Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-30
259 Az országgyűlés 30. ülése 1947. é lévő vagyonelkobzása intézkedést, ^mondván J azt, hogy vájjon hol van az a csőd állatos vá- j teszi lélek, aki 1919-ben már számító't arra. J hogy majd 1947-ben fogják felelősségre vonni í valamilyen bűn cselekmény elkövetése miatt. Ehhez nem kellett vátesz! lélek, (GYURKOVITS Károly (szd): ügy -van!) mert aki 1919ben gyilkolt vagy rabolt, az már 1919-ben ösztönösen érez'e, hogy előbb vagy utóbb felelősségre fogják voiini. (Uay van! Uay van! -a kommunistapárton és a szociáldemokratapárton.) Természetesen nem gondolhatta, hogy az a rendkívüli szerencse éri, hogy ez csak harminc esztendő mnlva fog bekövetkezni* mert ez bekövetkezhe^et volna, sőt be kellett volna következnie azonnal a cselekmény elkövetés után. (Ügy van! Uay van! — Élénk taps a kömfnunistapárton.) Maguk ezek a bűntettesek sem gondolták, hogy az akkor hatalmon lévők ezeknek a bűncselekményeknek eltitkolásával 1 és eltussolásávali ezekben a bűncselek" menyekben cinkostársaikká válnak. Way van! Upy van! — Taps a kommunistapárton és a szociáldemokratapárton.) Kifogásolta igen t. képviselőtársam a feűdíebbvitel új rendezését d-s és abbeli aggálya" nak adott kifejezést, hogy ilyen körülmények között nem lesz módjában a fellebbviteli bíróságnak hozzányúlni a nép-bíróságok olyan ítéletéhez, amely eset 4 leg helytelen tényállás (alapján hozatott. Ez tévedés a felszólalt képviselő úr részéről. A tényállás helytelen megállapítása mi'att valóban nem lehet semmisségi panasszal élni, viszont a felsőbb bíróságnak megvan az a joga, hogy^ hivatalból figyelembeveheti azt, hogy a ténymegállapítás hiányos, homályos, az iratok tartalmával ellentétes vagypedig helytelen ténybeli következtetéssel állapíttatott meg. Nyilvánvaló, hogy abszolúte semmiféle veszedelem nem fenyeget, mert ha maga -a vádlott vagy védője nem is élhet semmisségi panasszal, a bíróságnak joga, sőt kötelessége, ha hivatalból észleli 'az általam most felsorolt körülményeket, az ítéletet megsemmisíteni, a megfelelő hiány pótlását elrendelni és visszaadni új határozathozatal végett, vagy ha a perrendtartás erre módot ad, maga hoz új határozatot.. Sok kifogás hangzott el már a bizottsági tárgyalások során az ellen is, hogy a Népbíróságok Országos Tanácsának hatásköre megszűküli, mert ezután nem mint fellebbviteli bíróság ^ jár el» hanem semmisségi panaszoíkíat fog elintézni. Nézetem szerint itt sincs veszedelem, mert a törvény lehetőséget ad arra, hogy semmisségi panaszt lehet bejelenteni a törvény lényeges rendelkezéseinek megsértése esetem Végeredményben tehát semmiféle jogtalanság, semmiféle igazság'alámság nem történik a vádlottal, inert hiszen egyfelől magának van a. lehetősége ahhoz, hogy sérelmét a felsőbb biróság elé vigye, másfelől a > felsőbb bíróságnak van módja, hogy a törvénysértést hivatalból vizsgálait tárgyává tegye. Egy másik igen 1 felszólalt képviselőtársam azt nehezményezte, hogy nem válik lehetővé, hogy a kiszabott büntetést a felsőbb bí" róság csökkentse, vagy iha úgy találja szükségesnek, felemelje. Ez is tévedés, inert kétségtelen a törvényhozónak az akarata, ihogy a második büntető % novella 28. §-át figyelembe kell venni; ez pedig annyit jelent, hogy & büntetés kiszabásánál ,a törvényes korlátokon belül vizsgálható az enyhütő és a súlyosbító körülmények megfelelő összíiangja. A felsőbb vi december hó 12-én, pénteken. 260 bíróságnak tehát módja van minden büntetéskiszabást mérlegelés alá venni atekintetbeu. hogy az akár csekélységénél, akár pedig súlyánál fogva megfelel-e a törvénynek. T. Országgyűlés! Ilyen {körülmények között meg kell áll api fenünk,, hogy a törvény jó. Előnye az is, hogv a tanáesvezetől tanácstagsági joggal ruházza fel és most már nemcsak mint előkelő vendég vezeti a tanácskozásit, hanem maga is résztvesz abban és szavazatával hozzájárul a határozat kiformálásához. Kifogásolta egyik képviselőtársam azt • a rendelkezést, amely kötelezővé teszi a bíró számára azt, hogy a miniszter által történt kirendelést elfogadja, mert ha nem,^ abban az esetben úgy tekingetik, mint aki állásáról lemond. Kétségtelen, a köz eminens érdeke, hogy a népbíráskodás minél jobb legyen. Kétségtelen, hogy az igazságügyi kormányzat mindenképpen azon lesz, hogy az egyes tanácsok hoz az arra legalkalmasabb bírákat jelölje ki. akik részben múltjuknál, részben pedie: tudásuknál, jogi gyakorlatuknál fogva a leeánkább megfelelőek. Ennek a kormányzati akaratnak feltétlenül érvényesülnie kell. Elképzelhető az, hogy a bírák e megbízatást elhárítani igyekeznek maguktól^ nemcsak azért, mert — aniin^ egyesek mondják — jövőre spekulálnak, amelynek bekövetkezését már most akarják realizálná, hanem elhárítják maguktól azért is, mert a tanácsvezető tartozik az ítéleteket írásba foglalni; tehát^ nemcsak vezeti a tárgyalást, hanem meglehetős manuális munkával is terhelik, amelyet különösen az a bíró. aki már megszokott más tanácsokat vezetni, iából írásbeli munkát nem kell végezni, nem szívesen vállal. Ilyen szempont is szerepelhet. Azonban semmiféle niagánszemponlt nem lehet olyan fontos, mint az állam érdeke és az állam érdekének érvényesülni kell. A közigazgatás bármelyik más ágában senkinek sem jutna eszébe, hogy a miniszter által kijelölt ügykört ne lássa, el, nem tudjuk indokát találni annak, hogy miért mentesítenék éppen a bírót attól, hogy a miniszter által szükségesnek látott feladatot legjobb tudásának és munkabírásának latbavetésével ellássa. T. Országgyűlés! Végeredményben a he1 lyesnek felismert javaslatot úgy a magam, mint a pártom nevébeu nagy örömmel elfogadom. (Tans a k'soasdapárton.) Mielőtt' azonban beszédemet befejezném, méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden egy másik 'témát is érintsek, természetesen a legmesszebbmenő tárgyilagossággal, mert éppen egy látszólagos félreérté' 3 tisztázása a cél. A itíegnapi nap folyamán egyik igen t- és magyr&becsült képviselőtársam a javaslati tárgyalása során- tmélitózitatott egy olyan kijelentést tenni, mely szerint a polgári gondolat átmenet, összekötő • kapocs a demokráciától a reakció felé. (HAJDÚ Gyula (kp) államtitkár: Ahogyan Vészy azt értelmezte!) En meg vagyok róla győződve, hogy ez a kijelentés nem egészen azt a fogalmait fedj, amely el s ő hallásra érthető belőle. Meggyőződésem ez azért, mert hiszen a független kisgazdapárt, amely a koalíciónak egyik tag ja, nem vitatottan maga is polgári vonalon áll. iNem vitatott lazonban az sem, hogy mi százszázalékosan .-a demokrácia szolgái vagyunk. Mi nem akarunk és nem képzelünk el semmi olyan narmadák utat, amely a reakció felé
