Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-5

179 Az országgyűlés 5. ülése 1947. évi október hó 8-án, szerdán. 180 de az ipari index ezzel szemben csak 108.9. Tehát hagyjuk azt a mesét az agrárollóról! (Mozgás és zaj, különösen a parasztpárt sorai­ban. — Felkiáltások a paraszt pár ton: A paraszt nem tudja megvenni a kaszát!) Arra is rátérek! (Szües Ferenc (pp): Egész évi munkájáért nem tud semmit serai venni! — Mozgás.) Az élelmezési index az év folyamán június 3Ö~án volt a legmagasabb, amikoris elérte a 167.8-et. Abban a percben, amikor a magyar anyaföld ontotta a termését, leesett egészen 115-re és csak most, az irtózatos aszály követ­keztében ment fel augusztusban megint 129.8-re. Ebből az igazságügyminiszter úr azt láthatja» hogy nem az ő akasztófája hozta meg az ol­csóságot és nem (az ő munkásbírósága fogja meghozni az olcsóságot, hanem a kereslet és a kínálat törvénye. (Seregélyi József (kp): A feketézők ellen lesz ez!) A mostani elszomorí­tóan sajnálatos aszály, a termésnek mélyen a vártnál alacsonyabb volta, elismerem, jogos el­keseredést vált ki a dolgozók sorából, de a dolgozók sorába beletartoznak azok a keres­kedők is- akik éppen oly am fix rezsivel és^ ha­szonnal dolgoznak, mint lamilyen fix fizetéssel dolgoznak a munkások és a tisztviselők. (Sere­gélyi József (kp): Azokat nem bántjuk!) Az igaziságügyminisziter úr még nem is látta kifejlődni ezeket a szenvedélyeket, de már itt van az új csodaszer: a munkás'bíróságj, Mélyen t. képviselőtársaim- én iniem tudom, de szeretném, ha egyszer elmondaná az igazság­ügymirviszíer úr azt, hogy mennyiben nem vál­totta be a reményeket a népbíróság s mennyi-. ben, nem feleltek meg eddig* azok az uzsora­szakbíróságok, amelyek hivatva voltak az ilyenfajta bűncselekményeket megtorolni. ^ A népbíróság, amelyet az igen 1. koalíció négy pártja ad, 28.800 ügyet tárgyalt és fejezett be, ebből 12.600-at marasztaló néle iei, 65u0-at fel­mentéssel, a többH népűsryeszi vádemelés 'el, 523 halálom ítéletet, 270 életfogytiglani büntetést és körülbelül 1800 öt évtől életfogytiglan terjedő büntetést szabott ki. Igazán én. lennék az utolsói' ha bármiféle módon nem kívánnám szigorítani a nemzetrontó nyilas banditák felelősségrevo­nását, de ha az önök bírósága ezekkel a r szá­mokkal meg volt elégedve ott. ahol a koalíciós pórtok bírái ültek, akkor •engedjék meg- hogy ón. is meg legyek elégedve, és semmi okot sem látok arra,, hogyha már a szakbíróságtól el akarnak térni, miért nem a népbírósághoz utalják ezt a kérdést. Mert én tisztában vagyok azzal, hogy az ipari munkásságnak van legtöbb oka. elkeseredettnek lenni, de éppen, mert a legtávolabbról sem foglalkozott soha az árdrá­gítás bonyolult ügyeivel, nem várható tőle megnyugtató ítéliet. (Ügy van! a magyar de­mokratapáron, — Közbekiáltás a parasztpár­ton: Kereskedőt!) Mindenesetre legalább egy kereskedőnek kellene ebben á bíróságban leír nie (Ternay István (md): Bírákra kell bízni, vannak bírák! — Közbekiáltás a kommunista­párton: Tisztességes "kereskedők nem félnek az uzsorabíróságtól! — Az elnök csenget.) Nem is beszélek arról, hogy rendkívül veszedelmes precedenst alkotunk, ha osztálybíróságot szer­vezünk. Nem 1 kell osztálybíróság- (Közbekiáltás a kommunistapártofi: Tisztességes kereskedők nem félnek az uzsorabíróságtól!—Nagy László (md): Parasztbíróságot, polgárbíróságot, mun­kásbíróságot ?) Annál inkább nem kell ez a bíróság, mert a tervezet szerint csak azok a munkások lennének ebben képviselve, akik olyan gyárban dolgoznak, ahol több mint két­ezer ipari munkás van foglalkoztatva. Ilyen pedig Magyarországon összesen 319 000 van. (Közbekiáltás a néppárton: Mi lesz a többivel?) A 319000-et hasonlítsuk össze az ország lakos­ságával és akkor azt láiuk-h^gy mindössze 3%. Mélyen t. Képviselőház! Nekem az a meg­győződésem hogy itt az a makacs ellenállás, amely azzal szemben történik, hogy ide föld­míveseket, parasztokat, kereskedőket, intellek­tuelleket vegyünk be, _ (Közi ekiáltás a *zo­ciáldemokratapárton: És bankárokat!) tulaj­donképpen tisztára és már előre a szenvedé­lyekre VF ló apelilálást jelenti. (Nagy László (md): Ügy van! Süllyeszteni a dolgokat! — Közbekiáltások a kommunista,párton: Azok majd gyorsabban intézik!) 1 T. Országgyűlés! Azt is mondottam inter­pellációmban, próbálja meg az igazságügymi­niszter úr ezt a mérhetetlen elkeseredést leve­zetni azzal, hogy az állam árdrágító törekvé­seibe és in ézkedéseibe hasson be. (Úgy van! a néppárton.) Mert. hogy T munkássá.«: életszín­vonalát az állam, mint legnagyobb árdrágító nyomja alá, azt leszek bátor önöknek példával bemutatni. (Taps az ellenzéken. — Mónus lllésné (szd) közbeszól.) A cukor ára. amelye 1 kedves képviselőtársam jegyre hazavisz, 7.20 forint. Ha szabadon veszi, 13.80, ha kockában veszi 14.40 az ára. A gyár ebből 2.80 forintot kap, a nagy- és kiskereskedő 50—50 fillért. Ez összesen 3.80 forint. Ebből a gyár fizeti a mun­ka t, a tisztviselőt, az adót, az, állam ellenben ezzel a 3.80 forinttal szemben elvisz 10 forintot kilónként. (Egy hang a kommunistapárton: De a. paraszt csak hármat kap!) Elismerem azt is, hogy hovatovább az adó­zás terén a közvetett adókra fognak áttérni. De ha az állam árdrágító szerepelnem lesz há­romszázszázalékos, csak százzá ?"i lékos akkor az életszínvonalat emelni lehet. Vagy akarnak más példát is? (Közbekiáltás a magyar demo­kratapárton: A legigazságtalanabb adó!) Itt van a tipuscipő. A tipuscipő bőrének ára, amikor a nyersbőrfeldolgozótól átmegy a cipőgyárba, 48.75 forint. A munkás bére 7.92 forint. A gyár rezsije 12.70 forint, a kereskedők rezsije és haszonkulcsa 17 forint. Ezzel szem­ben az állam 21.80 forintot vesz el. (Közbe­kiállás a néppárton: Nem szégyelli! — Derült­ség.) Azonkívül elviszi az összes adókat, a for­galmiadókat stb. (Közbekiáltás a magyar demokrata párt on: Márnedig a szegény ember­nek is kell ia d'jpő! — Nagy László (md): Államkapitalizmus! Arra megyünk, az állam­kapitalizmus felé!) Az államnak óriási bevéte­lekre van szüksége, mert az 1938-as tisztviselői létszámmal szemben, amely 77.580 volt, ma 121.330 tisztviselő van. (Szenner József (f): Majdnem a duplájia,!) Az üzemek 42.988 alfcal­mazottal dolgoztak, ma 63.595-tel. (Mónus lllésné (szd): Igen!) De a^ üzemek e mellett az óriási, ötven százalékkal nagyobb létszám mellett csak a békebeli betven százalékát x er­melik. És ha kíváncsiak, akkor elmondom, (Halljuk! Halljuk! a magyar demókratapár­ton.) hogy 1938-ban csak 28 államtitkárunk volt ma pedig 51 van. (Derültség az ellenzé­ken.) Miniszteri tanácsosunk már akkor is sok volt, de mégis csak 827 volt, azóta ez m, szám felment 1795-re. (Derültség az ellenzéken. — Pászthory István (f): Mennyi az arató? — Közbeszólások a parasztpárt soraiból: Mennyi

Next

/
Thumbnails
Contents