Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-5

151 Az országgyűlés 5. ülése 1947. is szégyenpír önti el arcomat, amikor arra gondolok, hogy az Astoriában és a főutcái börtönben miképpen inzultáltak, bennünket-, politikai foglyokat a hazai svábokból lett SS­legények, miképpen ütlegeltek, vertek, botoz­tak meg bennünket a mauthauseni és egyéb táborokban. Es mégis, ime, mélyen t. Ház, ma egy interpellációt jegyeztem be, amelyben a magyarhű svábok igazságtalan kitelepítésére hívom fel nemcsak ennek a Háznak figyelmét és felelősségérzetét, hanem az egész , .magyar nemzetét is, elsősorban a vérszerinti magyar­ságét- (Helyeslés a magyar demokratapárton.) Van-e ebben valami inkonzekvencia? Van-e ebben valami szembefordulás azokkal a harcokkal, amelyeket a mustban a volksbun­dista veszéllyel szemben folytattam? Ha csak az érem egyik oldalát veszem fi­gyelembe 1 , akkor úgylátszik, mintha követke­zetlen lennék önmagamhoz, múltbeli maga­tartásomhoz. Az éremnek azonban nemcsak ez az egy oldala van, hanem van egy másik ol­dala is- Nemcsak hazaárulók, nemcsak önkén­tes SS-ek voltak a hazai németség körében, hanem a magyar hazához mindvégig tántorít­hatatlanul hűséges h németek is- (Úgy van! Ügy van! a magyar demokratapárion és a néppárton.) Ezek a soproni népszavazás, majd a különböző népszámlálások idején be­bizonyították magyarhűségüket, de leginkább bebizonyították ezt azok a hazai németek, akik a, legnagyobb náciterror és nácipropaganda s a volksbundista erőszakosságok idején Tolná" ban és Baranyában megszervezték a hűség­mozgalmat, amely Hassan kiterjedt az egész magyar németlakta területre. Ezeknek sokszor sokkal nehezebb volt megtartaniuk a magyar haza iránti hűségüket, mint a vérszerinti ma­gyaroknak- (Ügy van! Ügy van! a magyar de­mokratapárton és a néppárton) Meg keli mondanom egészen őszintén, hogy igenis, ilyen svábok is voltak és ha statisztikai ada­tokra hivatkozom akár a Volksbund-tagok, akár pedig a népszavazási adatok tekinteté­ben, akkor meg kell állapítanom, hogy, ige'nis, ezek voltak többségben. Mauthausenben nem­csak hazai sváb keretlegények voltak, hanem ott voltak velünk együtt a hazai svábok hű­ségmozgalmának emberei is- Ez az érem egyik oldala. Az érem másik oldala az. hogy a magyar társadalomnak, különösen a magyar középosz­tálynak nagy irésze, amely külpolitikailag tá­jékozatlan volt, egyáltalában nem akarta ész­revenni a Volksbund-mozgalomban, az ötödik hadosztály megszervezésében rejlő veszedel­meit, mert a társadalom nagy részének érdek­lődését tisztán a zsidókérdés kötötte le és tisz­tán a zsidókérdésben látta minden magyar baj okát. A zsidókérdés baziliszkusz-szenie bű­völte el ezt a társadalmat és fordította el az igazi nagy veszedelem, a sváb veszedelem, sőt a pángermán veszedelem meglátásától. Meg kell mondanom azt is, hogy a magyar kor­mányzatok is súlyos hibákat követtek e'l és ezért a Volksbund felnevelése, a Volksbund elterjesztése terén súlyos felelősség terheli őket. Említettem már, hogy az 1939. évi válasz­tásokon az akkori kormánypárt hivatalos je­löltjeként futott a hazaáruló Mühl Henrik. akivel szemben a kisgazdapárti Klein Antal ellenzékbe szorult. Ugyanakkor Imrédy Béla évi október hó 8-án, szerdán. 152 volt az, aki a Völkischer Belobachter hirhedt 1938. évi karácsonyi számában szinte exterri­toriális jogokat ígért meg a Volksbund szá­mára, később pedig — ezt már csak odakinn a koncentrációs táborban olvastuk 1944-ben, de megmondom: egészen hihetetlennek tartottuk — a Sztójay-kormány belekényszerítette a ma­gyarhű svábokat az SS-be- Ez az érem másik oldala. iS most mégis mit látunk? A kollektív fe­lelősség elvét alkalmazzák mind a hazához hü, mind pedig a hazaáruló svábokkal szemben, sőt a legutóbbi kitelepítési _ akció azt bizo­nyítja, hogy az SS-ek, akiket vagyonuktól már megfosztottak, a volt Volksbund-tagok, akik kedvező pártigazolványt váltottak ki, itthonmaradnak, (Ügy van! Ügy van! a nép­párton.) a Hűségmozgaloan embereit r elleniben máról-holnapra kirakják, (Ügy van! Ügy van! a magyar demokratapárton és a néppárton.) vagyonuktól 1 ] megfosztják {Egy hang a magyar demokratapárton: Ez a lényeg!) és kitelepítik Németország szovjet zónájába. A kollektív felelősség a régi fasiszta rend­szer lelgátkosabb hagyománya. A fasizmus kezdte meg ezeket az erőszakos kitelepítéseket a Wiartheíg!au-ban először a lengyelekkel, majd később folytatták a zsidók kitelepítésével és gázkamrába küldésével- A fasizmus lényege a totalitárius szellem és a kollektív felelősség elve. E kettő etfen kell küzdenünk, ha azt akarjuk, hogy se a. totalitárius szellem ne ér­vényesülhessen, se peldig a kollektív felelős­séget ne érvényesítsék. Ezek hozták ugyanis az erőszakos kitelepítéseket, a koncentrációs táborokat és azt az új gengszterizmust, amely­nek tanúi voltunk a múltban, amikor embe­reket csak azért fosztottak meg életüktől és szabadságuktól, csak azért szállítottak el a nagy átköltöztetési akciók során, hogy elve­hessek vagyonukat, házukat, pénzüket. Valameínnyien, akik szemben álltunk ezzel a náci embertelenséggel a múltban, azt hit­tűk, hogy a háború befejezése, a fasizmus fizi­kai legyőzése örökre véget fog vetni ezeknek az emberfcepienségeknek, ennek a banditizmus­nak. Sajnosa a csehszlovák példa azt mutatja» hogy éppeln az az állam, amely talán egyike volt azoknak az országoknak, amelyek a leg­többet szenvedték a fasizmus nyomásától, amelyek a legtöbb áldozatot hozták a_ fasizmus elkeni harcban, Csehszlovákia a felvidéki ma­gyarsággal szemben alkalmazza a kollektív felelősség elvét­Amikor a potsdami egyezmény után felme­rült az a gondolat, hogy Magyarországról ki kell telepíteni a svábokat, Fenyő Miksával, aki a sváb terror áldozatainak volt egyike, és több más neves író, művész és politikus tár­sunkkal együtt kiáltványban fordultunk a magyar hatóságokhoz és a magyar társada­lomhoz, amelyben a humanizmus nagy, örök eszméire hivatkoztunk és azt követeltük, hogy a hazai németekkel szemben ne a kollektív felelősség elvét alkalmazzák. Igenis, valameny­nyiünkben égnek még azok a fájdalmas sebek, amelyeket a hazai SS-ektől és volksbundis­táktój kaptunk, örökké megmarad bennünk a gyász, amelyet ezeknek a garázdálkodása ho­zott reánk, de rá kell mutatnunk arra, amit az előbb kifejtettem már, hogy nemcsak ilyen svábok voltak. Akik önként léptek be a SS.-be, akik volksbundisták voltak, akik kegyetlen-

Next

/
Thumbnails
Contents