Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-5

185 Âz országgyűlés 5. ülése 1M7, ez is egy kényszermegoldás, de a, hűtőházban elhelyezett állatot többé igavonásra vagy telje­lésre semmiféle propagandával nem tudjuk felhasználni. Meg kel! tehát ragadnunk a ren­delkezésre álló eszközöket, hogy megkíséreljük megmenteni azt, ami szerény eszközeink fel­használásával tényleg megmenthető. Interpellációm első része arra vonatkozik, hogy a meriaszt, a cukorrépának ezt a mellék­termékét kapják meg a, gazdák és fordítsák azt teljes egészében takarmányozásra- Ügy látszik, tényleg rendes cukorrépatermésünk lesz. Van ennek a kérdésnek egy másik oldala is, amelyet a sajtónak egy része, különösen az a része, amely szakértelem nélkül szól a dol­gokhoz, úgy tüntetett fel, hogy előny az, hogy nagyon sok fonnyadt répa van és abból majd több cukor lesz. Ez nagy tévedés, mert ebből több melasz lesz. Cukor ugyanis abból a ré­pából, amely egyszer megíonnyadt, technikai" laig nem vehető ki és a meiaszba fog kerülni­Körülbelül 2—3% melaszra lehet számítani. Nem akarok itt most statisztikát és nem tu­dom mennyi számadatot felsorolni, azonban egy praktikus példával be akarom mutatni, mit jelent ez. Ha egy egyholdas gazda leszál­lít egy vagon, vagyis 100 mázsa cukorrépát, akkor kapna 2—3 mázsa melaszt. Ezzel a me­lasszal körülbelül tizenötszörös mennyiséget lehet megetetni olyan takarmányból, amely máskép takarmányozásra csak nehezen hasz­»nálható, mert az állat nem szívesen eszi meg, azonkívül a melasz dietikus hatását is véve, ezzel bizonyos fokig emészthetővé válik a ta­karmány. Ezideig az volt a gyakorlat, hogy egészen minimális mennyiségű melaszt kaptak a gaz­dák. Én tudom miért: azért, mert a melaszt, a legolcsóbb szeszfőzési anyag lévén, szeszfő­zésre használták fel. Elismerem azt, hogy en­nek az ipari feldolgozásnak nagy fontossága van, hiszen a szeszre szükség van, szükség van rá még export céljára is, most csak az a kérdés, helyes-e ez a feldolgozás, és ebben a. kivételes helyzetben nem lenne-e helyesebb, ha eltekintenénk ettől az exporttól és a melaszt a gazdák részére biztosítanék- Én hajlandó vol­nék még úgy is megoldani a kérdést, indítvá­nyozom, hogy úgy. oldjuk meg: a gazdák je­lentsék be decemberig, hogy mennyi melaszra van szükségük és amire nem lesz jelentkező, azt azután használják fel ipari célokra. Ennek az egész kérdésnek kielégítő részét alkotj olajpogácsa kérdése. Ugyanis a melasszal GS ci feletetett tömegtakarmánnyal csak egy alaptakarmányt adunk, amelynek kiegészítéséhez)'egy, toemesebb takarmány is szükséges. Ezt az olajpogácsában kapjuk meg, amellyel fehérjét és zsírt adunk az állatoknak. Eléggé szép olajtermésünk van, ezt azonban jelenleg iparilag dolgozzák fel, olajnak. Mit jelent ez? Először azt jelenti, hogy az ország különböző tájairól és sarkaiból az. olajmag t felszállítják a központokba^ az olajpogácsát megint visszaszállítják, tehát ide-oda furikáz­nak olyan terménnyel, amelynek ide-odaszállí­tására nem volna szükség, mert az olajpogá­csát vidéken is ki lehet ütni. Igaz, hogy így mondjuk, 1.5—2%-os olajveszteséggel lehetne számolni, de egyszer a magyar föld is megér­demli azt, hogy annak egy részét, amit elvet­évi október hó 8-án, szerdán. 186 tünk tőle, vissza is adjuk neki. Ilyen kény­szerhelyzetben igenis szükség lenne arra, hogy nemesebb, jobb olajpogácsát kapjanak a gaz­dák. (Ugy van! Ugy van! a néppárt és a füg­getlenségi párt oldalán.) Van a dolognak még egy oldala. A gyárak bizonyos tekintetben teljesen lelkiismeretlenül járnak el. Főleg a napraforgóról van itt szó. A héjtalanított napraforgóból nyert ipari po­gácsa a legtöbb esetben egyenlő, értékű a sze­méttel, mert abba annyi héjat kevernek bele, hogy az emészthetési együtthatója olyan ala­csonnyá válik, hogy még ballaszt anyagnak sem való, sőt bizonyos tekintetben káros is az állatok takarmányozása szempontjából, fia te­hát már nem akarunk alt-jkinteni attól, hogy iparilag, központilag dolgozzuk fei ezeket a magvakat, akkor kérem a földmívelésügyi mi­niszter urat és illetékes minisztertársát, — ta­lán az iparügyi minszter úrhoz tartozik — ren­deljék el, hogy a gyárak csakis héjtalanított napraforgóból gyárthassanak olajat, és így legalább tisztességes takarmányt adjanak vissza. Ugyanezen az alapon áll az az indítvá­nyom, hogy a tengerit csírátlanítsák és abból üssenek olajat. A múlt világháborúban ez na­i gyón bevált intézkedés volt. Több előnye is van. Először nagyszerű pogácsát kapunk, má­sodszor nagyon jó étolajat nyerünk, amelyhez nem is lehet a napraforgóolajat hasonlítani és amiben az egész országban hiány van, har­madszor pedig kapunk egy eltartható kuko­ricalisztet, amely nem keseredik meg és amelyre nagy szükség lesz, hogy pótoljuk vele a hányzó más lisztneműeket. Én arra kérem a földmívelésügyi minisz­ter urat, aki sajnos, nem jelent meg, hogy szakértelmével' (Derültség-) nézze át és gon­dolja át ezeket a dolgokat és intézkedjék, de okszerű, gyors és olyan intézkedéseket hozzon, amelyek a gazdához el is érnek, mert itt állta­tokról van szó, amelyek marhák ugyan, de nem olyan türelmesek, mint az emberek, hogy mindenféle ígéretnek felülnek. Azok csak ak­kor fizetnek, ha adunk nekik valamit.. (Derült­ség és taps a néppárton és a függetlvnséai párt soraiban.) Einök: Az országgyűlés az interpellációt kiadja a földmívelésügyi miniszternek. Következik Farkas Dénes képviselő úr in­terpellációja a földmívelésügyi miniszterhez a A'etéshelyzet tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Farkas György jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz, a mezőgazdaság jelen helyzetének tisztázása tár­gyában. Hajlandó-e a mmiszter úr arra nézve nyilatkozni, milyenek a kilátások az ország őszi vetésterülete tekintetében, mekkora az a szántóterület, amelyet megfelelő munkában és eló\'esemény után vetnek el! Ha — ami igen valószínű — nagyobb ke­nyérgabonaterület kiesésével kell számolni, mi­lyen intézkedéseket kíván tenni, hogy a meg­'. felelő pótlások kivitelezésére megkívánt meny­nyiségben álljon majd vetőmag rendelkezésre. Minthogy csak részben, a szárazság az oka annak, hogy az idei termés rossz volt, a jövő évi sikere pedig kockán forog, mlyen intéz­kedéseket kíván foganatosítani, hogy a jövő­ben minden megtörténjék a bajok megelő­zésére?«

Next

/
Thumbnails
Contents