Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

•H 67 Az országgyűlés 22. üiéúe 1947 dik. A kérdéseknek természetesen politikai hátterük is van. A nép ellenségei, akik keresve keresik az alkalmat, hogy aszály-suj" totta parasztságunkat lázítsák és elégedetlenségre hangolják, tapasztalatom szerint szántszándékkal rejtik el és tartják vissza nem" csak a textilárut, amelyről az előttem szóló beszélt, hanem a petróleumot is, mert azt • szeretnék, ha a sötétben ül dög-élő falusi nép még a sötétséget is a demokrácia nyakába varrja. (Kiss Ferenc (md); Hát a gyufa hol van?) Jól tudja a reakció, hogy a parasztembernek ilyenkor, téli időben van alkalma arra, hogy beszélgessen, olvasgasson, avagy összeüljön, hogy okoskodjék, művelődjék és ép pen ezt akarja megakadályozni a reakció akkor, amikor eldugja a petróleumot. Mindezt természetesen könnyen el lehetne kerülni, ha minden magyar faluban égne már a villany, vagy ha legalábbis azokba a községekbe eljutna ez az annyira áhított fény, ahol arra alkalom és lehetőség is van. Mert rengeteg ilyen alkalom ési rengeteg ilyen lehetőség van. Itt van például Korontál és Sümeg község. Az ajkai erőmű és Sümeg között a, távolság nem több, mint körülbelül 20 kilométer. Ha ezen a távon távvezetéket szerelne fed az iparügyi minisztérium, három község világítását meg lehetne oldani. Ezen összeköttetés révén a vasvármegyei szükséglet egy részét is az ajkai erőműtelep látná el körülbelül egymillió kilowatt óra árammennyiséggel. Jelenleg ezt a. szükségletet az ikervári vízierőmű, a szombathelyi Diesel-elektromostelep és Ovirt hálózatán keresztül a Dunántúli Villamossági Részvénytársaság látja el. Az ikervári vízierőtelep még kedvező vízviszonyok mellett sem elégséges, az Ovirt hálózat technikai adottságainál fogva pedig cs'k kisebb, körülbelül 700 kilowatt óra átadására képes és a Diesel-erőmű gazdaságilag nagyon rossz. Jelenleg ezen a területen áramkorlátozásokat voltak kénytelenek életbeléptetni. Természetesen ez országos viszonylatban is így van, azonban Vas megyében jelenleg az a helyzet, hogy még a járási székhelyeken is hetenkint csak egy este lehet meggyújtani éppen ezen okoknál fogva a viHlanyláimpákat. A fenti terv megvalósítására az adottságok igen kedvezőek. A létesítendő 16—20 kilométeres távvezeték közvetlenül — amint előbb már mondottam — három község mellett megy el, így tehát ezek bekapcsolása is mi" nimális költséggel keresztülvihető. A megtakarítás nyersolajban évi 20—25 vagon, kenőolajban pedig egy vagon. Ezzel szemben az ajkai erőtelepen felhasználandó körülbelül 80 vagon széntöbblet. Pénzértékben a megtakarítás Vas vármegye számára körülbelül 200.000 forintot jelentene évente, ami egy - olyan vármegyének a számára, mint Vas megye, óriási jelentőségű. Vas vármegye — mint tudjuk — a beszolgáltatások terén országos viszonylatban, a második helyec érte el. tehát annál iß inkább megérdemelné, hogy ezt a 200.000 forintot megtakarítsuk neki. Éppen ezért a vasmegyei dolgozó nep neveben arra kérem az iparügyi miniszter urat, használja fel ezt a kedvező lehetőséget és a hároméves terv kerekén belül a távvezeték megépítésére tegye meg a szükséges intézkedéseket. (Taps a kommunistapárt soraiban.) Elnök: Az országgyűlés az interpellációt kiadja az iparügyi mini szít er úrnak. évi november hú 19-én, szerdán 1Í68 Következnék Hegymegi-Kiss Pál képviselő úr interpellációjiaf. A képviselő úr bejegyzett interpellációját törölte. Az országgyűlés a törlést tudomásul veszi. Következik Lukács Sándor képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhcz az általános iskolákban tapasztalti pedagógushiáiiy enylhítése, valamint a nagymértékű Ibeislkolázatlanság megszüntetése tárgyában. Kérèm a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegéit felolvasni. Czéh József jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak airról. hogy az általános és népiskolákban ma körülbelül 6000 tanerő hiányzik és körülbelül ugyanennyi a tanítói és tanári állások elnyerésére folyamodók száma? Mit kíván tenni ia miniszter úr annak érdekében, hogy a sürgős kinevezések útján meg" szüntesse, illetve enyhítse a pedagógushiányt? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy amíg a hároméves terv szerint körülbelül húszezer tanfolyam segítséglével küzdünk BIZ analfabétizmus ellen, ugyanakkor a beiskoláztatás hiányossága és az iskolai fegyelem lazulása miiatt ríj analfabétizmus üti fel a fejét? A számos vonatkozásban elavult beiskolázási törvényt és annak végrehajtását olyképpen kell módosítanunk, hogy minden tanköteles korú gyermek rendszeresen vegyen részt az i skola munkájában.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illteti a szó. Lukács Sándor (kp): T. Országgyűlés! A múlt ellenforradalom évtizedei folyamán a magyar kultúrpolitika irányítói az úgynevezett (Mészáros Ödön (dn): Hangosabban! —Dékány András (kp): Bei van dugva a fülei? — Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Jöjjön közelebb egy kicsit! Ne legyen szégyenlős!) magasabb műveltség kiépítését hangsúlyozták. Különösen a Nyugatot igyekeztek a magasabb műveltség állapotáról közölt adatokkal megtéveszteni. Kevesebbet dicsekedtek a magyar népoktatás állapotával és színvonalával, de különösképpen mélységej§íin hallgattak a magyar falvak és tanyák i^olaviszonyairól. A dicsekvésre bizony nem is igen lehetett sok okuk. Népiskoláink nagyrésze korszerűtlen volt. Többezer tanító egymaga küszködött nyolc osztállyal, amelyek létszáma sokszor felül volt a, száz-százhúsz főn. Sokhelyütt túlzsúfoltak voltak az iskolák, és ez a túlzsúfoltság rendkívül akadályozta nevelőink komoly és eredményes munkáját. A falvak iskoláiban nagy volt a tanítóhiány, rossz volt a fizetés, társadalmilag sem becsültlék meg a tanítókat és ennek folyományaként népünk művelődési színvonala alacsony volt. Természetes, hogy a népoktatás elhanyagolt állapota következtében csak megtévesztésre szolgálhatott az úgynevezett magas műveltség kiépítése is, amely — legalább is a demokrácia mértékéver mérve — ugyancsak nem sok eredményt mutathatott fel. De uiu" tathat-e fel egyáltalán eredményt az a rendszer, amelyben a szegényparasztoknak csak minden 1320-ik 18—23 éves fia és lánya került he a főiskolára. Mutathat-e fel a magas műveltség terén eredményeket az a rendszer, amelyben -— a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, — a felnőtt lakosságnak csak 3.6 százaléka végezte el a középiskola nyolca-