Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-29

223 Äz országgyűlés 29. ülése 1947. évi a bíráskodás — amelyet mindig' mint függtek leii^ bíráskodást emlegetnek — a népbírósági intézménynél fogva a pártok, illetve a koalíció kezébe került és a Mrom ágazat tulajdonképpen egybeolvad, akkor a végrehajtó hatalomtól tulaj donképen bizony nagyon, de nagyon nehéz megkülönböztetni. Képzeljünk el tálán egy gyakorlati ós egyszerű példát, hogy mit szólna valaki ahhoz, ha a bíráskodásban magában ezt a nagyon triviális és végtelenül közönségéig egyszerűsítést végrehajtanánk, vagyis, hogy egy kézben egyesítenénk mindent. Hogyan alakulna például egy büntetőper, ha csak egy személy szerepelne abban? Igen szomorú időkben katonai vonatkozásban, sajnos, láititam, hogy ez meg is történt. Ugyanaz a személy volt a nyomozó, ugyanaz a személy, volt a vizsgálóbíró tehát a vizsgálatot is tulajdonképpen ő folytatta le, ugyanaz volt az ítélőbíró, ugyanaz volt lényegében a fellebbezési fórum, hiszen nem lehetett tőle fellebbezni, és a maga saját kezével végrehajtotta az ítéletet, főbelőtte a vádlottat. Természetesen aiz ügyész is ő maga volt, ment hiszen^ külön ügyészt nem állítottak bei a perbe. Képzeljük el, milyen igazság születhetett abból, ha tulajdonképpen az ügyész a báró és a védő, a végrehajitóhatalom és a bírói hatalom e^v" kézben egyesül. Ez mindennek, nevezhető, csak igazságszolgáltatásnak nem. Aiz igazsáigsaolgáltatásnak tehát nagyon vigyáznia kell arra, amit — ezt egyébként örömmel •állapítom meg — a kommunistapárt szónoka, a szociáldemokratapárt szónoka, és az előadó úr, de különösen az igazságügy miniszter úr is számtalanszor hangoztatott, hogy ezt a rendszert, ezt a pártbírósági rendszert csak átmenetnek^-po 1 itik

ai szűk ségszerűségnek tekintik, de tulajdonképpen — mint Hajdú képviselő úr maga is elismerte — ideálunk fokozatosan a perrendtartás maradéktalan érvényesülései felé való törekvés. -Sőt, hogy a legautentikusabb forrást, a miniszter urat idézzem, ő a népbíráskodásról szóló második, 81— 1945. M. E. se. rendelet magyarázatához — mert hiszen az első ilyen rendelet a 15. számú rendelet, volt, — fűzött előszavában teljes részletességgel megvilágítja, mit tart ő ideáljának. Azt mondja, hogy (olvassa): »A demokratikus Magyarország érdekeit szolgálnák azok a jo

_ gf.bzok. akik a fenti alapelveken elindulva a népbírósági esizme fejlesztésén dolgoznának. Eiz annál fontosabb lenne, mert hiszen ez a rendelőt a régi törvényekben, sőit a Btk-ban meghatározott politikai bűncselekmények egész sorát utasította a népbíróság hatáskörébe és így alapos jogi kimunkálással a népbiróságokból a viszonyok konszolidálódásával az esküdtbíráskodásnak egy egészen új formája alakulhat ki.« A miniszter úr tehát — és minden hozzáértő ember — csak az esküdtszék embrionális formájának tekinti a népbiróságot és csak azt kívánhatja, hogy mihelyt a viszonyok konszolidálódnak — ami természetesen politikum és iiminek megállapítása mindenkor, a kormányzat megítélésétől függ — valóban az esküdt" bíróság felé haladjunk és azt igyekezzünk megfelelő, korszerű formában éleivo hívni, A különbség közöttünk tulajdonképpen esak az, hogy a közös célt az egyik oldal, a pártbíróságok hivei lassabban, mi pedig gyorsabban szeretnénk elérni. Mi úgy látjuk, hogy a demokrácia ereje és va konszolidáció mértéke mák* ma is lehetővé tenné egy korszerű, egy december kő Ü-én, csütörtökön. 224 demokratikusan átdolgozott és átszerkesztett esküdtszéki törvény alapján a viszonyoknak megfelelően, megbízható demokratákból összeállított »esküdtek lajstromá«-nak összeírását. így ezt a kérdést nagyszerűen meg lehetne oldani, ebből semmiféle veszedelem nem száirmaiznék. sőt éppen a kipróbált, — azt mondhatnám — talán évszázados vagy évezredes múltra visszatekintő esküdtszéki intézmény visszahozatallával kiküszöbölhetők volnának azokba hibák, amelyeket az előadó úr és általában a jogászok kifogás tárgyává tesznek részben a NOT, részben pedig az alsó népbiróságok ítélkezéseivel kapcsolatban. (Ugy van! Ugy van! a magyar demokratapárton.) Az esküdtszék jóformán majdnem olyan régi, mint amilyen régen az emberiség szervezett társadalmi életet él és egyáltalában a bíráskodásinak. — hogy úgy mondjam — elfogadott formáját gyakorolja. A vádlott sorsát a régi görögöknél és az ókorban más népeknél is, ha természetesen nem is az esküdtszék mai formai szerint, de' bizonyos fokig népszavazáís vagy vároisszavazás jellegű ítélkezés során, illetőleg a lakosság megszavaz tatása útján vagy a lakosságból, kiküldött polgárok ítélkezése alapján döntötték el. Néni akarok itt Szokrateszre vagy másokra, a cserépsza vázasok intéízményére utalni, amit nagyon jól tud minden történelemolvasó ember. Akárkinek volna tehát megrögzött ideája, hogy ezt a pártbírósáígot hosszá életűvé vagy pláne örökkévalóvá kellene tenni, be kell látnia, hogy^ a történelem, a jogfejlődés, a politikai fejlődés» a viszonyok konszolidálódásaiéi fogja söpörni ezt az intézményt, ezért tehát minél előbb kell demonstrálnunk kül- és belföldön egyaránt, hogy ebben az országban a konszolidáció olyan fokot ért «1, hogy semmiben^ sem vagyunk hátrább, mint a szomszéd baráti állam, Románia, vagy mint a szomszéd Jugoszlávia, tehát a többi demokratikus államok, ahol a népbíróság intézményét — különösen Romániában, — már másfél vagy két esztendővel ezelőtt megszüntették, és a folyamatban lévő ügyek intézése és befejezése a táblák hatáskörébe ment át. (PARRAGI György (ind)K Csehszlovákiában is!) Csehszlovákiában is régen-megszűntek a népbíróságok. Én nem akarom elfogadni és elhinni, hogy Magyarorsizág annyira hátul lenne a konszolidálódás és a demokrácia niegerősödése terén, hogy ezt a szükségintézményt fenn kellene tartani. Sőt aggodalmaink éppen akörül * vannak, hogy nemcsak hogy azt nem látjuk — minden Ígéret és mindem kívánság ellenére — hogy a népbíróságok valóban fokozatosan leépülnének, tehát pártbíróságból esküdtszékkel fejlődnének, hanem az ujabban hozott törvénvek és rendeletek állandóan bővítik a népbíróságok hatáskörét és illetékességét, részben az üzemi bíróságokkal, részben pedig az, újonnan hozott anyagi büntető szabályokkal — többek között például a szőnyegen lévő javaslatban is egy csomó új ítényálladék konstruáltatik — állandóan kiterjesztik a népbíróság munkáját. , Azt kell látnunk, hogy a pártbíróságok nemhogy fokozatosan elsorvadnának és átad; nák helyüket a végleges demokratikus bírói intézménynek, hanem erősödnek, mert újabb és újabb munkával látja el őket a törvényhozás. Szervezetükben nem sokat javulnak, mert hiszen magán a pártbíróság jellegén mit seau változtat az, hogy egy párttal