között ég és föld a különbség. Ma hintapolitikát űzni azt jelenti, mint nyitvahagyni az ajtókat az* imperialista behatolás számára, Nyitva hagyni az ajtót arra, hogy Magyarországból felvonulási terület legyen a Szovjetunió és a szomszédos demokrlatikus népek ellen. Hintapciitika ma azt i©lenti, hogy hátat fordítunk, „ tehát, szembefordulunk szomszédainkkal. Nem kell külön bizonyítanom azt, hogy egy ilyen politika má nem a magyar békét és még csak nem is isi magyar semlegességet hiz# tosítaná. Ellenkezőleg, egyenesen előmozdítaná azt. hogy Magyarország éppen felvonulási területté, hídfővé, tehát végső soron harctérré váljék Békénket és függetlenségünket csak úgy védelmezhetjük meg, ha Magyarország minden félreértést kizáró módon értésére adja mindenkinek, akit il 1 et, hogy nem lehet bennünket deniokriaitikus szomszédaink ellen fordítani, hogy velük együtt szállunk síkra a magunk és a világ békéjéért. Igenis a magyar demokrácia a béke és a szabadság évi január hó *13-án, kedden.^ 382 erőinek a kártyájára, —- ha nem veszik zokon x e*zt a könnyű fajsúlyú szót — tette fel a haza sorsát Mi bizakodunk a béke erőinek feltilkereskedésben, mi hiszünk abbai. hogy minél hajthatatlanabbal, minél inkább tömörülve, minél szolldárisabban lépnek fel ezek az erők, annál valószínűbb, annál biztosabb a béke megőrzése. - ' Mi akarjuk a békét es hiszünk a bekében. A háborúban nem mi reménykedtünk, t. országgyűlés, hanem azok, akik itt bélül az országban velünk, a magyar demokráeiáTai szemben elvesztették a csatát és . akik most már csak külső segítségtől remélhetik a maguk régi hatalmának, régi osztály uralma nak a visszaállítását. Ezek az erők kívánják a magyar nép hajlékaira, városaira, iparára, közlekedésére az atombombát. Atombombát, csak azért, hogy ők újra nyeregbe ülh^&senek! Ök azok, akiknek jelszava nem a bë&e, hanem a háború, akik az ország háborús pusztulásának az árán is meg akarnák, meg szeretnék buktatni az új magyar, rendet, mfert a magyar nép uralmának, a magyar nép békéjének, nyugodt munkájának és felemelkedésének biztosítására el vagyunk szánva rá,. hogy ezekkel az erőkkel szembeszállunk, —belpolitikánkban csak úgy, mint külpolitikánkban. T. Országyűlés! A jugoszláv-magyar szerződés eleven cáfolata annak a másik, szintén széltében-hosszában terjesztett ráfogásnak, amely szerint Magyarország holmi szláv blokkal áll szemben. Hadd emlékeztessek ezzel _ kapcsolatban Tito marsallnak Szófiában és itt Budapesten elhangzott szavaira: A magyar függetlenségi harcok és mozgalmak tör„ténete Teleki Lászlótól és Kossuth Lajostói Ugrón Gáborig és Károlyi Mihályig arról tanúskodik, hogy a magyarság a német imjperializmus fenyegetésével csak a szabad szláv népekre támaszkodva és velük együtt vehette fel a harcot. A jugoszláv-magyar szövetségi és barátsági szerződéssel a magyar demokrácia rálépett Kossuth Lajos és Teleki László, Justh Gyula és Károlyi Mihály útjára. Igen, a dunai népek szabadságáért és függetlenségéért együtt akarunk haladni a szláv népekkel a német imperializmus ellen és minden imperializmussal szemben, De ez nem szláv blokk, és ezen a szándékunkon, hogy együtt akarunk haladni a szomszéd demokratikus népekkel, — szlávok, vagy nem szlávok, — minden imperializmussal szemben, ezen az elhatározottságunkon nem változtat az sem, hogy egyes nyugati fővárosokban és egyes nyugati kormányoknak ez nem nagyon tetszik. A napokban hallottuk, t. Országgyűlés, elég maga« helyről, az. angol munkáskormány miniszterelnökének szájából a haragos kioktatást arróL hogy mi keleteurópai demokráciák nem is vagyunk demokráciák, hogy mi valamiféle elnyomó zsarnoki rendszerek vagyunk. Akinek nem ingei, nem veszi magára, de miután a magyar demokrácia beletartozik a keleteurópai demokráciák gyűjtőfogalmába, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy ránktartozik; felelnünk kell rá. Mi kellő tisztelettel vagyunk az angol miniszterelnök iránt, de hadd mondjuk meg, a demokrácia mibenlétéről nem szívesen foga-