Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-30

273 .Az országgyűlés 30. ülése 1.947. évi december hó 12-én, pénteken. 274 VICS Ferenc (dn); Sohasem!) az egyiknek talán túlsúlyos, a "másiknak túlenyhe; nagyon helyesen mondta igen t. képviselőtársam, sohasem fordult elő .az. hogy az ítélet mindkét félnek egyformán tetszik, legtöbbször egyiknek sem tetőzik, — de legtöbbször azok a jó ítéletek, amelyek egyik félnek sem tetszenek. Most, amikor <a népbíráskodás első vonala lezáródik, a népbíróságok .előtt igenis meg kell hajtsuk <a; tisztelet 4s az elismerés zászlaját, mert — elismerem, hibák közepette — próbálták a nemzet, az ország hangulatának, a néphangulatnak kifejezőivé válva megfelelő ítéleteket hozni. Igenis, tartozunk nekik ^annyival, hogy megköszönjük azt a nehéz, felelősségteljes és gondterhes munkát, amelyet két és fél éven keresztül a lelki romeltakarítás nagy és 'nehéz feladatában elvégeztek. Én csak azt kívánom, hog:/ a most javaslatba hozott népbíráskodás legalább olyan mértékig közelítse meg az igazság szolgálatát, mint ahogyan azt eddig is megközelíteni próbálta, ' Szólnom kellene egy rövid gondolattal arról i's. vájjon helyes-e a polgárig gondolat képviseletét kizárni az új uépbiráskodási rendszerből» de az a meggyőződésem, hogy nehéz Volna megtalálni azt a szervet, amely az ötödik bírót be tudná küldeni a népbiróságba úgy» hogy tényleg az ország néphangulatának bizonyos szektorát képviselje. Egy azonban bizonyos: én nem látok a nápbiráskodásnak a törvényjavaslat szerinti formájában pártbiróságot. Az a körülmény, hogy a pártok jelölik ki azokat a bírákat, akikből a népbíróság alakul és annak csak elnökét jelölj ki az igazságügyminiszter» nem tesz pártbírósággá egy^intézményt. Hiszen amikor a kormányzat bú'ót nevezett ki a múltban és nevez ki a jövőben is» végeredményben az semmivel sem kevésbbé pártbíráskodási gondolat a kinevezés vonalán, hiszen a miniszter is valamelyik pártnak a képviselője és valamelyik pártot követi. A fontos az» hogy ne váljék pártbírósággá ez az új népbíróság» amelynek törvényjavaslatát most tárgyaljuk, és ez elsősorban a kormánj^zópártokon múlik. A kormányzópártok törekedjenek arra» hogy ne lássanak pártpolitikát a népbíróságba beküldendő bírák kiválogatásában, (Helyeslés a néppárton.) hanem a legmegfelelőbb, a legtisztességesebb» a legjózanabb polgárok» dolgozók vagy munkások beküldésére törekedjenek; lássák azt» hogy nekik nem szabad utasítaniok azt a bírót, akit beküldenek, csak egy utasítást adhatnak, azt, amit Dulin igen t képviselőtársam mondott: > lelkük legjobb meggyőződése szerint próbálják az igazságot szolgálni. Ha ilyen bírákat fognak beküldeni, ^ akkor én bízom abban, hogy ez a népbírósági rendszer» amely végeredményben esküdtszéki rendszert jelent, jó, komoly és értékes munkát fog végezni a nemzet számára. A Népbíróságok Országos Tanácsa pedig most már csak mint semmiíőszék fog szerepelni, és ezáltal nyilván csak azoknak az Ítéleteknek felülvizsgálatára fog szorítkozni r

— éppen azért, mert jogász és egyúttal szakképzett emberekből áll, — amelyek akár túlenyhék» akár túlszigorúak, törvénysértők és jogtalanok. Kell, hogy legven egy végső fórum» amely ebbe a maga higgadtságával és tudásával szól bele. Ami mármost a javaslat egyes rendelkezéseit illeti, mindenekelőtt a felügyelő bizottság kérdésében újra felvéteni azt a gondolatot, ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ II. hogy én változatlanul a Btk. 43. §-ának fenntartását, az ott szabályozott felügyelő bizottságot tartanám helyesnek a Math eovit's-f éle módosítással, egyszerűen azért, mert ón nem tartom helyesnek, ha a törvény különbséget tesz a közönséges bűncselekményt elkövető bűnösök és a népbírósági eljárás alapján elítélendő bűnösök között. (Elnök: IMP LOM FERENC. — 12.17.) Én nem tartanám helyesnek, ha ezekben a népbírósági ítéletekkel elítéltekben mást látna a magyar nép, mint közönséges bűnözőket, akik büntetésüket ugyanazok mellett a szabályok mellett kell» hogy kitöltsék, mint amely Szabályok minden közönséges bűncselekmények elkövetőjére vonatkoznak. Nincs értelme annak, hogy előbb vagy utóbb egy új államfogház alakuljon ki ezeknek a külön felügyelőhatóságoknak működése nvomán, hanem legyenek ezek az ügyek annak az átfogó, a múltban jói bevált felügyelőhatóságnak munkakörébe osztva, A második elvi jelentőségű kérdés a törvényjavaslat 6. §-ával kapcsolatos, A 6. §. (3) bekezdésével már több e-lőttem szólott képviselőtársam foglalkozott, így különösen az utóbb felszólalt Matheovits igen i képviselőtársam. Nagyon nehéz kérdés ez. Arról van itt szó, hogy a munka abbahagyását büntetné meg a törvény. Nagyon nehéz kérdés ez először is azért» mert felesleges» hogy ez a problémakör két helyen is, a hároméves terv kapcsán kibocsátott rendeletben is és itt is szerepeljen. Feleslegesnek tartom ezt, nem mintha nem úgy látnám a kérdést, mint ahogyan a törvényjavaslat is megoldja. Húsz esztendővel ezelőtt írtam meg a létfenntartás jogáról szóló tanulmányomat, amikor kissé nehezebb volt állástfoglalni a sztrájk helyessége mellett. Akkor azt írtam (olvassa): »A létfenntartási érdekek csoportja összeütközésének kimagasló esete a sztrájk, amelynél rendszerint a munkások munkajoga, legtöbbször létfenntartási joga, mindenesetre e szociális személyiségű jogok valamelyike kerül összeütközésbe a r munkaadó jogos vagy jogtalan gazdasági érdekével. A munkaadó érdeke azonban mindig csak gazdasági jellegű érdek, míg a munkavállalók érdekei ez esetben személyiségi jellegűek» következőleg létfenntartásukra vonatkoznak. Személyiségi jog, érvényrejutása tehát meg kell» hogy előzze a munkaadónak személyiségi jogi jelleget nélkülöző érdekét.« .Ugyanakkor rámutattam arra, hogy előfordulhat az az eset, amikor a sztrájk nem egy ellentétes gazdasági érdeket támad csupán meg» hanem más csoportok létfenntartási érdekeit is, »például az olyan üzemeknél való sztrájk, amelyeknek működése közszükséglet» mint például bányák, vízművek, stb. sztrájkja. Ilyen volna» ha valaha előfordulna az orvosok, a mentők, ilyen lenne a rendőrség» ilyen lenne, a közületek által fenntartott gáz-, vízvezeték-, villanyművek, vasutak sztrájkja.« És arra az eredményre jutottam már húsz esztendővel ezelőtt, hogy amikor az egyes létfenntartási joga a közösségnek, az egyetemôsségnek létfenntartási érdekével, tehát fennmaradásának érdekével ütközik össze, akkor ennek a sztrájkjognak háttérbe kell szorulnia. Elvileg tehát árra az álláspotra helyezkedtem, amelyet ez a törvényjavaslat törvény-