Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-30

269 Az országgyűlés 30. ülése 1947. Hatodszor: ha feltétlenül szükségesnek tartják e kérdésben a politikai szempontok érvényesülését» az elmondottak ellenére is, az igazságügyminiszter úr személyén keresztül megvan a lehetőség ennek az érvényesülésére» hiszen a döntés joga az ő kezében van. Hetedszer és végül: megjegyzendőnek tartom, hogy a Btk. 43. §-a nem véletlenül említi a felügyelő bizottság két tagjaként a törvényhatóság közigazgatási ibizottságának két megválasztott tagját, talán csak azért hogy még valaki legyen éppen a bizottságban, hanem azért, mert a közigazgatási bizottság az illetékessége alá tartozó területen bizonyos vonatkozásban és körben a letartóztató intézetek» börtönök felügyeletével is meg van bízva. (Ugy van- Ugy van!-,a néppárton.) T. Országgyűlés! Azt hiszem, nem kell tovább folytatnom ebben a kérdésben az indokok felsorolását. Politikai összetételű bizottság működésképtelen, de szükségtelen is. mert e feladatkörben nincs politikai tevékenység, és a politikai szempontokat szükség esetén az igazságügyminiszter úr gyakorolhatja. Fenntarthatatlan . és zavartkeítő lenne azonban ugyanazon intézetben büntetésüket _ töltő elítéltekre egymás mellett kétféle bizottságot működtetni. Elengedhetetlennek tartom ezért a Btk. 43. §-a szerinti felügyelő bizottság konstruálását mégis azzal a változtatással, hogy a nép bírósági ügyekben a törvényszéki elvek helyett valóban a népbíróság vezetője, az ügyész helyett pedig a népügyész járjon el. A javaslat 6. §-ában foglalt tényálladékok nem újak. Egy nemrég megjelent rendelet lényegileg ugyanezeket tartalmazza. Az ezekben védett gazdasági érdekek nagysága indokolja e tényálladékok konstruálását, A 6. § (3) bekezdése azonban meggyőződésünk szerint az ipari dolgozókban azt a veszélyes hitet keltheti, mintha abban a részében, ahol a munka abbahagyását tiltja, voltaképpen jogos bérkövetelésre irányuló sztrájkjogtól fosztaná .meg őket. mert azt hiszem, nincs az országnak egyetlen olyan üzeme sem. amelyre ne lehetne azt mondani, hogy az újjáépítés szempontjából jelentős. Amikor sajtónk egy része elítélően nyilatkozott a külállamok sztrájkellenes intézkedéseiről» óvakodnunk kell attól, hogy éppen az államosítás megszavazása után azt a látszatot keltsük, hogy íme egy csonió vállalat állami ellenőrzés alá került és most már az állam nem engedheti, meg a sztrájkot, mert'ő lett az érdekelt e kérdésben. E látszat elkerülésére csak egy szerény mondatot szeretnék a törvénybe beilleszteni, amely védi a munkásságnak bérkövetelésére irányuló sztrájkjogát. Módosításunkat e tekintetbén beterjesztettük. Örömmel leltük fel a javaslatban a kegyelmezés első nyomait is. Bevallom, több kegyelmet vártunk, ha nem is az összes, de legalább bizonyos enyhébb esetekben. Ha ez nem is következett be, eredménynek tartjuk már azt is, hogy a »kegyelem« végre megjelenhetett ebben a törvényjavaslatban. Nem osztozom annak a bizottsági tagtársamnak a véleményében, aki azt mondta: hogy ha úgy találjátok, hogy az általános politikai atmoszféra megérett erre, ám terjesszetek javaslatot pártközi megbeszélés elé a közkegyelemre vonatkozólag. Nem osztozom ebiben a véleményében azért, mert ő nyilván úgy találta, hogy évi december hő 12-én, pénteken. 270 az általános politikai helyzet erre még nem érett meg. Méltóztassanak: megengedni, hogy <azt mondhassam : minél kiélezettebb a helyzet a határokon kívül, annál szükségesebb, hogy itt bent közeledjünk egymáshoz. (Zaj a kommunista párton.- Felkiáltások: A csendőröket vé•dik? — KELETI Péter István (dm): A csendőrök nem emberek? — BEVESZ Ferenc (szd): Nem! Azok tömeggyilkosok voltak! — LIGETI László (kp): Nem! Azok vadállatok! Agyonvertek embereket! _ KE VÉSZ Ferenc (e&d): Látszik, hogy soha nem volt a kezükiben,! — Az elnök csenget. — Felkiáltások anéppárton: Halljuk a szónokot!) Belső feszültség esetén pedig a [közkegyelem — ha akár mérsékeltebb formájában is — éppen levezetője volna enneík a belső feszültségnek. Kis nép vagyunk. Annyiszor elmondták (már ezt! A gyűlölet és bosszúállás örök. és veszélyes luxusát nem engedhetjük meg mar gunknak. Arról is annyit beszélnek, hogy a turáni átok már ezer éve pusztítja és szórja szét a világ minden tája felé ,a magyarság százezreit. Addig kezdjük meg ,a megbocsátást, az összefogást, amíg egyáltalán vagyunk még magyarok ebben az. országban. (Ügy van! Ügy van! a néppárton.) Mint a felebaráti saeretetet hirdető párt tagjai a keresztényi megbocsátás alapján állva készséggel ajánljuk fel segítségünket, hogy egy közkegyelemhez szükséges lelki beállítottság kialakításához saját munkánkkal is hozzájáruljunk. (Taps a néppárton. — Zaj a kommunista párton.) Nem győzzük hangsúlyozni a kegyelanezés mielőbbi megindításának szükségességét, ha. niem lehet egyelőre a kormány felfogása szerint minden bűncselekményre, legalább a legenyhébbekre. Etéren tisztelettel felhívnám az országgyűlés figyelmét a; népbírósági novella 12. §-ában foglalt cselekményekre, amelyek a Btk. 106. §-ának 4. poíntja alapján két év múlva úgyis elévülés alá esnek és amelyek tárgyi súlya :olyan csekély, hogy a népbírósági alaprendelet 17. §-ában először vétségként konstruálták meg és a népbírósági rendelet 18. §-a szerint az ezekre kiszabható maximális büntetés egyévi fogház volt. A kegyelmezés terén benyújtott módosító indítványaink erre vonatkoznak mint olyan minimumra., amely meggyőződésünk szerint demokráciánk megerősödésére egyáltalán nem lenne veszélyes, annál inkább nem, mert ennek védelmét egyrészt f az^ 1946:

VII. te, szolgálja, (másrészt mert a népbírósági novelta 12. lábain konstruált tényálladékok a múltban elkövetett cselekményekre vonatkoznak és így a büntetőjogi' prevenció eszközéül sem alkalmasak. T. Országgyűlés! Mindamellett fenntartom a közkegyelmezésre vonatkozó gondolatomat. Meggyőződésem szerint a szeretet ünnepének közelgő előestéje nagyon is aktuális lenne erre, és meggyőződésem szerint az ország közhangulata is erősen kívánja a közkegyelem mielőbbi megjelenését, nem pedig az arról szóló parlamenti vitákat. Amikor a kifejtettekben kívántam a javaslatra vonatkozó megjegyzéseimet összefoglalni, megállapítva azt, hogy a javaslatban kétségtelen haladást látunk az általunk pertraktált szempontok által vezetett út irányában- akkor rá kell mutatnom még arra, hogy a biztonsági tárgyalás folyamán oly tárgyilagossággal és megértéssel találkoztunk