Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-30

263 Àz országgyűlés SO. ülése 1947. évi « december kó 12-én, pénteken. 264 csak azért is, mert az itt konstruált tényálladékok büntetőtörvényköny vünknek és minden haladó szellemű büntetőtörvényköny vnek egyik legfőbb alapelvével ellenkeznek, tudniillik azzal, hogy bűntett vagy vétség: miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelvet arra elkövetése előtt a törvény megállapított. (ügy van! a néppár Ion-) T. Ország-gyűlés! Ugyanazon .állam jogrendszerében kétféle jogelv érvényesülése bizonytalanná teszi az emberek természetes jogérzékét, elhomályosítja a népben egy (emberöltőn át tartó gyakorlat által kikristályosodott jogszabályismeretet és megrendíti az emberekben a jog abszolút tekintélyébe vetett hitet. (Ugy van! Ugy van! a néppárton. — FARAGÓ György (szd) államtitkár: Ez pedig az erkölcsbe vetett hitet rendíti meg: politikai gyilkosok... — Mozgás.) Minden jogszabálynak annyi az értéke, amennyi erkölcsi tartalom áll mögötte. Ezért tartanám kívánatosnak a Btk-n alapuló jogrendsz-erünknek minél szélesebb körben való alkaMiaztatását a népbírösági. eljárás keretében is és meggyőződésem, hogy a javaslat indokolásában említett zavaró körülmények mindaddig nem is fognak véglegesen eltűnni. amíg a jogrendszer egységének elve _ a maga számára lelj es mértékben utat nem tör. Amennyire örömmel tölt el ebben a vonatkozásban ennek a javasiaínak az a rendelkezése, hogy a népbíráskodásra utalt, tehát nem háborús és népellenes bűncselekmények tekintetében a Btk. 92. §-ának alkalmazása korlátozás alá nem esik, épp annyira csodálkoznom ás kell azon, hogy ugyanazon eljárás alá tartozó cselekmények tekintetében kétféle mérték alkalmaztáíik. Ha helyes elv a 92. § alkalmazása a cselekmények egy részénél, nem tudom megérteni, miért helytelen e cselekmények más részénél, (11,30) amikor lényegileg mindkettőnél politikai bűncselekményekről van szóTalán az volna az egyedüli indok, hagy e bűncselekmények tényálladékai más elnevezésű törvényekben vannak konstruálva? A Btk. 92. §~ának indokolása szerint »Nincs olyan törvényhozó, aki képes volna mindazon individuális viszonyoÉnak megfelelő büntetési tételeket megállapítani, amelyek között a büntető cselekmények aa életben előfordulnak. Kell tehát gondoskodni arról. — mint ahogy a törvényhozó mondja — »hogy rendkívüli viszonyok esetében is a megfelelő igazságos büntetés le• gyen kimérhető. Ennek mellőzése« — ugyancsak a parlament^ napló vonatkozó részét idézem — »erkölcsiségétől fosztaná meg az igazságszolgáltatást s lehetetlenné tenné a bírónak, hogy ő mérje meg az eset büntető súlyát, s aszerint állapítsa meg a büntetést.« Ugyanerről a kérdésről Csemegi Károly, a kódex alkotója a következőkben beszél a javaslat parlamenti vitájában (olvassa): »Minden büntetőtörvénykönyvnek arra kell törekednie, hogy a bírót ne hozza abba a helyzetbe, hogy kénytelen legyen igazság alán büntetéseket ki' szabni, hogy nem mellőzve a. cselekmény ob" jektív mérveit, s jellegét, arányba hozhas objektív jelleg mellett a súlyosbító s az enyhítő körülményeket, s jelen esetben a legrendkívülibb enyhítő körülményeket is.« Ugyanennek a törvénynek parlamenti vitájában az ellenzék egyik vezérszónoka, aki pedig a szélsőbaloldal tapsai között mondotta el beszédét, a parlamenti napló szerint szükségesnek tartotta a Btk. 92. §-át. (RIES István miniszter: Csakhogy az szélsőbaloldali polgári volt, mint méltóztatik tudni!) Liberális! (RIES István miniszter: Nem, sőt klerikális is ült ott!) Komjáthy Béla például nem volt az. (RIES István miniszter: Ne tessék úgy beállítani, mintha ugyanez a szélsőbaloldal lett volna! — Tetszés a kommunista-, d szociáldemokrata" és a parasztpárt soraiban- ) Ennek a szónoknak véleménye szerint »Lehetnek a körülménynek oly alakulásai, ame. lyeknek megfigyelése után, valamint a tettes személyiségének tekintfetíbe vételével, :báű> a jogtalan cselekményt és a bűnösséget M kell mondani- de ez esetben is a büntetésnek nem annyira a megtorlás jellegét ' keli viselnie, mint inkább csak azt konstatálni, hogy a jogsértés csakugyan megtörtént. Nem tagadhatja senki sem«, — mondja továbbá az ellenzéknek ez a szónoka — »hogy bármennyire is leszállítjuk a büntetés mérvét, lehet eset, hogy annak alkalmazása úgyis szigorú leend, B akkor vagy el kell néznünk azt, hogy a bűnös az általunk is túlszigorúnak, tehát igazságtalannak tairtott büntetést elszenvedje, vagy mindannyiszor a kegyelemhez kellene folyamodni.« t Pauler Tivadar, a BTK parlamenti előadója pedig még precízebben rámutat a 92. ^ szükségességére, amikor azt mondja (olvassa): »Hogy a büntetési tétel minimuma alól a bíró felszábadíítassék, ezen nézet azáltal igazolható, hogy a bűntetteknél minden^ az alanyiságtól, a szubjektivitástól, az egyéni akaratelhatározástól, az akarattól, a lelkülettől függ.« Ö már disztingvál objektíve is, amikor a sértett jog nagyságát, s a kár vagy veszély fokát is megemlíti, mert már ezek minimális volta is gyakran szükségessé teszi a 92. <i alkalmazását. T. Országgyűlés! A magyar parlament már hetven évvel .ezelőtt lekötötte magát az igazság és az r emberiesség, a justifia és a húpuanitás nevében a 92. <§> alkalmazása mellett*,! 's ebben nem volt különbség az akkori kormány és az ellenzék, az akkori jobb- és baloldali vagy liberális és konzervatív képviselők között. (GYURKOVITS Károly szd. Egv húron pendültek!) Ma sem tudok ellene indokot találni, sem politikait, mert hiszen a népbíróság összetétele a koalíció ' ellenőrzése alatt áll, sem pedig joglogikait, mert ugyanazok a bűnösség fokára befolyással bíró enyhíve körülmények, amelyek a büntető bíróságok előtt a gyakorlat szerdnt előfordulnak, ugyanezek az eshetőségek és körülmények a népbíráskodás körében^ is elő földúlnak, hiszen ez szintén büntetőbíráskodás. A közállapotok lazulása, habár kisebbfokú, de mégis bizonyosfokú gondatlanság, a szorultság, a családi állapot, a nyomor és a munkanélküliség, a hosszabb időmúlás, az izgalom, a szenvedély, az erős felindulás, az alacsony műveltség, a büntetlen előélet, a jóvátétel, a kármegtérííés, a, töredelmes beismerés stb. mind olyan körülmények, amelyek fogalmilag egyáltalán nem kizártak a néobíráskoááshan sem. Ezért fokozott mértékben szeretném felhívni e kérdésre a t. r Ház figyelmét. Nem hiszem, hogy e kívánságunk teljesítése olyan nagy elvi akadályokba ütköznék. Meg vagyok győződve róla, hogv a kormánykoalíció, amely a bizottsági ülésben annyi tárgyilagossággal volt hajlandó több módosító javaslatunkat figyelembe venni, meg tudja találni az utat ahhoz is, hogv a BTK