Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-29

229 Az országgyűlés 29. ülése 19Í7. évi december hó 11-én, csütörtökön. 230 incidentaliter, hanem igen komoly formákban \ könyveken, tanulmányokon és beszédek légióján keresztül letárgyalta ennek a. két álláspontnak a tábora a pro és kontra érveket A mi véleményünk szerint természetesen nincsen igazuk azoknak, akik ragaszkodnak ahhoz» hogy kezdjék a gyilkos urak, tudniillik, ha

1 a gyilkos urak megkezdik, akkor majd aa igazságszolgáltatás nem alkalmazza. De a gyilkos urak sohasem fogják elkezdeni. Lássuk ai büntetésnek mi a célja? (13-30) Nemcsak a megtorlás, hanem az elrettentés és a megelőzés is. A modern büntetőjog főleg megelőzéssel» prevencióval él. És mit látunk évezredek tapasztalatai alapján? Ahol a halálbüntetés volt, ott ennek ellenére nem csökkent a bűnözés, maradtak -gyilkosok. Semmiesetre sincs azonban több gyilkos ott, ahol nem tartják fenn a halálbüntetést, mint azokban az országokban, ahol fenntartják. Ez mutatja» hogy semmiféle gyakorlati jelentősége nincs a halálbüntetésnek. Mi ezt a kérdést tisztán az emberiesség, tisztán az erkölcs szempontjai szerint ítéljük meg, mert a gyakorlati büntetőjog szempontjai szerint a halálbüntetésnek nincs semmiféle eredménye, legfeljebb csak az, hogy saját embertársainknak, saját fajtabélijeinknek, szóval magyar embereknek életét mi vesszük el. (Nagy zaj é kommunistapárton. — Az elnök csenget. — DÖGEI Imre (kp) :. Sirassa meg a fajtájabélieket. — Egy hang' a kommunistapártról: Kibújik a szög a zsákból! — As e

lnök csenget.) Tessék megvárni a mondat végét, ne türelmetlenkedjenek. (Folytonos zaj a kommunistapárton.) Aki haragszik, annak soh'Esines igaza. Tessék nyugodtnak lenni. (DÖGEI Imre (kp): Elárulta magát nagyon!) Minden emberi életet mint emberi életet védek» és azt tartom, mint büntetőjogász, hogy sokkal alkalmasabb az elrettentésre, de még a megelőzésre is az, ha valakit életfogytiglani fegyházra ítélnek, mert ez húsz esztendő körüli -miivel a gyakorlatban nincs életfogytiglani büntetés —„szenvedést jelent az illetőnek, az pedig, ha valakit felkötnek» # legfeljebb másodpercekig tartó szenvedést jelent. (GYURKOVITS Károly (szd): Akkor meg miért sajnálja? — KOLBEKT János (dn) :> Nagyobb elrettentés lesz, mint a halálbüntetés. — Zaj.) Higyjék el, hogy sókkal, de sokkal hatékonyabb és a modern demokrácia felfogása sze" rint sokkal megfelelőbb a kényszermunka, mint a halál-büntetés. (ZaA és vNentmóndúo a kommunistapárton. — KOLBERT János (dn): Az.újjáépítésre jóil fel lehet használnia munkaerejét!) Méltóztassanak arim gondolni, hogy Romániában is akadnak olyan okos emberek és olyan demokraták, mint itt, ésj mégis elfogadták a halálbüntetés eltörlését (Folytonos zaj a kommunistapárton) és a Szovjetunióban is elfogadták. (Zaj. - GYURKOVITS Káiroly (szd): Képviselő úr, kár a gyilkosok érdekében besziélni!) Én tehát nem vagyok hajlandó ezt az eszközt elfogadni és iatot 'tartom, méltatlan a demokráciához. Különösen az után iái példa után, hogy a nagy Szovjetunió lehetségesnek tartotta a halálbüntetés eltörlését, elérkezettnek tartom az időt arra, hogy ezt mi is elfogadjuk. (Zaj.) Mindenesetre, ha módja lesz az országgyűlésnek újból állást foglalnia és nyiltan szint vallania atekintetben, hogy — függetlenül a politikától — ki az, aki az emberség alapján a halálbüntetés ellenség-e és ki az, aki a halálbüntetés híve, döntsön majd a többség és mi a többség döntését természetesen kénytelenek leszünk aláírni. (Folytonos zaj. — BOROS Gergely (kp): Majd eltöröljük a halálbüntetést a képviselő úr nélkül! Rákerül a sor! — Nagy zaj.) ELNÖK (Boros Gergely felé): A képviselő urat ezért a fenyegető közbeszólásáért rendreutasítom. (Nagy zaj. — VÉRTES István (md): Ugyan micsoda beszéd ez? — NAGY László (md): »Majd sorira kerül!« Hogy beszélhet ilyet! — Zaj.) LEVAY ZOLTÁN (md): Ha a közbeszólót az elnök úr nem utasította volna rendre, én utasítanám vissza ezt a fenyegető és ízléstelen megjegyzést. (Zaj és felkiáltások az ellenzéken: Terror! — NAGY LászLó (md): Elégvolt a terrorból! — KOLBERT János (dn): Tessék rendreutasítani! Ez életveszélyes fenyegetés!) ^>Sorra kerül!« (KOLBERT János (dn:) Elnök úr! Életveszélyes fenyegetés hangzott el! — Zaj és derültség a kommunistapárton. — Felkiáltások az ellenzéken: Halljuk az elnököt! — KOLBERT János (dn): Életveszélyes fenyegetés volt! Egy törvényhozót a képviselőházban meg fény égettek ! ) ELNÖK: A rendreutasítást elvégeztem, tessék idefigyelni és nem zajongani. (DÖGEI Imre (kp) gúnyosan: »Aki haragszik, annak nincs igaza!« — NAGY László (md): Elszólta magát! — PARRAOI György (md): Tudat alatt! — NAGY László (md): Talán bennünket is kiirtanak a végén! — RUDAS László (kp): Nem is a végén! — Zaj.) LEVAY ZOLTÁN (md): Ennél a témánál az igazságügyi bizottság egy igen lényeges és Szintén erkölcsi jelentőségű módosítást vitt keresztül, amelyet szükségesnek tartok itt megemlíteni. Az volt az eredeti javaslatban, hogy > a halálbüntetés végrehajtásánál» vagyis a kivégzésnél való jelenlétet a népügyész bármely személynek mégengedheti, de éppen az igazságügyi bizotság ellenzéki tag" jainak javaslatára a gyermekeket, vagyis a fel nem nőtt személyeket kizárták ebből a látványosságból, úgyhogy a bizottságban a javaslat »bármely felnőtt személy« szöveggel fogadtatott el. Mindenesetre örömmel és köszönettel, honorálom az ellenzék részéről is azt a lojalitást, amely lehetővé tette az ellenzék szaunára azt, hogy ezt a javaslatot itt a plénunr faan elfogadja, mellette iratkozzék fel, azoknak az alapvető és elvi ellentéteknek ellenére, amelyeket bátor voltam már két legfontosabb vonatkozásukban, az esküdtszék és a halál" büntetés kérdésében ismertetni. Azért vált lehetővé az ellenzéknek, hogy elfogadja a javaslatot, mert azokat a legkirívóbb hibákat» amelyek nem par excellence politikai termé" szetűek, hanem szakvonatkozásúak, sikerült az igazságügyi bizottság tárgyalásai során kigyomlálni, úgyhogy most már ezekkel a módosításokkal került a javaslat ide az országgyűlés elé, Az ellenzék ezzel lojalitásáról akarván tanúságot tenni, épp ennek a nem" mindennapi ée szokatlan gesztusnak viszonzásaképpen általánosságban elfogadja a javaslatot, természetesen elvi álláspontjának és kikötéseinek fenntartásával. Ugyancsak ebben a szakaszban egy rendkívül nagyjelentőségű változtatás és újítás van. A vagyonelkobzást elvileg mindenki, aki egyáltalán elismeri a népbíráskodás rend15*