Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-26

19 • • Í ~Áz országgyűlés 26. ülése 1947. megtűrt vagy elismert

1 egyházak működhettek és nem élvezték az áMlamhatalomniak sem jóindulata támogatását, de még eem/legességét sem, Ihanem egészen közönséges, egytsize.ru ©gyesületek és. társulatok színvonalán marad- • tak. ) Ez a törvényjavaslat megszünteti ezt az igazságtalan állapotot ós megnyitja a fejlődési útját a szabad egyház és a szabad állam felé; nem ugrásszerűen, és ezt a törvényjavaslatnak javára írom. mert amint a természetben nincsenek és nem lehetnek ugrások, ugyanúgy ma emberiség szellemi fejlődésében is ^sokkal helyesebb a fokozatos fejlődés, mint elő nem készített új helyzeteknek ugrásszerű megteremtése. De, amikor mi most az egyház és az, állam viszonyával és kapcsolatával foglalkozunk, felesleges nagy -általánosítások melletti maradunk, hiszen itt most nem két fogalomnak egymáslh'ozi méréséről jván, szó, nem a:z, egyháznak és aiz államnak a viszonya érdekel bennüniketl hanem az, evangéliumi egyházak és a demokratikus állam egymáshoz való viszonyáról van siz,ó. Azt, hogy az evangéliumi egyháznak mi a lényege, mi a törekvése, teológiai fejtegetések helyett inkább annak szavaival jellemzem, aki a legilletékesebb ennek bejelentésére. Amikor Jézust kérdezték a farizeusok és törvénytudók, mondván, hogy »Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?« Jézus mondia nékik: »Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez az ellső és nagy parancsolat. A másik pedig hasonlatos ehhez: szeresd felebarátodat, mint magiadat! E két parancsolattól függ az egész törvény é& a próféták.« Nem az egyházról van tehát itt szó, hanem a szeretét vallásáról, Jés egy olyan morális, egy olyan felsőbbrendű etikai rendszerről; amely az embernek az embertársához és Istenhez való viszonyát szabályozza. Az állam pedig, amelyről beszélünk, a demokratikus magyar köztársaság, amelynek a humánum a vezető eszménye. Az a demokratikus fejlődés áll mindanyinnk szeme előtt és az a törekvése, amely az ember számára emberhez méltó életfeltételek kialakítására törekszik. Ha tehát egy ilyen érintkezési pontnak, ilyen szellemi és lelki kapcsolatnak kell lennie a szeretet egyháza és a demokratikus fejlődést szolgáló államhatlatom között, akkor mindannyian azt várjuk és azt reméljük, hogy az őszinte kolltaboráeió.' Ikölcsömeis megbecsülés és egymás munkájának elősegítése kell, hogy jellemezze a mai állapotot. Az egyház és az állaim viszonyának tehát meleglnek, őszintének és kölcsönös jóakarattól áthatott nak kell lennie. Meg kell azonban mondanom, hogy sajnos nem ez a helyzet. Ma bizonyos feszültség és bizalmatlanság van az egyház és az állam között. Érdemes ezen egy kissé elgondolkoznunk és megvizsgálnunk, mi ,az oka annak, hogy amikor az eszményekben találkozási lehetőség van, amikor a törekvések párhuzamosak egymással, miért nincs^ meg a szeretet, a megbecsülés és egymás segíteni akarása. A válasz nagyon nehéz és nagy őszinteséget kíván. Ott kezdem, hogy ennek a bizalmatlanságnak magva nem most bontakozott ki, hanem még a fasiszta-, a nácikorsziakban, amikor egy rosszhiszemű propaganda gyűlöletet évi december hó 4-én, csütörtökön. 20 szított és elhitette a vallásos emberekkel, hogy a felszabadító hadsereg vallásüMözést fog kezdeni, gyűlöli a vallást, istentelen és ezzel a közvéleményt nagyfokú bizalmatlansággal telítette. A nácrpropaganda egészen csúnya és becsle} en eszközöket használt, amikor egyrészt a saját területén üldözte a vallást, — nemcsak úgy, hoigy egész létében, egész, mi voltaiban embert ed em^ kegyeitllen volt s az erkölcsi törvé' ínyeikkel szembefordult, hanem fizikailag is üldözte, amikor a. papokat ibeböntönözie, a vak lásgyakorlatot megakadályozta, hiszen Hitler nyilltian beledobta a világba azt a kijelentést, hogy az ember vagy keresztény vagy néime-t ég ez a kettő nem egyeztethető össze mással — ugyanakkor pedig úgy akarta feltüntelfíni ma« gát. mrintha valamilyen új és modeim keresztes' hadjáratot indítana és folytaítna. a bolsevizmussal szemben, úgyhogy a közfelfogás nagy agigodalomuial és megdöbbenéssel várta a felszabadító hadsereget. Rémhírek voltak elterjedve, hogy be fogják zárui^ ia templomokat, ki f ogják irtani a papokat és amikor ennek pontosan az ellenkezője következett be, akkor nagy megköinlnyebbülés lett úrrá a leik ekén. Gondoljunk arra, hogy a felszabadulás után a papi ruha nem veszedelmet, hanem éppen ellenkezőleg, védelmet jelenített. Soha nem. láttunk aranyi Luther-kabátba és talárba öltözött lelkészt a pesüli utcákon, mint akkor s a papok, apácák és diakonisszák tudatában voltak annak, hogy a papi ruha nem veiszedteilmet, hanem védejűnet jelent. Amikor tehaití a felszabadulás után kr'deírült, hoigy a demokratikus magyar köztársaság a szabad* yallHásgyigkorlat úti ára lélpiett s a lelkiismereti szabadiság iniem üldözésnek, hanem kiteljesedésnek 'tekinthet elébe, aikkor nn'mden hivő ember azt hitte és remélte hogy az állam és az egyház között végre őszinte együttműködés kezdődik, az állaim és iaz egyház inJegtalálja egymást sí a közös eszmények kiteljesítésére kollaborálni fog egymássail. Ezt annál limkáib'b meg lehetett és meg kellett volna tenni, merít a szerété^ vallása mindig az elnyomott, a szegény, a kisember felé fordul- és Jézus Krisztus földi életében nem a hatalmasokkal volt jóvisizonyban, (ügy van! TJgy van! a szociáld&mokratwpáríon.) nem az uralkodó oszr 'táljit dicsőülte tte és ünnepelSte, (Ugg van! Ügy van!- a, szocMldemokrata; és a kommunistapárton.), hanem a szeretetnek minden meDei<rével és a jóságnak emberfölötti mértékéivel hajolt le a szenvedő, a beteg, 'a nyomorult, az elhagyott mellé. Kérdem akkor, hogy amikor a deimokratiku's-magyar köztársaság a szociális felelősségérzetet bibíliaiii értelemben véve, az »egymás terhét hordozzátok:« gondolatának jegyében hajolt le az elnyomotthoz ég az üldözöttlhöz, amikor mi itt emberhez méltó életlehetőségeket akarunk teremteni, amikor a kizsákmányolt, kiuzsorázottí embernek akarjuk megadni az emberi életföiltétellek' lehetőségét, miért nem állnak melleink szeretettel, miért nem. .támogatnak bennünket, (GERENCSÉR György (kp): Uszítanak falun!) miért nézik olyanig szigorú bírálattal és kritikával ennek a fejlődő demokráciának gyermekbetegségeit. (GYURKOVITS Károly (szd) : Nem mindig voltaik ilyen élesiek! —Zaj.) Meg kell próbálni, hogy egy őszinte együttműködésnek teremtsük meg a lehetőségét (He-