Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-30

271 Az országgyűlés BO. ülése 1947. évi december hó 12 én, pénteken. 272 kívánságaink tekintetében a kormányzat részéről» és olyenielkedett és jogászi szempou.toktól vezfetett elvi vitákban volt részünk, amely reményt ébreszt pártomban és bennem m arranézve, hogy további módosító indítványainkat is ugyanezzel a tárgyilagossággal íogja mérlegelni és amennyiben lehet, magáévá tenni. _ Ezért, amikor Székely Imre Kálmán képviselőtársam beszédében foglaltakat teljes egészében magamévá teszem, a törvényjavaslatot módosításaink elfogadása reményében általánosságban a részletes vita alapjául pártom és a magam nevében szintén elfogadom. (Taps <az ellenzéken.) ELNÖK: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? FARKAS GYÖRGY jegyző: Vészy Mátyás. VESZY MÁTYÁS fok): Mélyen t Országgyűlés! Az első rövid hozzászólásom Matheovits igen t. képviselőtársam komoly okfejtéssel mondott beszédéhez az lenne, ami a kegyelmezésj jog problémájához kapcsolódik. Amellett, hogy a maga egészében magamévá teszem mindazt, amit ő etekintetben mondott. egy tiszteletteljes kérésem volna a miniszter úr felé, hogy legalább annyiban segítse elő ezt a gondolatot' amely mégis az ellenzék egyhangú felfogása. Nem azért, mert az ellenzéken vagyunk, hanem mert kettőt tudunk. Tudjuk azt. hogy a nép lelkének talán legszebb sajátossága az, hogy mihelyt valaki — ha a legbűnösebb is — bűnhődik, abban a pillanatban bizonyos szánó szándék és bizonyos részvét nyilatkozik meg a lelkében; különösen akkor történik meg ez. amikor nem átfogó és nem közönséges bűncselekménnyel áll szemben. Ilyenkor ez a részvét eluralkodóvá válik a lelkében és ezáltal — akarva vagy akaratlanul — a demokrácia megerősödésének, megizmosodásának kárára van. A 17. §-ban» illetve az alaprendelet 12. §-ában felsorolt cselekmények — miként arra helyesen mutatott rá Matheovits igen t. képviselőtársam — valóban olyanok, amelyek talán a maguk egészében közkegyelemre volnának alkalmasak. Ha azonban mégis nem fogadná el az országgyűlés ezt a javaslatot. akkor a miniszter úrhoz az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy vizsgáltassa felül a 17. § alapján büntetett, még mindig büntetésüket töltő egyéneik ügyét. Tudjuk ugyanis azt, hogy a különböző népbíróságok — érthetően az ügyek első szakaszában, a felszabadulás utáni első időkben — ezekbeu az ügyekben néha talán túlzottan szigorú ítéletet hoztak és sajnos, éppen ezek voltak azok az ügyek, amelyek fellebbezés alá éppen azért nem jutottak, mert a legkisebb büntetési tétellel sújtott cselekmények voltak. Azt hiszem, megvan a miniszter úrnak módja és lehetősége egy ilyen bűncselekménysorozaton belül a belső, vizsgálatra, és >ha ő mágia vagy megbízottai az, ő felfogását követték úgy iát ják* hogy ahol túlzott büntetési tétel nyilatkozott meg'ugyanazon cselekmény iránt az egyik népbíróság előtt, szemben a másikkal» mégis az általános és egyenlősítendő igazság érdekében ezekben az ügyekben a kegyelmezés jogával és lehetőségével éljen. T. Ház! Az alapvető kérdés itt nyilván az, ami ennek a törvényjavaslatnak az alapja, hogy t. i. a népbíráskodási rendszerre» tehát a laikus bíráskodási rendszerre térjen-e át a magyar nép, avagy maradjon a szaikbírósáe gondolata mellett? Én a magam részéről a múltban is» de ma különösen teljes egészében magamévá teszem a laikus bíráskodási rendszert, tehát a népbíráskodási .vagy r az esküdtbíráskodási rendszert, egyszerűen azért, mert amikor mint jogász, látom néha jogászok részéről is — Hajdú igen t. képviselőtársamra gondolok — azt az egész szokatlan támadást a bírói karral szemben, ennek jóindulatú alapját csak egyben tudom látni: abban» hogy a «szakbíró nem alkalmas politikai bűncselekmények felett való ítélkezésre. Ha ezt a szakbírótól elvesszük, csak jobbá» esetleg általánosabbá tudjuk tenni a szakbíró megbecsültetését. * 1 Valóban azok a pofitikai bűncselekmények, amelyeket ez «a népbírósági törvényjavaslat felsorol» a maguk egészében annyira 'szubtilis kérdéseik, hogy azok a paragrafusokhoz, a joghoz kötött bíró számára csak nehezen elintézhető kérdésekké és ügyekké válnak, és így sokkal helyesebb rendszer, amelyet ez a javaslat megvalósít» mert amikor a népbíróság rendszerét valójában kiterjeszti és kiépíti, akkor lehetőséget ad arra, hogy a nép hangulata alapján történjék a politikai bűncselekmények elbírálása és a szakbíró mentesüljön ezeknek az ügyeknek intézésétől. Ilyen körülmények között én bizonyos csodálkozással hallgattam Hajdú igen t. képviselőtársam felszólalását, amely felszólalás az eddigi népbíráskodás ellen szokatlanul súlyos kritika volt, mintha valahogy beletéved^ volna abba» a gondolatba, hogy mihelyt a »bíró« szót hallja, iákkor minden körülmények között támadnia is kell azi

f a bírót. Pedig nagyon helyesen mutatott rá Dulin igen t. képviselőtársam, hogy a mulf bírói korában — kivéve egy párat, akik felett nincs vita köztünk — általában talán az az egy hiba volt, hogy túlzottan ragaszkodtak a paragrafusokhoz, túlzottá ragaszkodtak ahhoz a joarhoz és ahhoz la törvényhez, amelyet eléje tártak, pedig jól tudjuk, a muPnak talán learnasryobh bűne volt. és jaj volna, ha a demokrácia i» beleesnék e bűnbe, hogy a törvény sohasem volt a múltban más, mint a hatalmon lévők érdekeinek kiszolgálója és jogérdekek kiszolgálásának összessége. Nem az la cél a jövendőben* hogy a törvény ezzé váljék, hanem valóban az, amit Dulin igen t. képviselőtársam mondott: próbálja a lelkünkben élő, mindig egysésres és oszthatatlan igazság gondolatát megközelíteni. ÍPRIESZOL József (kii) : Akkor is, ha a fekete lelkűek lelkében él?) T. képviselőtársam, amikor és első beszédemet mondtam, feltettem azt. hogy minden emberben jószándék él. aki ebben a Házban van. Végtelenül sa inalnám, ha igen t. képviselőtársam ezt nem így érezné és túlzott feketéielküséget látna képviselőtársaiban. Ami már most éppen ebből a gondolatból kiindulva a népbíráskodásról gyakorolt kritikáját illeti Hajdú igen t. képviselőtársamnak. erről talán csak annyit: most, amikor búcsúzunk a felszabadulás utáni időknek — vallom és hirdetem — egyik legszebb intézményétől, az első népbíráskodási vonaltól, talán illenék meghajtani az elismerés zászlaját is, hiszen ebben a népbíráskodási ügykörben ezer és iezer demokratikusan gondolkozó, a demokratikus pártok által kijelölt jószándékú ember ítélkezett legjobb tudása és meggyőződése szerint. Ha azok az; ítéletek nem is felelnek meg_minr dig és mindenkor mindenkinek — (MAlHÜiU-