Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-26

2S Az országgyűlés 26. ülése 19Í7. \ körülmények között próibáljuk megoldani problémáinkat és feladatainkat A problémák tehát változatlanul fennállanak és egyetlen tapasztalatot szereztünk csak: hogy a szellemi kibontakozás útját nem fegyverrel kell szolgálni, hameni köLcsÖnös meggyőzéssel, jóakarattal jé® nagyrabecsüléssel. Ennek szolgálatába kell állnunk és ennek az útját egyengeti szerintem ez a javaslat, amely most került a Ház elé. Ha ugyanis mi elismerjük a lelkiismereti szabadságot és eszménykép előttünk a »szabad egyház szabad államban«., akkor nekünk ez a törvényjavaslat egy fejlődési folyamatnak egyik állomását jeleinti csupán és teljes lendülettel kell ezen az úton továbbhaladnunk. A demokráciában mi az egyén jogait akarjuk biztosítani, az egyén életének kiteljesítésére való lehetőségeket akarjuk nyújtani, de ugyanakkor elvárjuk az egyéntől az önfeláldozást, vagyis azt kívánjuk, hogy a közösség érdekében, áz állam érdekében terheket, áldozatokat vállaljon, szolgálatokat végezzem. Amikor tehát egyrészt az egyénnek meg akarjuk adni az életlehetőségekeit, ugyanakkor másrészt.erkölcsi követelményeket támasztunk vele szemben. Viszont ezeknek 'az erkölcsi követelményeknek a megvilágítója, megindokoló ja, megmagyarázója a vaiiás. JLtt van tenátazapont, anoi az állam és az egyház megfoghatja egymás kqzét és őszinte nagyra becsüiéssei és egymás szempontjainak tiszteletben tartásával működhetik együtt. Amikor mi azt mondjuk, hogy minden embernek elvitathatatlan természeti joga az, hogy egyéni életét kiteljesítse, hogy családot alapítson, házasságra léphessem, (Közbeszólás a kommunisiapárton: Rossz a sorrend!) hogy közösségi életét is kiteljesíthesse, továbbá hogy lelkiismeretének és meggyőződósének megfelelően élhessen, tehát úgy imádhassa Istenét, lajhiQgyam megismerte, megszerette és ennek, a hitének megfelelő, bizony ságtevő életet élhessen és magatartást folytathasson: akkor ez ia »szabad egyház a szabad államban« célkitűzésének megvalósítása. Az e felé az eszmény felé való haladásnak útjelző oszlopát látom ebben a törvényjavaslatban és ezért örülök neki De hozzáteszeni azt is, hogy itt nemcsak ezt a fejlődést látom és tartom fontosnak, amely az állam és az egyház egymáshoz való viszonyát jellemzi, hanem ugyanilyen fontosnak tartom azt iá fejlődést is, amely a szellemi élet kibontakozásával a vallás ós a tudomány, a korszellem és a vallásos érzület ellentétének kiküszöbölésével egy új, emberhez méltó szintetikus világkép kiala- ' kításához egyengeti az utat Ennek reményében a törvényjavaslatot magam és pártom nevében örömmel elfogadomu (Általános élénk helyeslés és taps.) ELNÖK: Kíván-e még valaki a. törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólnál (Nem!) Ha szólni senki nem (kíván, a vitát bezárom. Orfrutay miniszter úr kivan szólni, ORTUTAY GYULA miniszter: T. Országgyűlés! Amikor őszinte örömömnek adok kifejezést, s őszinte köszönetet nyilvánítok azért a tényért, hogy mind a bizottsági tárgyalás során, mind pedig —• a felszólalók nagy számának hiánya következtében így kéli látnom *— itt a parlamentben, az országgyűlés száné előtt is teljes egyetértés mutatkozik meg a törvény- . javaslat értékelésében és elfogadásában» ugyamevi december hó i-én, csütörtökön. 26 akkor engedje meg a t. Országgyűlés, hogy köszönetemet fejezzem ki az előadó úrnak is .részleteis és. alapos ismertetéséért, amellyel a kérdésnek nem egy távolabbi és kényesebb részletére is kitért, valamint Reök Iván igen t. képviselőtársamnak is, aki magasszintű, nemesen emelkedett és értékes hozzászólásában a kérdésnek,) nem egy kényes pontját egész őszinteséggel és becsületességgel feltárva, szintén a törvényjavaslat elfogadását javasolta. Ebben a mostani felszólalásomban nem kívánok sem az előadói úrnak, sem Reök igen t. képviselőtársamnak egyes megjegyzéseivel vitába bocsátkozni; csak egyetlen egy megjegyzésem lenne, amely nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de minthogy Reök Iván igen t. barátom megemlítette, kénytelen vagyok legalább utalni rá. A magam részéről távolról sem tartom olyan áthidalhatatlanul ellentétes két álláspontnak az élettan tudományának és a modern haladó teológiai gondolkodásnak felfogását. (Ügy van! a néppárton. — Egy hang ugyanott: Nincs semmi ellentét!) A legutóbbi kutatások, és éppen modern teológiai részről az élettani kutatások iránt mutatott eilismerés, azzal

1 biztatnak, hogy e kérdésben igenis megtalálható az a pont ahol a vallás külön logikai világrendje és a természettudományok logikája meg tudják érteni, meg tudják közelíteni egymást. Azok a sajnálatos események, amelyek a daytond majonr perben megnyilatkoztak és amelyeket a felvilágosult északanierikai közvélemény épp úgy szegyeit, ahogyan mi sem vesszük szívesen, hogy a magyar közvéleményben ez a probléma ismét ilyen formában felmerült, nem riasztanak meg bennünket, mért tudjuk, hogy a kérdés jó megoldása, jó megfogalmazása mind a haladó tudomány, mind pedig a haladó teológiai gondol-, kodás szempontjából igenis elképzelhető. Enynyit kívántam most erről a kérdésről^ szólni. Rátérve ezután magára a törvényjavaslatra, szükségesnek "tartom, t. Országgyűlés, hogy a törvényjavaslat indokolásánál valamivel szélesebbe átfogóbb távlatban, ha nem is hosszadalmas előadásban, ismertessem az állam és az egyház viszonyának problémáját az előttünk fekvő kérdés szempontjai szerint Az egyházak és az állam viszonyát illetően a világon általában két felfogást kell uralkodónak tekintenünk, két rendszert látunk érvényben. Az egyik felfogás a »szabad egyház a szabad államban« rendszerét vallja, amelynek értékességére oly nyomatékos szavakkal utalt Reök Iván igen t. képviselőtársam is, és amelynek ma két legtökéletesebb megvalósítójaként a Szovjetuniót és az Északamerikai Egyesült Államokat kell tekintenünk. Történetileg ez a rendszer, a »szabad egyház a szabad államban« rendszere az Északamerikai Egyesült Államokban fejlődött ki először. Ennek a rendszernek, ennek az egyházi és politikai gyakorlatnak alapelveire érdemes itt nálunk Magyarországon, ahol e kérdésben meglehetős tájékozatlanság uralkodik, néhány szót fordítanunk. Az egyházak és az állam viszonyát illetően egyes vallásfelekezetek az államhatalommal semmiféle, se közvetlen, se közvetett kapcsolatba nem kerülnek. A vallásfelekezetek működésükben teljesen függetlenek az államtól; az állam, ahogyan -mondani szokás, laikus, sőt közömbös, indifferens álláspontot foglal el a felekezetekkel szemben. Az egyes felekezetéket magánegyesüléseknek, úgynevezett asszoeiáei- * óknak, társulásoknak tekintik és érintkezésük