Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-29

2âl Az országgyűlés 29. ülése 19Í7. évi rintem. egyetlen helyes/ nem elfogult és nem pártok szerinti» egyetemleges értelmezését» meg keli valósítanunk tehát a többség uralmát és tiszteletben kell tartanunk a kisebbség jogát. (ILKU Pál (kp): Kivéve a reakciósokat!) A közelmúlt tapasztalatai keservesen taníthattak meg bennünket arra, hogy a demokrácia eme alapvető ós lényegében igen egyszerű parancsának mellőzése milyen veszedelmeket jelent, s könnyen diktatúrát szabadít az ország nyakára, tehát a demokráciát öli meg. A demokráciáinak azonban nemcsak célkitűzéseiben, ""hanem eszközeiben is demokratikusnak kell lennie, {ügy van! a magyar demokratapárton.) mert hiába szónokol valaki az elérhetetlen messzeségben óhajtott» vágyott demokráciáról, ha közben minden cselekedete, életének minden lépése esetleg éppen ezeket a demokratikus elveket tiporja sárba, (Ugy van! a kommunistapárton. — Egy hang ugyanott: Jó lesz megszívlelni!) Tehát eszközeinkben, intézményeinkben, ? törvényhozásunkban,, mindenben valóban demokratikusaknak kell lennünk. (Taps \az ellenzéken. — Közbekiáltás a kommunistapárton: A kifejezés jó! Ha betartják, jó lesz!) Az az ember, aíki ezt az idleált eléri és nyugodtan elmondhatja magáról» hogy nem vétett egyesi cselekményeivel sem a demokrácia ellen- (Közbekiáltás a kommunistapánton: Talán ön volt ez? Nem?) verheti a mellét és olvashat «másra igazságokat és nevezheti magát demokratának: (DÖGEI Imre (kp): Ha megtartják, jó lesz! — DÉNES István (md): Akkor meg kell köszönni; hajó! — Közbekiáltás « kommunistavárion: Nagyon jó kritikát mond magukról! — Egy hang a kommunistupárton: És a merénylők? — PARRAGI György (md): Azok nem demokraták!)'_A demokráciában ez csak elítélhető. (DÖMÖTÖR Ferenc (kp): A pokolgépes merénylők is {kisebbségben vannak, tehát tiszteljük a. jogaikat? —Zaj. — Az elnök csenget. — DÉNES István (md): Azok gonosztevők! — DÖMÖTÖR Ferenc (kp): Meg a gyújtogatok! — DÉNES István (md): Azok is gonosztevők! — DÖMÖTÖR Ferenc (kp): Az is kisebbség! — DÉNES István (md): Más kategória, nem idetartozik! — Egy hang a magyar demokratapárton: A demokrácia ellenségei mind! — Az elnök csenget. — PARRAGI György (md): Demokráciát a demokratáknak!) A gonosztevőknek a demokráciában éppen úgy a börtönben a helyük, mint a diktatúrában, t. képviselő úr! (Helyeslés és taps a magyar demokra^apárt ,oldalán.) Ebben nem lehet eltérés köztünk. v . :

. A kisebbség jogainak tisztelete tehát feltétlenül megkívánj ci ct legalapvetőbb eszközt, e kisebbségi joghoz és ez a bírálat szabadsága. A demokráciának, ennek a valóban helyes többségi kormányzásinak, az egészséges! tiszta, korrupciómentes közéletnek az alapja a szabad véleménynyilvánítás, az őszinte kritika joga. Nem tagadom, vannak, vagy lehetnek rendkívüli időkben akadályok, vagy átmeneti korlátozások, amelyek a szólásszabadság terén kényszerű módon hosszabb~rövidebb időire jelentkezhetnek, azonban minden rend" szeirnek, amely az előbb kifejtett és igen tiszteletreméltó jelzőjére igényt tart, szüntelenül és következetesen az emberi szabadságjogok lehető maradéktalan megvalósítására keli törekednie- (Helyeslés a magyar dennokratapárt oldalán. — ILKU Pál (kp): Lásd Amerikát!) Ezeket az alapvető és elidegeníthetetlen december hó 11-én, csütörtökön. 222 emberi jogokat a fiatal és érthető okokból bizony sok kezdeti nehézséggel, bajjal, akadállyal megküzdött magyar demokrácia új alkotmánya alappillérévé kívánta tenni akkor", amikor legelső teendői között ezeknek az elidegeníthetetlen emberi jogoknak a fennállását és érinthetetlenségét deklarálta. Most máa* csak arra volna szükség, hogy az államhatalomnak az a többször emlegetett három ága, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom egymással versenyezzék abban, hogy ezeket az elvileg deklarált nagyszerű igazságokat valóban a nemzet közkincsévé tegye és gyakorlati valósággá változtassaIlyen elvi síkon meghatározott demokratikus gondolkodás alapján engedtessék meg nekem, még az esetleg forróbb vérű, vagy türelmetlen« honatyák részéről is, hogy ennek a bizonyos kritikának a jogával élhessek. Hallgassák meg nyugodtan, türelmesen az építő, jószándékú ellenzéket és tegyék lehetővé, hogy ez a konstruktív ellenzék a maga parlamentáris kötelességét itt teljesítse. (BPll~ juk! Halljuk!) Éppen ezekből folyik az, hogy őszinte és hasonló jóAándékot és bizalmat feltételezve, feltárom ellenzéki szempontjaimat, annak ellenére, hogy a javaslat mellett iratkoztam fel, mert a javaslatot teljes egészélben kétségtelen haladásnak, jónak tartom. Amikor mégis elmondom azokat a kívánságokat, amelyeket a javaslattal, szemben támasztok, éppen azt szeretném remélni, hogy hasonló lojális gesztussal találkozunk a kormánypártok részéről és ahol lehetséges, ezeket (13-00) a megindokolt módosításokat a parlament plénuma el fogja majd fogadni. Hajdú képviselő űr beszéde közben, nagyon szellemes közbeszólással valaki azt mondta erre, az úgynevezett politikai bíró" ságra, vagy pártbíróságra, hogy voltaképen: »politikai egykéz«. Ha a Montesquieu-elvet elfogadjuk és nincs valakinek olyan véleménye erről a világhíres tudósról, hogy ez egy öreg reakciós volt, tehát amit mondott, függetlenül attól, hogy helyes

_

e, vagy 'jó-e, félre kell dobni, mert nem ma mondták, vagy nem ehhez, vagy ahhoz a politikai párthoz tarto- zott szegény Montesquieu, ha tehát elfogadjuk ezt a minden modern államelméletben és a politikai tudományban már mindenki által elfogadott megállapítást, hogy az államhatalom valóban három ágazatra, oszlik és a jó kormányzás, a bölcs kormányzás, demokratikus kormányzás nem képzelhető el anélkül» hogy ez az elv ne érvényesüljön következetesen: azt kell látnunk» hogy ez a népbárósági rendszer, a mai fajtájában, a mai gyakorlatában kétségtelenül alkalmas arra, hogy öszszezavarjia az egyes ágazatokat. Hiszen volta: képpen az állam kezébe és ugyanakkor azt mondhatnám a politikai pártok kezébe kerül, nem közvetve, tehát nem törvényhozás útján való közvetett irányítással, hanem közvetlenül fizikailag az ítélkezés. Egy állami pártomnipotencia születik meg, minden a pártokból fakad, minden a pártokért történik. Ertem alatta természetesen azokat a pártokat, amelyek az uralomban résztvesznek, vagyis a mindenkori koalíciónak, vagy a jelenlegi koalíciónak a pártjait. Ha tehát az államhatalom mindhárom ága: a. törvényhozás koalíciós szövetségénél fogva, a végrehajtóhatalom az államhatalom szerveinél, a rendőrség, a\ katonaság, a közhivatalnokok, az állami hierarchiánál fogva és