Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-26
17 Az országgyűlés 26. ülése 1947. cvi december hó i-én, csütörtökön. ÍS denkorra rendezte az állam és az egyház közti viszonyt? Csak nem méltóztatnak azt gondolni, hogy a fejlődésben lévő és a maga fejlődő korszakát lezáró liberálkapitaliznius egyházpolitikai törvényei egyszersmindenkorra megteremtették a demokratikus fejlődés útját és azok után ehhez a kérdéshez hozzányúlni már nem lehet? [ Ezekre a mozzanatokra éppen azért utaljam, mert a közvetlen indokoláson túl arra akarom felhívni a t. Országgyűlés figyelmét, hogy eltekintve attól, hogy valóban indokolt és időszerű ez a törvényjavaslat, ezt az időszerűséget különösen látjuk akkor, ha ezt az álláspontot úgy tekintjük, mint egy olyan kérdéskomplexum r megoldásának bevezető etapját, amelynek végállomásán egy nem csupán egy parciális területet rendező, hanem egy sokkal generálisabb, az állam és az egyház közötti viszonyt szabályozó hatalmas, nagy törvényalkotásban. Ez a törvényjavaslat abból indul ki, az elsőrendű teendő az, hogy ha már megalkottuk az 1946:1. tc-t, akkor ennek konzekvenciáit vonjuk le és hatálytalanítsuk az egyes hátrányos helyzetben lévő • vallásfelekezeteket sújtó rendelkezéseket. Ez a törvényjavaslat nem akar iúlmenni ezen a határon és nem 1 is megy túl rajta. Egészen szabatosan csupán ezt a mozzanatot emeli ki az egész kérdéskomplexusból és ha konzekvensen akarjuk képviselni azt a demokratikus álláspontot, amelyet már kodifikáltunk, akkor ének a javaslatnak a benyújtása, nem is volt már elodázható. Ami a törvényjavaslat részletes indokolását illeti, meg kell állapítanom, hogy a miniszter úr indokolása-kielégítő. Természetes-hogy ilyen esetben, amikor elég bonyolult történelmi fejlődést mutató kérdéskomplexum rendezéséről van szó, nemcsak indokoltnak nem látszik, hogy taxatíve soroljuk fel azokat a hátrányos rendelkezéseket, amelyeket ez,a javaslat hatálytalanítani akar, hanem a taxatív felíoroliás szinte lehetetlen is, hiszen nemcsak az 1895: XLIII. tc.-nek az elismert vallásfelekézetekre hátrányos rendelkezéseit kell kiiktatnunk a magyar jogrendszerből, hanem hatálytalanítanunk kel] a régebbi egyházpolitikai törvényekben foglalt és bizony azóta a szokásjog alapján és a használat által szentesített intézkedéseket is. Sokkal szabatosabb tehát a törvényszerkesztés, ha kimerítő felsorolás helyett valóban egy ilyen általános elvi kijelentést tesz és felhatalmazást ad annak biztosítására, hogy ezentúl' semmiféle jogcímen ne lehessen egyes vallásfelekezetek számára hátrányos helyzetet teremteni. Az a rendelkezés, hogy a törvényjavaslat • 2. §-a, külön hangsúlyozza, hogy fenntartja az 1895:XLTTL te 7., S.iés 18. fait. vagyis a-^kat a rendelkezéseket, amelyeik az elismert felekezetté alakulás feltételeit meghatározzák, természetes, hiszen amikor ' az áMamhataloim a szabadság égűsze alatti megadja a lehetőséget, akkor természetesen fenn kell tartania magamak azoknak a korlátozásoknak a lehetőségét, .amelyek biztosítják, hogy államellenes, népellemes tendenciák még az . új egyházalafcurásokha se'-csúszhassanak be. Én a magam részéről ezzel az utalással és kiegészítéssel ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra a t. Országgyűlésnek. (11.00.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? * POLÄNYT ISTVÁN jegyző: Beök Iván! . ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ II. EEÖK IVÁN (kg): T. Országgyűlés! Az előttünk: tlévő törvényjavaslat már nemcsak a szellemi romeltakarítást, nemcsak, a háború okozta sebek begyógyításat célozza, hanem fco• moly lépést jelent a szellemi újjáépítés térén. Itt ugyanis a két legnagyobb eniberü közösségnek: az államnak és.az egyháznak egymáshoz való viszonyáról van szó és ez a két naigy emberi közösség neaucsaik merev állapotban van egymással kapcsolatban,-liamem kölcsönösen "bat egymásra és 'ebbiől az egymásna hatiásból. olyan dinamikai lendület fakad, amely az emberiség kulturális fejlődésének egyik leghatalmasabb mozgatója. Amikor tehát a magyar országgyűlés ennék a kölcsönhatásnak itt egy • álilomáisat létesíti, nemesak a magyar kultúra fejlődését egyengeti, hanem bekapcsolódik abba az egyetemes emberi fejlődésbe, abba laz egyetemes emberi fellendülésbe, amely» az emberiségnek . és a világnak a kultúráját jellemzi. Mert ha jellemezni akarjuk ezt a kulturális fejlődést, azt mondhatjuk, hogy az államnak és az egyháznak való viszonyát két pont, egy kiinduló pont és azután, egy eszménykén jellemzi. A kiinduló pont az államegyház volt, amíiikor a két közösség még nem különült el egymástól, hanem a két közösség tulajdonképpen egybeolvadva kiszolgálta egymást, nem » tisztázták szempont jajukat és feladataikat és a »tulajdonképpeni államhatalom világi céljainak megvalósítására felhasználták az embereik vallásos érzését és így akarták ráiktényszeríteini a töniegekre aiz uralkodó vagy az uralkodó osztály akaratát. Ezzel szemben áll az eszménykép: szabad egyház a szabad államban, amikor az állam olyan emberi közösséggé változik át, amely az egyén • jógáit elismeri, biztosítja, kiélési lehető>ségeit szabaddá teszi, ugyanakkor pedig az egyház az ember erkölcsi fejlődésének, szellemi kibontakozásának ad lehetőséget és így ezáltal és ezen a módon bekövetkezhetik a líelkiiismereti szabadságnak az az eszménye, amelynek, megvalósításéra miniden gondolkodó eimlbennek törekednie kell. E között' a két végpont között van ez a jelen állapot, amelyen mi most változtatni akarunk. Természetesen mi már nem tartottunk és nem tartunk az államegyház auapotában, Nem is szólva arról. Logy a pogány közösségekben az, államegyház menyire primitív és mennyire feilodásellenes tendenciákat jelentett. Elég utalnunk arra, hogy a keresztény középkovímu is voltak, ső4 vannak államegyházak, amikor a hatáskörök és feladatok nem különülnek el egymástól. Ilyen volt a múltban például a cári Oroszország, alhol az, államnak és az egyháznak a feje ugyanaz a sízemély ' volt és az egyház lelkipásztora, a pópa, tulajdonképpen olyan állami hivatalnok, olyan állami tisztviselő volt, akinek az volt a legnagyobb törekvése és egyébként lelki isméretileg is elrendelt feladata, hogy rákényszerítse híveire az állam akaratát és az állam ©éJkitűzéseáit.. Nálunk az 1848-as fejlődésnek egyik állomá' saként kialakult a közjogi egyház fogalma, amely az államban már bizonyos függetlenséget -és önállóságot élvezett), s kedvező kölcsönhatásra-nyílott mód és alkalom. Ennek a helyzetnek azonban az,'volt a legnagyobb hibája, hogy rangsort állított fel az, egyházak között: voltak egyházak, amelyek csiak min +
