Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-5

187 Az országgyűlés 5. illése 1947 Elnök: Farkas Dénes képviselő urat illeti a szó. Farkas Dénes (dn): T. Ház! Ha végigjárunk az országban, szomorúan tapasztaljuk, hogy sajnos, a vetésterületek tekintetében nagyon sötét a kilátás, és nehéz megállapítani asöt, hogy lehetséges lesz-e technikailag biztosítani, hogy ezek a területek, amelyek szüksé" gesek az ország közélelmezésére, egy közepes termelésnél is bevethetők legyenek. Ezért szükségesnek tartottam a miniszter úrhoz interpellációt intézni. Írassa össze minél . előbb, mennyi az a terület, amelyik fel van szántva, mennyi az a terület, amely olyan termény után lett felszántva, amelyet érdemes elvetni, és ha véletlenül — ami valószínű — az őszi búzavetésterület nagy kieséét fog mutatni, van-e rá mód és szándékában áll-e a [miniszter úrnak, hogy megfelelő tavaszi búzavetőmaggal pótolja azt a hiányt, amellyel ez a vetésterületkiesés fog járni. A szárazság feltétlenül természeti csapás, azonban az emberi gondolat és az emberi műveltség megadja a módot ahhoz, hogy megfelelő eljárással. h

a nem is teljesen megszüntessük a károkat, de bizonyos fokig védekezzünk és letompítsuk azokat az éles hatásokat, amelyeket >a természeti csapások okoztak. Nagyon fontos lenne az, hogy megfelelő szakemberek útján megfelelő gyorsasággal és linódon megtanítsák a gazdaközönséget arra, hogy igenis vannak módok, amelyekkel a szárazság ellen védekezni lehet, mert hiszen figyelemmel kell lenni arra, hogy r olyan periódusban vagyunk, amikor a szárazság éveken keresztül megismétlődik. Nem akarok itt nagyon messzire menni, de felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy a miénknél sokkal mostohább csapadékviszonyok között élő országokban megfelelő műveléssel, 'az úgynevezett száraz kultúrával igenis tisztességes és a miénknél sokkal magasabb termésátlagokat érnek el. Tudomhogy ez lassan megy, tudom, hogy nehéz ezt a tudást rög'ön a gazdaközönség tulajdonává tenni, de indítványoznék egy módot, amivel legalább a jövőre nézve lehetne talán védekeznünk. Arra gondolok, hogy lehetőleg minden község területén állítsanak fel egy mintagazdaságot, nem egy protekciós gazdánál, hanem olyannál, aki odavaló, és aki valóban meg tudj^ tenni azt, amit rábíznak. A_ magyar gazda ugyanis igen okos abban a tekintetben, hogy elsősorban csak azt hiszi el, amit lát és arra. amit mondanak neki, nagyon sokszor azt mond.fi

: ez a messziről jö t ember beszéde, nem tudom, hogy azt el lelhet-e hinni.Nagyon jól tudom, hogy történteik intézkedések abban az irányban, hogy bizonyos gazdaképző iskolákat alapítsanak. Sajnos azonban ezideig ezeknek célja teljesen meghiúsult, ezeknek alapítása nem segít a gazdákon, mert nincs megfelevő módjuk arra. hogy mintát adjanak, sőt legtöbbször, sajnos, ezekben a gazdaságokban van a legnagyobb rendetlenség. Ezért nem okolok senkit, mert mondom, nincs megfelelő módjuk, és ezeknek az iskoláknak legtöbbször azt a földet juttatják, amelyre a kecskeméti ember fia azt momd'ta: nekem ez nem kell, mert ezt is csak azért teremtette az Úristen., hogy »lik ne legyen a földön«. {Beévi október hó 8-án, szerdán. 188 rültség.) Ilyen földön semmiféle szakérteleim.mel nem lehet produkálni, ilyenen mem lehelt a gazdasági tudást felemelni, mert ha az a gazda azt látja, hogy aki őt tanítani akarja, nem tud produkálni, akkor nem hisz neki. Sokkal okosabb és gyorsabban; célravezető lenne az említett mintagazdaságok megszervezése. Ami már most a tavaszi búzavetőmagot illeti, ez nagyon megfontolandó dolog. A vetőmagmaík meg kell lennie őszi gabonáiból, ha nem tudjuk elvetni, fel lehet használni közélelmezésre, megfelelő utánjárással pedig tavaszi búzavetőmagot kell szerezni. Itt csak egyre kellene vigyázni, arra, nehogy nem megfelelő emberek vegyék meg a magot és -hogy ne olyanoktól vegyék el, akik megfelelő garanciát nyújtanak arra, hogy a vetőmaggal valóban eredményt is érnek el, mert van erre mód, hiszen az úgynevezett Graiiet-búza és a Manitoba-búza tény észideje rövid, már ki vannak tenyésztve és erre a célra megfelelők. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, tegye ezt megfontolás tárgyává, mert kenyér nélkül semmiféle tervet, sem egy egyszerű évi tervet, sem hároméves tervet nem tudunk keresztülverekedni. (Helyeslés és taps az ellenzék soraiban.) Elnök: Az interpellációt az országgyűlés kiadja a földmívelésügyi miniszter urnák. Következik Farkas Dénes képviselő úr interpellációja az összkormányhoz az ország közellátása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter- • pellációt felolvasni. Farkas György jegyző (olvassa): »Hajlandó és tud-e a kormány pontos képet adni az ország közellátása tárgyában a következőkre: Mennyi az a gabona- és terménykészlet, amely rendelkezésre áll annak megállapítása után, hogy mennyi volt az össztermés, mennyi abból a minőségileg használható mennyiség, mennyi került forgalomba beszolgáltatás és felajánlás útján, mennyi és mire lett felhasználva, milyen célra lett fordítva: közélelmezés, vetőmagbiztosítás, jóvátétel? Milyen intézkedéseket kíván tenni a kormány a hiányzó mennyiség pótlására, hogy az időben és pontosan rendelkezésre álljon!« Elnök: Farkas Dénes képviselő urat illeti a szó. Farkas Dénes (dn): T. Ház! Ennek az interpellációmnak tárgyával a mai ülésen a kommunistapárt vezérszónoka már nagyon behatóan és nagy odaadással foglalkozott és tegnap a miniszterelnök úr is beszélt erről. •Sajnos, én ezekben a nyilatkozatokban még annak a tavaszi hangulatnak egy bizonyos maradványát látom, amikor beledobták a» köztudatba, hogy mindenkinek felemelik a kenyéradagját, fehérebb lesz a kenyér, nem lesz be^ szolgáltatás, szóval rendben leszünk. (TJgy van! TJgy van! a néppárt soraiban.) Mostmár nem ilyen vérmes a remény, de — talán nem túlzok, ha ezt mondom, — a helyzet komolyságát még ma sem mindenben látják át. Nehéz ugyan ismeretlen számokkal operálni, azonban én is ott kezdem, ahol azok, akik a termés jelentésről beszéltek s megállapították, hogy körülbelül 14 millió mázsa kenyérgabona termett. Ebből 4 millió mázsa a