Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-5
149 Az országgyűlés 5. ülése 1947. évi október hó 8-án, szerdán. 150 rültség-) és mire használta fel ezeket a pénzeket? (Egy hang a függetlenségi párt oldaláról: Horthy-vitéz! — Derültség. — Zsolt Béla (r) szólásra jelentkezik. — Felkiáltások: Elégvolt! Elég volt! — Pfeiffer Zoltán (f): Folytatásos politikai rémregény, következő része a Haladásban olvasható! — Derültség.) Elnök: Zsolt Béla képviselő úr 'személyes kérdésben ismét szót kért, őt iVieti a szó. Zsolt Béla Cr): T- Országgyűlés! Peyer Károly képviselő úrnak mindegyik állítása olyan közönséges alaptalan rágalom, amilyent esak az találhat ki, akinek fogalma sincs arról, hogy mit csináltam én a múltban. Elsősorban is abban az időben, amikor Stromfeld Aurél ellen ezt a vádat egyáltalán emelni lehetett volna,, én már valószínűleg: nem is voltam Budapesten. (Derültség.) f Azután soha életemben nem jártam az Általános Fogyasztási Szövetkeizeítbefli. (Peyer Károly (pk): Megmutatom a helyet is. ahol ült!) Peyer Károllyal 1940-ig soha személyesen nem érintkeztem. Peidl Gyulával csak futólag találkoztam, csak Mónus Illést és Kéthly Annát ismertem a szociáldemokratapártból. Gondoskodni fogok arról, hogy Peyer Károly mindezt parlamenten kívül megismételje, mert én soha semmiféle kapcsolatban nem voltam semmiféle kormánnyal, huszonöt éven keresztül egy miniszteri sajtóirodában sem fordultam meg. Ezt csak egy olyan perfid ellenfél állíthatja, aki mindig elveszti ia fejét, valahányszor; nincs igaza. (Derültség.) A másik dolog, amit le akarok szögezni, amikor én íSvá,jcba kerültem, akkor ott volt még egy disszidens követség, oda megérkeztem: 1700 emberrel, akik teljesen lerongyolódva jöttek ki egy német koncentrációs táborból. A követségnek egy tanácsosa feljött a karanténba és azt kérdezte tőlünk, hogy mivel állhat rendelkezésünkre. Akkor azt mondtam, uram, itt vannak ezek 'a lerongyolódott, éhes emberek.^ amennyiben a követségnek módjában áll segíteni rajtuk, akkor segítsen. Én a magam részéről annál kevésbé vehettem, személyesen igénybe a követség szívességét, mer>b én hamarosan kikerültem és az amerikai lapoknak dolgoztam hat hónapon keresztül és abból tartottam! el magam. Többek között Peyer képviselő úr szerepéről is voltam bátor az amerikai lapokba írni, a New-York Timesnek a magazinjába és abból éltem meg mint újságíró. Azután személyesen útlevelet szereztem a deportáltaknak és próbáltam anyagi támogatásban részesíteni őket- Ez az én korruptságom története. Mégegyszer visszatérve arra, hogy én bármikor a múlt ellenforradalom bármilyen kormánytényezőjével kapcsolatban voltam, ezt Peyer Károly nyilván abból következteti, mert ő állandóan kapcsolatban volt és nem tudja elképzelni, hogy volt egy olyan újságíró, aki szinte testi idegenkedéssel viseltetett a politikai ellenféllel szemben és nem kereste, a kontaktust vele. (Vészy Mátyás (pd): Ki kell békülni!) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. Szünet után következik az interpellációk előterjesztése. <•* (Szünet 2 óra 53 perctől 3 óra 1& rpercig.) Elnök: T. Országgyűlés! Az ülést újból megnyitiom. Áttérünk az interpellációk előterjesztésére. Következik Parragi György képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz a magyarhű németek igazságtalan kitelepítése tárgyáfoan. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Farkas György jegyző (olvassa): »Vau-e tudomása a belügyminiszter úrnak azokról az igazságtalanságokról, amelyek a legújabb sváb kitelepítést jellemzik? Kitelepítésre kerültek és kitelepítési listára felvétettek a sváb hűségmozgalom emberei, akik a legnagyobb volksbnndista 'terror idején sem voltak hajlandók a magyar állam iránti hűségükben megrendülni- Magyar állampolgárok, akik magukat német anyanyelvűeknek, de magyar nemuzetiségűeknek vallották a népszámlálás során, kitelepítési listára kerültek és akkor mentesülnek a kitelepítés alól. ha vagyonukról lemondanak. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a belügyminisztérium által kiküldött kitelepítési ellenőrök egyáltalában nem veszik figyelembe a koalíciós mentesítési bizottság határ ozalait ? Hajlandó-e a belügyminiszter úr az ellenőröket a 70.010/1946. számú rendelet betartására utasítani 1 Hajlandó-e a belügyminiszer úr az igaz" ságtalan vagyonelkobzásokat hatálytalanítani"? Hajlandó-e a belügyminiszter úr az igazságtalan kitelepítéseket felülvizsgálni és a kitelepítési listákra igazságtalanul felvett személyek neveit töröltetni?« Elnök: Parragi György képviselő urat illeti a szó. Parragi György (mid): T. Ház! (Halljuk! Halljuk! az ellenzéken-) Amikor imént felolvasott interpellációmat megindokolni kívánom 1 , lelki szemeim előtt néhány emlék vonul el. Elsősorban az 193û-as évek emléke, amikor mint soproni újságíró ott. a német imperializmus betörési pontján előbb vettem észre azt a nagy veszedelmet, amely ránk leselkedik az elkövetkező hitlerizmus agresszivitásában, mint észlelték talán itt benn az országban, ahol erre nem! is volt meg ai megfelelő módi es alkalom. Abban az időben jelent meg »A Dunántúl veszélyben« című brosúrám, amelyben először hívtam fel a magyar közvélemény figyelmét arra, hogy nyugat felől leselkedik ránk történelmünk egyik legnagyobb veszedelme, a' pángermanizmus. Ott láttam meg először, hogyan vetik el a Volksbund csíráit, ott vettem észre először azt a később egyre nagyobb erővel bekövetkezett, tragikus folyamatot, amelyet úgy hívnak, hogy disszimiláció, középosztályunk egyrészének átalakulása a német szuggesztió. a német gravitációs erő irányába. Végigkísértem ennek a mozgalomnak a fejlődését, majd végigcsináltam Klein Antal kisgazdapárti képviselő oldalán a bonyhádi választási harcot, amelyben először lépett fel, sajnos, a kormánypárt jelöltjeként, de volksbundista programmal Mühl Henrik, a Volksbundnak első magyarországi képviselőjelöltje. Azután átéltük v&lamennyien már azt, hogy a Volksbund hogyan növi ki magát államnak az államban, hogyan alakítja; át a pángermanizmus magyarországi 1 felvonulási terepévé a németlakta vidékeket, hogyan szervezi meg a maga ötödik hadosztályát. Még ma 10*
