Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-5

lêl Az országgyűlés 5. ülése 19Í7. évi október hó 8-án, szerdán. 162 Faliidi-társaság« csinálta. (Élénk derültség és taps az ellenzéken.) Nem a nagymultú irodalmi társaságra gondolok, mert az általában aktív tevékenységet nem szokott kifejteni. (Felkiáltások a magyar demokratapárt oldalán: Fahidi Györgyi — Kováts László (md): Mindenki tudja, Rákosi Mátyás is tudja!) Szóval ezt egy kisded felelőtlen társaság követte el. Azután azt láttuk, hogy megjelent egy rövid kis kommüniké, amelyből arról értesültünk, hogy a székesfőváros mint kegyúr vagy mint szobortulajdonos, — nem tudom ezeket a jogi dolgokat — feljelentést tett a rendőrségen az ismeretlen szobordöntögetők ellen, a rendőrség a nyomozást megindította és a kommünikében ígéretet kaptunk arra, hogy a közvéleményt rövidesen tájékoztatni fogják a következményekről. Ez a tájékoztatás mindmáig elmaradt és tulajdonképpen ez a gerince jelenlegi interpellációmnak. A szobordöntést sajtóvisszhangok is követték. Azt mondhatnám, hogy a Népszava és. a Politika című lapon kívül az egész magyar sajtó felháborodással utasította vissza ezt a merényletet. A Népszava állásfoglalását meg tudom érteni, hiszen a szociáldemokráciát egy világ — és most nem a polgári demokratapárt napilapjára gondolok (Derültség az ellenzéken.) — választotta, el Prohászkától. De annál megdöbbentőbb meglepetés volt, hogy a kisgazdapárt égisze megjelenő hetilap szintén talált mentőszavakat a Prohászka-szobor ledöntésére, sőt éppen az a szerkesztő, aki annakidején maga forszírozta egy Prohászkatársaság megalakítását, tudta menteni ezt a merényletet. (Kováts László (ind): Kispap volt!) És az az érdekes, hogy — mint értesültem — ez a lap a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól évi 3.0.000 ezüstforint szubvencióban részesül. (Derültség az ellenzéken-) Ez ai PolitiJkfaí című lap. (Ternay István (md): Katona Jenő! — Vásáry József (f): Katonadolog az!) A vádak Prohászka, illetőleg már csak a szobor ellen főként abban csúcsosodtak ki* hogy Prohászka. Ottokár a kurzus atyamestere és kurzuspolitikus volt. (Felkiáltások a szociáldemokratapárt oldalán: Volt benne yaiMimi!) Hát valóban, Prohászka Oütokár politikus is volt, politikai pályáját a 'kurzus alatt, sőt azt is mondihaítnám 'tialán, a kurzus szellemében kezdte meg. (Bechtler Péter (szd): Olvassa, el a beszédeit, hogy 1919-ben mit mondott! Tegye azokat magáévá! — Zaj.) Az ő politikai pályafutása felett ítéletet nem mondhatunk azért, mert korai halála, meggátolta abban, hogy politikai entelechiáját teljesen kiélje. Akik azonban ismerik Prohászka egész szellemiségét és egyéniségét, azok nagyon jól tudják, hogy Prohászka ebből a kurzuspolitikából épp úgy kinőtt volna, mintahogyan kinőtt belőle Bajcsy-Zsilinszky Endre, Pethp Sándor, Rassay Károly, Slachta Margit vagy a mi nagyon népszerű moszkvai köveiílünk, Szekfű • Gyula- (Zaj és ellentmondások a szociáldemokrata- és a kamnnunist apart oldalán. — Révé'SZ Ferenc (szd): Nem az,, hogy miből nőtt ki, hanem az, hogy miben volt benne!) Tehát, igenis kinőtt volna ebből a politikából. (Zaj.) Ennek a knrzusnak nem az volt a hibáia, hogy keresztény és nemzeti volt, hanem az, hogy a kereszténységet és a nemzetiseget c^ak jelszavakban hirdette, (Egy hang a szoOESZÁOGYÜLKSl NAPI/) T. ciáldemokrafapárton: Szálasi is fajgyűlöletet hirdetett! — Bechtler Péter (szd): Nagyon emlékszünk jmij Prohászkária.!) de tulajdonképpen keresztíénytelen volt és nemzetietlen. Prohászkáról, mint politikusról megoszolhatnak a vélemények. •. (Bechtler Péter (szd) : Csak egyféle vélemény lehet!) En minden Ki véleményét tisztelem, de engedjék meg t. képviselőtársaim, hogy. kifejtsem azt, hogy mi Prohászkában elsősorban nem a politikust tiszteljük, vagy ha az a szektor nem tisztelendő, megállapítjuk, hogy (Bechtler Péter (szd): Vagy pap. vagy politikus! — Felkiáltások a magyar démoliratapárt oldalán: Mind a kettő! — Bechtler Péter (szd): De rossz politikus! A politikus szobrát döntötték le!) Prohászka Ottokár rtjöbb volt mint politikus, (Piros László (kp): A politikus szobrát döntötték le! — Bechtler Péter (szd): A pap szobrát még nem bántották sehol sem!), Prohászka Ottokár szociális apostol volit. Elsőnek hirdette például a földreform szükségességét. Prohászka Ottokár filozófus volt, mégpedig nagy filozófus. (Piros László (kp): Majd elintézzük ezít.ia kérdést a legközelebb! — Révész Ferenc (szd): Egész nap csak maga beszél!) Engedje meg, hogy én szóhoz • jussak. Nekem a parlamenti felszólaláshoz van olyan jogom, ! mint akárkiinek, engem tizennégyezer választó és^ nem tizennégyezer kékcédula küldött be. (Élénk taps az ellenzék oldalán. — Zaj a kommunista- és a szociáldemokratapárt oldalán. — Bechtler Péter (szd) : Vegye 'tudomásul, ez pimasz hazugság! Döntsük el!) Ne vegye magára, t. képviselőtársam, én nem azt mondtam, hogy magára vonatkozik, (Bechtler Péter (Szd) : Nagyon melléfogott a képviselő úr!) Akinek nem inge, ne vegye magára. (Bechtler Péter (szd): Tudnia kell ezt a képviselő úrnak! Ha nem tudja, akkor nem idevaló!) Én nem ingekről beszéltem; látom, hogy az inge színe kék, rendben van. a céduláé nem kék! (Derültség az ellenzék oldalán. — Zaj a kormánypártok soraiban. — Egy hang a szociáldemokratapárton: Bohóc!) Prohászka Ottokár hitszónok is volt. Prohászka Ottokár nagy író dis volt és — tessék idefigyelni — Prohászka Ottokár volt az első, — és ezért tiszteljük nagyon — aki hidat akart építeni, márpedig ez a, hídépítés van olyan értékes, mint az általam igen . tiszteljt Gerő miniszter úrnak minden hídépítése, a protestantizmus és a katolicizmus

1 közt. (Bechtler Péter (szd): Horthynak nagyszerű hidat épített!) Ennek a hídépítési munkának gyümölcsei most vannak megérőben, mert higyjék ed nekem, hogy a két felekezet közt ina van legalább olyan jó" testvéri viszony, mint a két munkáspárt közt, természetesen fúzióról itt nem lesz szó. (Élénk derültség és taps az ellenzék oldalán.) Ezenkívül Prohászka Ottokár _ szentéletű pap volt. A szobra ezt fejezte ki, áldoztatás közben, kehellyel ábrázolta őt, tehát ez a szob

ordonnés nem politikai, hanem vallásellenes merénylet volt. (Révész Ferenc (szd): Azt hiszi, hogy minden parlamentben kell lenni egy pojácának!) En nem vagyok pojáca, esakképviselő vagyok, de nem vagyok nagykép-viselő. (Derültség.) Elnök (csenget): Képviselőtársamat ezért a kifejezéséért rendreutasítom. Kunszeri Gyula (md): Ugy tünheteitlt fel, amikor ezt az interpellációmat bejegyeztem, mintha egy ugyan elintézetlen, de már régen 11