Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-29

227 Az országgyűlés 29. ülése 1947. évi december hó 11-én, csütör ököm 228 hány kritériumnak megfelel, az igazoláson , keresztülesett, tehát beleszólhat az ország ügyeibe, (képviselővé választiható, az ama) is al~ kalmas és méltói hogy közülük ezeket a nem pártibírákat, hanem esküdtszéki népbírákat ki- * sorsollijuk. Én tehát a végleges megoldásnak semmiféle akadályát nem látom és igy kénytelen vagyok nemcsak a. magam, nanem pártom nevében is ahhoz az elvi álláspontunkhoz ragaszkodni, hogy a pártbíráskodást váltsa feli az esküdtbíráslkodás és ennek az esküdtlbíróságnak inttézniényére a tett módosító javaslatunk szerint a miniszter úr sürgősen terjesszen be törvényjavaslatot. (Helyeslés és taps az ellenzéken.) Az előttünk lévő törvényjavaslatot voltaképpen többfélie síken lehetne akár bírálni, akár dicsérni, elméleti oldalai'ói. ami nagyjában a politikai szempontokkal, fut egy síken. Ehhezképest ennek a javaslatnak kétségtelenül vannak jó oldaüai, vannak olyan szakaszai, amelyeket az ellenzéki kritikával élőnek is el kell fogadnia. A jelen novella a jelein állapottal, tehát a népbíróság eddigi szervezeitével, gyakorlatával szemben határozott haladást mutat. Nagyon találóan álíliapítjia meg az országgyűlés igazságfügyi bizottsága, amikor néhány mondatban összefoglalja ennek az egész tömve ny javaslatnak lényegét és célját és azt mondja, hogly (olvassa): »A törvényjavaslat a inépihíráskodás intézményének tökéletesebbé tételére irányul és © céljának meg 'is felel. Pótolja a fennálló jogszabályok némely hiányosságát, az eddig szerzett gyakorlati tapasztalatok hatása alatt 'módosításokat ejt népbíráskodásunk rendszerén és figyelembe veszi a népbíráskodás óta bekövetkezett időmúlás hatását is. Rendelkezéseit a népbíráskodás gyorsítására irányuló törekvés jellemzi, anélkül azonban, hogy ezzel a bíráskodás e nemének megbízhatóságát csökkentené. A lehetőséghez _ képest igyekszik a méltányosság követelményeinek is megfelelni, különösen az internálásban töltött idő beszámítása által, ugyanis lehetővé teszi az internálás beszámítását a kiszab ott szabadságvesztés büntetésbe.« Tehát azon elvfenntartásunk melletti, hogy ha az esküdtszéki intézményt rögtön nem tudjuk megvalósítani, — mert hiszen ehhez a többség akarata kellene, egy érire alkalmas törvény, ez pedig nem az ellenzéktől függ, — tehát az adott körülmények, az adott viszonyok között a meglevő népbírósági intézmény alapulvételével, az eddigi törvénnyel 'és gyakorlattal szenibn az elfogadásra ajánlott törvény javaslat kétségkívül haladást és javulást jelent. Mármost, ami a konkrét kifogásokat és részleteket illeti, mindenekelőtt egy másik nagy elvi ok az, amelynél fogva nemi tudjuk az első szakaszt elfogadni és teljes egészében magunkévá tenni. Nevezetesen ez arróy.

1 intézkedik, hogy a halálbüntetést hogyan kell végrehajtani. Eddig erre, legalábbis magában a népbírósági törvényben, nem volt intézkedés. Tehát: kötél) által és Ina. ezt neani lehet, iákkor golyó adtait Ha itt ,

a halálbüntetés mint olyan niegmasradi. akkor természetesen nincs kifogásnnk az ellen, hogy akár kötéllel, akár golyóvau végzik, mert hiszen ez annak a kivégzettnek igazán mindegy, azonban itt sem mulaszthatjuk el hangsúlyozni «azt az elvi álláspontunkat, amely nemcsak az én személyi álláspontom, amelyet ugyancsak a múlt ciklusban önálló indítványomként nyújtottam be, de «urnáit a nemzetgyűlés leszavazott. Itt meigisffruetlem ez alkalomból: én és pártom elvileg ellenségei vagyunk ft halálbüntietésnek (Tap

s a magyar demokratapárt soraiban.) és a demokrácia gyakorlati megvalósítása egyik legfontosabb eszközének és éppen az itt emlegetett külíöuJdii példák helyes követésének volna , tekintendő, ha a halálbüntetést végre egyszer már kiiktatnánk a demokrácia büntetési nemei közül. (Helyeslés és taps a magyar demokratapárt soraiban.) Hivatkoztak itt a nagy Szovjetunióra, ahol eltörölitek a halálbüntetést és ahol az itthoni háborús bunöiseket is jóval meghaladó súlyú háborús bűnösök, sokszor gyilkosok- halálbüntetés helyett 25 esztendei kényszermunkát kaptak. Hivatkozom Romániára, lahol ugyancsak eltörölték a halálbüntetést és tudomásom szerint Jugoszláviáiban is eltörölték a halálbüntetést Tehát megint csak a szomszédos demokráciára utalok. Ha ott nem tartják szükséges neb és tudnak enélkül a drasztikus ési mind* jóérzésű emíber által végeredményiben elitélt t« nem kívánatos büntetési nem nélkül kormányozni és az igazságszolgáltatást hatékonnyá tehetik, akkor Magyarorszáigon is elérkezett már az ideje annak, hogy amit a reakció évtizedeken • keresztül (GYURKOVITS Károly {szd): Miért nem öt évvel ezelőtt követeltel — Zaj a kommunistapárt oldalán. — NAGY Károly (kp)"

:- A Döncit kár volt feliakasztani? — KOLBERT János (dn): Az újjáépítésre fel lehetne használni a kényszermunkáját) vétett a

z igazi demokraták harcával szemben, azt most megszüntessük. Mert az igazi demokraták, t. Országgyűlés, akkor is ezért harcoltak. Nem most találták fel ezt. A halálbüntetés eltörléséért folyó harc hosszú évtizedekre tekint vissza és Európa és a világ államaiban legtöbb helyen diadalmaskodott is, úgyhogy ma már egy kisebbségi csoport, néhány állam van, lahol ezt a nem korszerű és — a-zti mondhatnám — középkori kegyetlen és kultúremberhez nem méltó büntetési nemet még fenntartották. A magyar demokrácia egy nagyszerű, nagylelkű és feltétlenül (PARRAGI György (md): A szociáldemokraitapárt lexikonja foglalt állást a halálbüntetés ellen. — NAGY László (md): Az igazságügy miniszter úr isi velünk van ebben a kérdésben!) demonstratív lépést tenne, ha teljesítené a régi szociiáldemoikratapárt követeié" sét. Az újak persze nem emlékeznek rá, hogy ezelőtt mi volt, (Egy hang' a magyar demokratapárt oldaláról: De a miniszter úr emlékszik rá!) hogy a párt évtizedeken keresztül ezért harcolt. (REISINGER Ferenc (szd): A régiek is azt) mondják, hogy tessék a gyilkos uraknak kezdeni!) Ez elcsépelt, téma. A halálbüntetés megrögzött hívei a reakciós időben éppen úgy ezzel a mondattal jöttek, mint'ma, hogy kezdjék a gyilkos uirak. Gyilkos urak mindig lesznek, gyilkos urak mindig maradnak, mi azonban a halálbüntetésnek elvi ellenségei vagyunk, nem politikai okokból, — régen éppen úgy, mint miaí — erkölcsi okokból, vallási okokból, természetjogi okokból, mert elsősorban vallásosak vagyunk és iazt tartjuk, hogy amit az ember nem tud adni, vagyis amit az Isten adott- azt az ember nem veheti el. (Taps a magyar demokratapárt soraiban. — Zajos ellent' mondások a kommunistapárt oldalán.) T. képviselő urak, fel lehet iratkozni és el "lehet mondani az érveket. Ne méltóztassék megza" várni. (NAGY Károly (kp): A demokráciát akarja kicsinyíteni! - GYURKOVITS Károly (szd): Most a gyilkosok érdekében beszél!) Uraim, évtizedes vita volt ez; ahol nem