Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-30

291 Âz országgyűlés 80. ülése 1947. vita. Olyan vita ez, mint aminő — talán egy rossz hasonlattal élve — az, hogy a kommunistapárt és. a szociáldemokratapárt mindketten szocialisták, csak az egyik ma akarná, { vagy gyorsabban akarná elérni azt a végeredményt, amelyet a szociáldemokfatapárt esetleg évek. évtizedek vagy évszázadok mulva. (Derültség és taps az ellenzéken. — Egy hang a kommw nistapárton: És maga sohasem akarná! — Nagy zaj a kommunista- és a szociáldemokratapárton. — Az elnök csenget. Amint méltóztatnak látni, van az életben ilyen hasonlóság, a/mikor párhuzamosan fut két sín, csak az a kérdés, hogy mikor érnek össze, vagy mikor ju'nak el egy váltóhoz. Eb

J ban vannak azután a különbségek. (Közbekiáltás a magyar demokratapártról: Vagy mikor lesz karambol!) Vagy az is megtörténhet, mint a közbeszóló mond.ia, hogy esetleg rossz váltóállítás folytán karambol következik be. (Felkiáltások a kommunistapárton: Ezt szeretnék S) és esé'leg aiz egyik kocsi (kilöki a másikat a biztosnak elképzelt pályáról. (Zaj a kommunistapárton. — Az elnök csenget. — BOHÁR Károly (pp): A képviselő úr még bízóik a kairaanlbolban?) Azokat az érveket tehát, amelyeket a halálbüntetés: le.lítlörlése melletti jki lehetett fejteni, röviden kifejtettem. Erről könyveket írtak már, erről az újságcikkek ezrei jelentek meg. Mi, akik nem néztünk végig akasztásokat» — nem is akarunk, nem is fogunk végignézni' mert bizony nem tartjuk szórakozásnak, elismerjük, hogv nagyon csúnya halálnem — hajlandók volnánk még kompromiszszumra is azoknak a bűncselekményeknek a tekintetében, amelyeket a .miniszter úr tényleg annyira példátlanoknak, talán a történeleim leggonoszabb, legszörnyűbb, legnagyobb tömeggyilkosságainak festett le, — mint ahogyan tényleg úgy is van. — Ezekre senki sem gondol. (Felkiáltások a kommunistapárton: Ezekről van szó!) Ezt meg kell mondanom arra az esetre, ha valaki rosszhiszeműen arra próbálja magyarázni szavaimat és indítványaimat, hogy talán (röringnek vagy hasonlóknak, vagy akár a magyar tömeggyilkosoknak kívánnék amnesztiát. Nem erről van szó. hanem arról» hogv a halálbüntetést nemhogy eltörölnők, nemhogy a korlátozása félé haladnánk, de.azt kell látnaník, hogy napról-napra újabb jogszabályokat! hozunk létre, amelyekkel halálbüntetést konstruálunk. (Közbeszólás a kommunistapárton: Szükség van rá!) Ez ellen irányul a mi szavunk és figyelmeztető kérésünk, hogy ha már nem tudjuk a halálbüntetést most eltörölni, vagy a ma uralkodó politikai pártok úgy látják, hogy nem érkezett el még az ideje, hogy ezt a kívánt célt — amelyet, niondom> a • miniszter úr is el akart érni — megvalósítsuk- legalább ne terjesszük ki ennek a büntetési nemnek a körét. Azt a malmost, vendéglőst, szatócsot, aki drágít, vagv akár azt a parasztot is, aki esetleg eldugja a gabonáját, (Közbeszólás a kommunistapárton: Védi! — Másik közbeszólás ugyanott: A malmos fáj neki! — Zaj.) ne méltóztassék háborús bűnösnek beállítani. (Folytonos zaj a kommunistupáfton.) Ezejkre is olyan törvényeket hozott az országgyűlés, amelyeknek alapján halálbüntetést szabhat ki az üzemi bíróság és a tölbbi bíróság. Én tehát nem a múlt bűnöseit akarom menteni az akasztófa alól (Közbekiáltás a kommunistapárton: A jelen bűnöseit! — Egy évi december hó 12-én, pénteken. 292 ! másik közbekiáltás ugyanott: A demokrácia gyilkosait!) és ehelyett életfogytiglani kényszermunkára ítélni, — bár végeredménylben az sem szanatórium' azt hiszem, senki sem irigyli a kényszermunkást sem — hanem magasabb, már 'kifejtett vallása, eirköliesi, jogi és humánus szemipontok szerint igenis elvűi ellenségei vagyunk és leszünk annak, hogy ember a másik embertársa életét! elvegye. Érről van szó! Nem a háborús hűnösöket, nem a., múlt bűnöseit védjük, hanem védjük azokat, akiket ma akarnak olyan bűncselekményekért kivégezni, amelyekbe minden bűnben fogant ember beleeshetik, az egyik épp úgy, mint a másik- a demokrata épp úgy, mint a reakciós, a kisgazda éppen úgy. mint a kommunista vagy a Balogh-pánti. (Zaj a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban. — Az elnök csenget.)

r A bűn nem egyes osztályoknak, egyes pártoknak, vagy akár egyes fajoknak vagy vallásoknak a privilégiuma, amint az erény sem az. Mindenütt vannak bűnös éraberek, mindenütt vannak jelleimszilárd, becsületes emberek és tisztességtelen emberek. A gazemberek bűnhődjenek. Itt csak arról van szó, hogy a bűn milyen büntetéssel sujtassék. Mint gyakorlati büntető jogász mélyen meg vagyok győződve azoknak a szempontoknak helyességéről, amelyeket a miniszter úr velem eigyetértőleg megállapított. Nem lehet vita a felett, hogy mi a célja az igazságszolgáltatásnak, a büntetésnek: a megelőzés, a megtorlás, az elrettentés és a javítás. Ennek a négy célmaik! a leg jobban az ai büntetés felel meg, amely neim tesz valakit mártírrá, 'neon fűz a feje köré hamis és igazságtalan dicsfényt, — mint a miniszter úr mondotta — nem tesz hőssé, hanem az egyszerű fegyházlalkó, kényszermunkás, rab lesz, akit még" beteg lelkek sem, ünnepelhetnek. Ha azonban valakit kivégeznek, — akármennyiire megérdemelten ig — támadhat egyesek lelkében hamis dicsfény, romantikus márttromsag illúziója. Szerintem ezzel a hatással többet árt a, halálbüntetés az elrettentés és megtorlás szempontjából, mint egy helyesen alkalmazott lôletfogytiglan tartó kényszermunka. Állítom azonban, hogy a szenvedés szempontjából szubjektíve, a bűnösre nézve is nagyobb büntetés ez. Vegyük például a cigányokat, aikik között elég sok bűnöző akad. Egy cir gúnynak az akasztófa nem büntetés, de ha egy cigányt megfosztok szabadságától, ha korlátozom vándorló ösztönét, annak öt esztendei fegyház, sokkal nagyobb büntetés, mint az akasztófa, mert öt évig szenved és belehal talán — de természetes halállal — abba, hogy nem vándorolhat az országúton. (Közbeszólás a szociáldemokratapárlról: Nem erről van szó! A fasisztákról van szó ! — Za§. — Az elnök csenget.) Még egyszer hangsúlyozom tehát, hogy itt csak bizonyos elvi, erkölcsi különbségek vannak közöttünk. (Közbeszólás a kommunista" pártról: Nagy!) Senki sem akair mentesíteni bűnösöket, tehát ez a javaslatom nem speciálisan a népellenes bűnösökre vonatkozik, (Egy hang a szociáldemokratapártról: De-azokra is!) hanem általában a halálbüntetés eltörlésére és amejiyiben ezt valaki merni érti meg, annak meg kell magyariáznom, hogy hajlandók vagyunk kompromisszumként átmenetileg még abba is belemenni, hogy a halálblintetéB tartassék fenn ezekre a tömeggyilkosokra, háborús bűnösökre, de legalább töröltessék el a békebeli, a most elkövetett bűncselekményeknél, az uzsorabűncselekményeknél. (SÚLYÁN György (kp): Ez