Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-26

13 Az országgyűlés 26. ülése Î9&7. egész egyházpoliitiiíkai kérdés nyugovóra jutott, az akkor alkotó, fejlődő liberákkapitalizimus érte el a maga kifejlődését és úgy látszik az ő céljainak megfelelt az a vallásügyi rendezés, amelyet az 1895:XLIII. te. cikkelyezett be. Azóta élihez a kérdéshez nem nyúlt a törvényalkotás és azóta ez a probléma inem is vert föí különösen nagy társadalmi vitákat. Ha voltak is radikális politikusok, akik ennek a törvényes rendelkezésnek további konzekvenciáját, további kiépítését kívánták. sőt^ ha voltak is hangok, különösen az első világháború előtt, amelyek a vallásszabadságnak a liberálkapitíalizimusban kifejlődött végső konzekvenciáit addig vitték, hogy a »szabad egyház szabad álla,mbaink< elvet hirdették meg, annak minden konzekvenciáival együtt, mégis som a mindinkább reakciós térre húzódó, megmerevedő és a maguk kapitalista céljait élvező világháború előtti kormányzatok, sem pedig az* első világháborút^ követő kormányzat számára, amelyek pedig feltétlenül koniszolidá" cióna törekedtek és feltétlenül számítottak a bevett vallásfelekezeteknek nagy támogatására, sem pedig az egyházak számára, amelyek ezt a támogatást az állaim " részéről élvezték és mindinkább kihasználni akarták, nem látszott időszerűnek az, hogy ezt a kérdést felvessék és rendezzékA. törvényjavaslat miniszteri indokolása megemlíti azt. hogy a bevett és elismert vallásfelekezetek között az elismert vallásfelekezetek hátrányára fennálló különbségek megszüntetése közvetlenül az első világháború után már aktuális kellett volkua legyein, viszont nem fejti ki az indokolás, hogy mely okok akadályozták meg azt, hogy az akkori kormányzatok ehhez a kérdéshez nem nyúltak hozzá. A törvényjavaslat indokolásánál ezekre a motívumokra akarok tehát főleg rátérniElőrebocsátom.. hogy ezt a törvényjavaslatot a magam részéről csak bevezető aktusnak tartom és úgy látom, aktuálissá válik minél előbb az egész egyházpolitikai kérdésnek a demokratikus fejlődés szempontjából való általánosabb, sokkal részletesebb rendezése is. ' amit ez a törvényjavaslat természetszerűen még nem foglalhat magában. Ez a törvényjavaslat arra szorítkozik, hogy megteremtse azt a bizonyos^ jogegységet. — amelyet különösen az ellenzék oldaláról annyiszor szoktak széniünkre vetni, amikor egy-egy törvényjavaslat kerül tárgyalásra — amely éppen az 1946:1. tere szeretné ráhangolni egész; jogrendszerünket úgy közjogi, mint•magánjogi és egyéb jogi vonatkozásban. Ez a törvényjavaslat is tulajdonképpen ezt az • anomáliát akarja eltüntetni. '. Az 1946:1. te- szinte imperative kimondja, hogy egy demokratikus állaimban a magyar köztársaság polgárai között semmiféle különbséget nem lehet statuálni az állampolgári jogok tekin

1 etében és levonja a konzekvenciát ebben az irányban. Szűnjék meg tehát a különbségtevés azokban a szektorokban, ami eddig fennállott a bevett és elismert vallásfelekezetek között, természetesem az elismert vallásfelekezetek hátrányára. Ennek a. kérdésnek rendezése többek között ezért is időszerű és ezért kerül ma a •parliament elé. A miniszteri indokolás szerint rossz fényt vetne demokráciánkra, ha mi ezt a különbséget tbvábbra; is fenntartanánk. Ez az indok természeteden megállja a helyét. Megátljií» a helyét az is, hogy ma már nem tartható fenn az ívi december hó 4-én, csütörtökön. 14 az állapot, hogy egyes vallásfelekezetek lélekszámuk miatt, vagy azért, mert az állámmjad nem voltak bensőséges intimebb viszonyban, nem szerezhettek maguknak bizonyos jogokat. Az a státusquo, amelyben az egyház az állammal volt az elmúlt rendszerekben, anélkül, hogy tör vény hozásiilag rendeződött volna

K alapjaiban mégiscsak valami változást szenvedett s ennek kifejtése tulajdonképpen az én feladatom. f 1895-ben az az egyházpolitikát rendező törvénytailiko'tás, — amelynek előzményei még eléggé ismertek, — fejlődést zárt le. Nagy port vert fel nemcsák a parlamentben, hisz kormányok buktak bele, amíg nyugvópontra juthatott a kérdés, hanem azért is, mert igen magy sajtóviaszhangjia« támadt az egész kérdésnek. Ha maradt is fenn a bevett vallásfelekezetek között még bizonyos rangsorolás, amire nagyon helyesen utal az előttünk fekvő törvényjavaslat- indokolása, mégis az egész vallásügyi -kérdés, — amely azt megelőzően egy probléma körül épült ki, hogy tudniillik az állammal való kapcsolatban ne élvezhessen privilégiumokat egyik vagy^ másik felekezet >

— ennek az egész politikai harcnak az akkori protestáns egyházak voltak a szóvivői és harcosai s a liberálkapitalista ideológiában felnőtt politikusok, r — nyugvópontra jutott, bár, ennek a rendezésnek konzekvenciái egyházi szempontból nem voltak kedvezőnek • mondhatók- Az törtónt ugyanis, hogy akkor, amikor az egyházak éppen az 1895:XLIII. te. alapján mindinkább az álliam támogatására voltak utalva és szorulva, mindinkább ambicionálták azt, hogy azokért a Szol gálatokért, amelyeket a mindenkori rendszernek tettek, támogatást kapjanak. Tessék például csak arra gondolni, hogy a világháború után az összes reakciós intézkedéseknek volt egyházi fedezetük- Az egész korszak, amely keresztény nemzeti alapon indult, igenis, minden intézkedéssel kapcsolatban erősen kihasználta azt a támogatást, amelyet remélt, várt és még is követelt az állami támogatás ellenében az egyes egyházfelekezetektől. Példaképpen csak arra utalok, hogy az a bizonyos szakszervezet- és munkáseillenes tendencia, amely a Nemzeti Munkaközpont felállításában megnyilatkozott., kifejezésre jutott egyházi Szektorban is. Tudniillik éppen protestáns egyházi részről csináltak Evangéliumi Munkásszövetséig néven egy akciót» amely ugyanúgy magában hordta azt a tendenciát, amelyet a Nemzeti Miunkaközipont felállítása is magában hordott: egy olyan munkásszervezet létesítését, amely a kormánytól függ és amely a munkásság radikálisabb szakszervezeti mozgalmát volt hivatva kontrakarirozni. Minden apró kis szektorban azt láttuk, hogy az akkori állam és az akkori államhatalom által támogatott felekezetek igenis kölcsönösen támogatták egymást. Ebben a teki» tétben alig volt különbség a római katolikus, vagy akármelyik protestáns felekezet és egyház közötti Én csak egyvalamire szeretnék itt utalni, ami szintén jelképesen mutatja ezt a viszonyt a:z állam és az egyház között, s amelynek hasznát tulajdonképpen csak az állam látta, mert az egyház feláldozta az erkölcsi tőkéjét amire már több r'hen volt alkalmam itt a parlamentben is utalni. A protestáns agyházak ugyanis — és különösen a református egvház — 'azáltal, hogy e törvénv alani-án, mind több és több állami segítséget vett igénybe a maga egyházi