Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-5

1§9 Az országgyűlés 5. ülése 1947. vonták meg tisztes magyar állampolgároktól és asszonyoktól azt a jogot, 'amely az én meggyőződésem szerint a második legnagyobb jelentőségű személyi jog: a létfenntartás jogát nyomon követ^ a választás és

> választhatás joga, mert hiszen a demokrácia a népakarat megnyilatkozása és a népakarat a , maga valóságában csak akkor nyilatkqzhatik meg, ha mindenkinek, akinek a törvény a jogot omagadja, módja van élni a maga választójogával. (Ugy van! Vgy van! a magyaw denvókratapárton.) Éppen ezért végtelenül fáj nekem, — lehet, hogy a régi parlamentben szokás volt, hogy az interpellációk alkalmával a miniszter urak ne legyenek jelen» mégis végtelenül fáj—hogy a belügyminiszter úr nincs jelen, mert a demokráciában a miniszter uraknak ismerniük kellene az előterjesztett interpellációkat és aimikor <a. magyar országgyűlésen az első szó elhangzik aziránt, hogy a magyar állampolgároktól jogtalanul megvonták az őket megillető jogokat, akkor itt. kellene lennie a miniszter úrnak (Élénk taps az _ ellenzék soraiban.) és azt' kellene mondania, hogy együtt van a magyar országgyűlés és tudva tudván, hogy igazságtalanságokat követtek el, én, a magyar belügyminiszter, a magyar kormánynak e kérdésében hivatott szerve, igenis intézkedni fogok a leggyorsabban és a legrövidebb időn belül, hogy ez a jog a magyar polgárok számára utólag a rehabilitáció, a jóvátétel gondolatán keresztül adassék vissza. (Egy hang a kommunistapárt soraiban; Es laMk jogtalanul kerültek vissza!? — Acsav László (f): Az egri nyilasok is visszakerültek!) Ha. valaki jogtalanul került, vissza, az még mindig sokkal kisebb baj, mint amikor a jogot jogtalanul megvonják. (Ugy van! Ugy van! — Taps az ellenzéken. — Zaj a kommunista* és a szociáldemokratapárt oldalén,) Demokrácia azon még sohasem bukott meg, hogy valaki választójogot gyakorolt, de egy demokrácia megbukhatik azon, ha állampolgáraitól elvonják a jogot. (Zaj.) T. Ház! Távoláll tőlem, hogy ebből a kérdésből vihart csináljak. A miniszterelnök úr bemutatkozó programmbeszédében is kilátásba helyezte a jóvátételt, a rehabilitációt, a kommunistapárt kiváló vezérszónoka maga is érzi azt» hogy ezeket az igazságtalanságokat jóvá kell tenni. Én hallom és hirdetem, s az a meggyőződésem, hogy f a t. Háznak minden igazán demokratikus érzelmű tagja együttérez velem abban, hogy a magyar demokratikus országgyűlésnek > kell a nemzet legnagyobb nevelőjének lennie, a demokrácia irányában. A nevelés munkáját pedig ez az országgyűlés csak akkor fogja megvalósítani, ha értesülvén arról» hogy polgároktól jogok fosztattak meg, egyhangúlag áll a mellé a gondolat mellé, amelyet interpellációm tartalmaz: kényszeríti éppen a kormánypártok bölcsesége, demokratikus érzelme a minisztert arra, hogy ez a rehabilitáció — minthogy ezirányban itt a parlamentben a kívánság elhangzott, —- a lehető legrövidebb időn , belül történjék weg' mert csak ezzel és csakis ezzel erősítjük a demokráciát. (Taps az ellenzéken. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Az interpellációt az országgyűlés kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Kunszeri Gyula képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz a Prohászka-szobor ledöntése tárgyában. Kérem a évi október hó 8-án, szerdán. 160 jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvaisni. Farkas György jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak a következőkről: Prohászka Ottokárnak, Székesfehérvár szentéletű püspökének a Károlyi-kertben álló ércszobrát folyó évi április 22-én ismeretlen tettesek ledöntötték. A székesfőváros feljelentést tett a rendőrségen s pár nap múlva hivatalos kommüniké jelezte, hogy a rendőrség illetékes osztálya megindította ez ügyben a nyo- . mozást és rövidesen be fognak számolni az eredményről. Az igért beszámoló azóta is késik. A magyar közvélemény teljesen tájékozatlan afelől, hogy a rendőrség nyomozása sikerrel járt-e, hogy az ügy átkerült-e az ügyészséghez és a tettesek èlnyerték-e, avagy el fogják-e nyerni megérdemelt büntetésüket. Felkérem a miniszter urat, hajlandó-e nyilatkozni arról, hogy milyen stádiumban van a Prohászka-szobor ledöntése ügyében a rendőrség részéről megindított nyomozás s hajlandó-e mindent elkövetni azirányban, hogy e merénylet tettesei elnyerjék méltán megérdemelt büntetésüket.« Elnök: Az interpelláló képviselő uirat illeti a szó. • Kunszeri Gyula (ind): T. Ház! Egy kicsit messzire kell visszatekintenem, amikor ehhez a kérdéshez hozzányúlok. A felszabadulás után történtek szoborrombolások, tudjuk, hogy ledöntötték például Werbőczy szobrát azon az alapon, hogy népnyúzó volt. Én, aki egy kisded történelmi műveltséggel rendelkezem, tudom, hogy Werbőczy nemcsak népnyúzó volt. (Mozgás a kommunistapárton.) Ledöntötték Tisza István szobrát, azért, mert annakidején szűkítette a választójogot. Ez nagyon helyes volt... (Felkiáltások a szociáldemokratapárt soraiban: És egyéb semmi? — Súlyán György (kp) : És bevitt minket egy világkatasztrófába!) De meg vagyok győződve róla, hogy eljöhet az az idő, (Folytonos zaj és mozgás a kommunista- és szociáldemokratapárton.) ami- • kor Ries miniszter úrnak a szobrát is le fogják dönteni. (Derültség és taps az ellenzéken-) Ledöntötték Barossnak, a köziekedósügyi miniszternek a szobrát, azt már igazán nem tudom, hogy miért, valószínűleg azért, mert nem arccal, "hanem háttal állt a vasút felé. Ezeket a szobordöntögetéseket meg tudom érteni: forradalmi idő volt, felszabadultak az addig elnyomott energiák és kilengéseket követtek el. Ezeket meg tudom érteni. De eltelt két esztendő, a demokrácia lehiggadásának két esztendeje és akkor egészen váratlanul, folyó évi ápriilliis 22-én egy szombatról vasárnapra virradó hajnalon ismeretlen tettesek (Felkiáltások a magyar demokratapárt oldalán: Dehogy ismeretlenek!) ledöntötték Prohászka Ottokár szobrát. (Erős Gyula (f): »Éljen« Faludi!) Az eddigi szobordöntögetéseket hajlandó vagyok népítéletnek minősíteni, habár azt hiszem, a tulajdonképpeni népnek azokban kevés része volt. (Ugy van! Ugy van! — Helyeslés az ellenzéken.) A Prohászka-szobor ledöntését azonban már nem vagyok hajlandó népítéletnek minősíteni, mert a népítéletek kora akkor már lejáróban volt. Ezt egy kis társaság, ha a plety- • I kák nem hazudnak, azt mondhatom, egy »kis