Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-30
267 Az országgyűlés 30. ülése Í9Í7. évi december hó 12-én, pénteken. 268 az akkori rendszert! — Zaj.) Ez, kérem, egy ma is hatályban levő törvénynek a (magyarázata. (SOMOGYI Miklós (kp): Miért nem magyarázták ezt így 1942-bein és 1943-ban I) Mert akkor nem,' voltam itt! És ön miért nem magyarázta ezt így? Mert ön sem volt itt! (SOMOGYI Miklós (kp) : Amikor bíró volt, akkor szerettük volna, ha a bírósági közlönyben írt volma erről! — Zaj.) T. Országgyűlés! Amikor ez a törvényjavaslat 1. §-ában a halálbüntetés végrehajtásának módjáról szól. felmerült a gondolat, hogy ehhez a törvény javaslathoz is térj esessünk be egy» a halálbüntetést az eljárás köréből kizáró javaslatot. E javaslat vissza" vonatott, mert akceptáltuk ezt az álláspontot, hogy ez olyan generális elvi kérdés, amely nem csupán a népbíráskodási eljárást érinti. Magamévá teszem az ellenzék előttem szólott képviselőinek e tárgyban tett nyilat-, kozatait. de megvallom, különöskép r perhorreszkálandónak tartom e büntetést éppen a népbíráskodási eljárás keretében azért, mert itt speciálisan olyan a múltban néző tényáliadékokról van szó, amiket a magyar törvényhozás az üldözött cselekmények elkövetése után cikkelyezett be, tehát ahol a halálbüntetés preventív elriasztó hatását nem képes éreztetni. (SOMOGYI Miklós (kp): Most már nincsenek összeesküvések ?) Méltóztassanak megengedni, hogy a halálbüntetés eltörlésének gondolatához ugyancsak a Btk. parlamenti vitája ellenzéki szónokának. Komjáthy Bélának a szavait idézhessem ebben a kérdésben, aki ezt mondotta: »Tagadom a büntető hatalom azt a jogát, hogy életétől bárkit is megfoszthasson, mert ha az egyéneiknek nem szabad gyilkolni ok-, nem lé tező jogát senki az államra nem ruházhatja át, pedig azt (mindenki, elismeri, hogy az állam hatalma az egyesek által átengedett jogok részeiből áll.« Való tény az, hogy a halálbüntetés tévedéskor helyre nem hozható, népszerűtlen, tehát népakaratellenes, javító hatása kevés, és példát sem mutat, me&t a legkíméletlenebb alkalmazása korában, sem volt képes az erkölcsöket megszelidíteni. hanem azt a fejlődéssel a műveltség és a vallás humanizáló hajtása tisztította meg. Ha mindehhez hozzávesz,szük azt, hogy a bűnét őszintén megbánó bír nüsit megfosztja a javulás útjára téréstől és a kivégzett bűnös feje köré sajnos, bizonyos mértékben mártírkoronát fon, úgy kérdezem, hogy mi értelme a halálbüntetés további fenntartásának? Ezzel a pár gondolattal kívántam hozzájárulni a halálbüntetés eltörlésének kérdéséhez. Tudomásom szerint egy pártombeli képviselőtársam ebben a tárgyban önálló indítványt ás jegyzett be. Adandó alkalommal e kérdésre még: visszatérünk. T. Ház! Előrehaladást jelent, s a népbíráskodást bizonyos fokig konszolidálja a Btk. 43. §-ában foglalt lehetőségek, kodifikálása is. Meg kell azonban itt őszintén mondanom, hogy amilyen örömteli a haladás ebben az irányban, egy pár örömcsepp is esett a poharunkba, amikor a felügyelő bizottság- összeállítását ugyanolyan pártalapon látjuk megszervezve, mint SL népbíróságot Nem kívánok most abban a kérdésben, hogy helyes-e a pártalapon szervezett^ népbíráskodás vagy sem. véleményt nyilvánítani, mert e kérdéssel előttem már foglalkoztak. Azzal is tisztában vagyok, hogy a felügyelő bizottságnak a javaslatban meghatározott összetételét a törvényhozó szerint az egész népbíráskodási komplexus egységes szemlélete indokolná. A javaslat — sajnos — a felügyelő bizottságot is a politikum ingatag talajára kívánja helyezni, holott szilárd meggyőződésem szerint a felügyelő bizottság tevékenységében egyáltalán nincs semmi politikum. Hogy ennek a felügyelő bizottságnak voltaképpen mi is a feladata, annak igazolására álljon itt -a 2106/1880. I. M. ®z. rendelet 7. mellékletének utasítása. Ennek 1. §-a azt mondja, hogy (olvassa): »A büntető rendszer erkölcsi hatását a letartóztatott egyes egyéneiken figyelik meg s az igazságügyminisztériumhoz felterjesztendő javaslatok' alakjábjan jelöljék ki azon egyéneket, kiknél az irányukban alíkalimazott büntetés üdvös hatását oly mérvben látjuk kifejlődve, hogy ezáltal a törvényes kedvezményekre, úgy mint a közvetítő vagy javító intézetbe való szállításra, esetleg felté"teles szabadonbocsátásra érdemesnek tartatnak«. Ugyanennek az utasításnak 2. §a azt mondja ia lelkészekről és tanítókról, hog.y (olvassa): »Mind a lelkészeik, mind: a tanítók csak ázom ügyekben járhatnak él mint bizottsági tagok, amely ügyek az általuk lelki gondozásban vagy rendes tanításban részesített egyénekre vonatkoznak«. Idézni kívánóim még a 9. §. egy részét, amely azt mondja, hogy (olvassa): »a felügyelő bizottság mindeni,elébeterjesztett kérelem vagy javaslat tárgyában és hatáskörébe tartozó ügyben csak javaslatot tesz«. Mi következik ézekután az előbbieknek a Btk. 43. és vonatkozó, valamint a II. Bn. 481-ával való egybevetése utáni Először az, hogy a politikai párttagokból álló felügyelő bizottság feladatának megfelelni abszolút képtelen lenne, mert honnan fogja ismerni a kiszabott büntetésnek a foglyokra gyakorolt javító hatásiát, főleg amikor ez új felügyelő bizottságból az igazgatón kívül a bizottságnak egy tagja sem ismeri az elítélteket és azok. jó vagy rossz viseletét, hiszen a helyzettel ismeretes tanítót vagy lelkészt a javaslat a bizottságból kizárja? Másodsz'or: az idézett rendelet szerint a lelkész és a tanító csak annak az 'ügyéibein adhat véleményt, akit ismer, mert lelki gondozásban vagy rendes tanításban részesítette. Tehát még aiz sem elegendő, ha egy párszor találkozott taz elítélttel, hanem a rendelet közeli, alapos ismeretséget követel. Nem tudom. t. Országgyűlés, honnan fogják meríteni ezt az ismeretséget ,a párttag-felügyelő bizottsági tagok; nem tudom, honnan fogják meríteni a bátorságot jamnak megítéléséhez, hogy az elítélt jó viselete és szorgalma révén a javulás reményét megerősítette, ha az illetőt egyáltalán nem is ismeri? (KELETI Péter István (dm):,A protektorok és kijárok meséiből!) Harmadszor: a felügyelő bizottság nem ügyintéző, hanem csak véleményező saerv, jnem dönt, hanem csak javaslatot tesz az igazságügyiminiszternek. Negyedszer: a döntés joga a mitniszter ke^léiben van. Ötödször: az igazságügy miniszter akkor is elreoideliheti a IX Bn. 48. §-.a alapján ia szabadlábra bocsátás iránt előterjesztett kérelem; teljesítésiét, ha a felügyelő bizottság az ellenkezőjét javasolja.
