Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-30
255 Az országgyűlés 30. ülése 1947. relatív fogalom, hanem abszolút örök emberi éa*ték. Az igazság 1 egy. fix ponti Olyan» mint a csilLagofk rendszerében a nap» amely körül forog minden és amely megvilágosítja és fénnyel ragyogtatja be mindazt, ami körülötte forog- Ezzel szemben a jog, egy emberi csinálmány. A jog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyeket adott időben összeállítunk az egyéneknek egymásközti és az egyénnek az állammal szemben való viszonyát szabályozandó. Nyilvánvaló tehát, hogy a kettő közit igen nagy különbség van. Ennek ellenére a köztudatban legtöbbször az igazságot és a jogot összezavarják. Ez sokszor igen helytelen következtetésekre ad alkalmat- Pedig az igazság eszmény, a jog állapot. Az igazság egy magas piedesztálou álló cél, a jog pedig egy meglehetős gyenge eszköz ennek a célnak eléréséhez vagy megvalósításához. A jog lehet rossz, mert a jog c»ak akkor jó, akkor emberi, ha sikerül; az igazság eszméjével áthatni, (ügy van! ügy van! a kisgazdapárton) Ez minden korszakra, az emberiség egész; 'történetére, fejlődésétől, kezdetétől egészen az leiérend® legmagasabb csúcsig, megdönthetetlen örök szabály. Sajnos, az igazság és a jog nem jár mindenkor — egy úton. A rabszolgaság, a jobbágyság vagy az a rendszer, amikor a nagytőke a végsőkig kiuzsorázta a munkásokat, kétségtelenül jogállapoit volt. Ez annak az időnek, annak a tornáik jogrendszere, joga volt, de nem volt igazság. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) Nem mondhatjuk tehát azt, hogy abban az időben az volt az igazság- Abban az időben az igazság nem érvényesült (POTHORNIK József !(kp): Kis csoport igazsága volt!) Kis csoportnaik nincs külön igazsága. Igazsága, mint abszolút gondolat, mint abszolút erő. mint abszolút érték csak az emberiséginek van- Kis csoport, legfeljebb kisajátítja, bitorolja aiz igazság fogalmát (ügy van! a kisgazdapárton) és a helytelen jogrendszerre rásüti az igazság hamisított bélyegét. T. Képviselőház! Annái is inkább ragaszkodnunk kell az igazság abszolút gondolatához, mert nem tudnék belenyugodni abba, hogy az általunk szerencsésen felismert demokratikus igazság csak egy relativitás. Mi meg vagyunk győződve, hogy különös szerencsével valóban most megtaláltuk a valódi igazságot, amelynek relativitását a legszentebb meggyőződéssel tagadásba vettük. (Taps a kormányzó pártokon.) T. Ház! A jog alkotói legtöbbször a saját érdekeiket igyekeznek szolgálni. A jogból^ meg lehet állapítani a törvényhozás összetéViét. Az amerikai rabszolgatörvényt biztosan a rabszolgatartók csinálták. Nem vitás. Téves tehát az a nézet, mintha az egyik vagy másik időben hozott törvények, illetőleg a törvények által képviselt jogállapot annak az időnek az igazságát jelentenék. Nem igazságot jelend, hanem az igazság távollétét,, az igazság megtagadását, az igazság érvényesülésének lehetetlenné tételét. A lesújtó kritika tehát mindig az egyes idők törvényeit és jogát érintse, sohase bántsa^ az igazságot. Ne fosszuk meg magunkat ettől a hihetetlenül nagy emberi értéktől, amely r annyiszor és annyiszor tud bennünket újra és újra erővel telíteni az élet küzdelmei közepette. T. Ház! Fon'ns volt, hogy kifejezést adjak ennek %z álláspontnak, mert így értjük meg, évi december hó 12-én, pénteken. 256 j hogy. az úgynevezett igazságszolgáitatás, amely annyiszor támadásnak van kitéve, lényegben mem az igazság szolgáltatása, hanem csak jogszolgáltatás. A bíró, aki hivatásszerűen áll helyén, hogy az állami akaratot kifejező törvényeket a gyakorlatban alkalmazza, kötve van az állam által elé jetárt jogszabályokhoz és ha azok a jogszabályok embertelenek, ha azok a jogszabályok nem fel ellnek meg a szociális követelmény éknek, akkor nem a bíró rossz, aki azt az ítéletet hozza, hanem rossz a törvény, (ügy van! ügy van! a kisgazdapárton és az ellenzéken.) rossz a jogszabály, amelyet kénytelen alkalmazni. Természetesen lehet rossz bíró is. Hossz a bíró küíösösen akkor, ha nem igyekszik a rossz jogszabályok ellenére is minden emberi lehetőséget kimeríteni, hogy ítéletében a lehetőséghez képest atz igazságot íhoizza érvényre. (Ta# p a kisgazdapárton.) T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy e kis előbeszéd után foglalkozzam makrával a törvényjavaslattal, amely részben anyagi, részben alaki eljárási szabályokat tax almáz. Vizsgálni kétféle vonalról lehet. Vizsgálni lehet elsősorban — és ez a helyes — a közérdek szempontjából. Lehet azután a bűnözőnek, a vádlottnak és az elítéltnek szempontjából. Nem vitás, hogy, a büntetőtörvényeket a törvényhozó nem a vádlottak érdekében, hanem azofr ellen, a társadalmi és az állami rend védelmében hozza, (ügy van! a kisgazdapárton.) JAz irányodó szempont tehát mindig a. suprema lex, az állam érdeke. Annál iis inkább, mert az állam, e csodálatos nagy leviathan mindent elkíván polgáraitól. Elveszi a vagyonát, ha akarja, elveszi a szabadságát, elveheti az életét, mert adót szedhet, mert katonának ihívihat, mert csatába küldhet, mindezt egy magasabb érdek szolgálatában. Ezzel szemben mit ad az állam az egyénnek, a polgárnakl Lényegében csafe egyet ad, és ez olyan értéi, amelyért minden polgár vágya vágyik az- állami közületben élni, az ellenérték a rend, az állam rendje, a biztonság, amely mellett az egyén megépítheti , a maga gazdasági és kulturális életét, amely mellett megtalálja a fejlődés lehetőségét. Ez az a nagy érték, amelyet az állam asz egyénnek nyújt, és főképpen biztosítja részére a legnagyobb, a legfőbb értéket: az emberi^ szabadságot. T 4 jOrszággyűlés! Ez a törvény éppen ennek a nagy célnak érdekében hozatik, éppen az államrend védelmében, éppen azok ellen, akik az államrendet bizonytalanná teszik valamely meg nem engedett magatartással. Természetes tehát, hogy amikor a törvényjavaslatot nézem, akkor a legelső és a legfőbb szempont az- hogy mennyiben felel meg azoknak a kívánalmaknak, amelyeket az államrend feltétlen biztosítása előír, és ha ezeket megtaláltam, akkor térek a második vonalra: vizsgálom, hogy menynyiben felel meg a javaslat a humánum és az igazság szempontjából. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az állam erkölcsi közület, amelyet cselekedeteiben lényegében az erkölcsi szabá" lyok irányítanak, az állam az erkölcsi törvényeken nem teheti túl magát. T. Országgyűlés! Ez a javaslat megfelel a miniszteri indokolásban előírt céljának, hogy a népbírósági eljárás tökéletesedését előbbre vigye. Azok a rendelkezések, amelyek itt feL vannak sarolva, egytől-egyig alkalmasak en, nek a célnak a kimunkálására. Sőt na a máso-
