Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-23

1203 Az országgyűlés 23. ülése 1947. évi két kérdést kell tekintetbe venni. Egyrészt a szakszerű vezetés kérdését, tehát bizonyos fokig

1 a vezető rétegek további alkalmaztatásának kérdését, másrészt azt a kissé furcsán hangzó szociális aggodalmat, amely éppen a demokrácia kormányától féltette az alkalmazottak széles rétegeinek sorsált. Ami a vezetést illeti- természetes, hogy a kapitalista rendszer exponált személyiségeinek kezében nem lehet meghagyni az állami bankok irányítását, de legyen szabad kijelentenem azt_ is, hogy mi számítunk a szakértelemre, és amint a f miniszteriális helyeken, vagy az államig intézményeknél az olyan férfiaktól, akik szakértelmüket a demokrácia szolgálatába állították, nem kérdeztük párttagságukat, nem látom be, miért kelljen változtatnunk ezen az álláspontunkon a bankok területén. (Parragi György (nid): Vederemo!) Biztosítom a t Országgyűlést, hogy a bankoknál az általam említett korlátok között igenis igénybe vesszük a szakértelmet és a szakérőket. (Vészy Mátyás (pk): Fontos, hogy így legyen!) Amint már említettem, a konszerneket nem kívánjuk felbontani és minden esetben felelős vezetőt akarunk látni az államosított bank élén. Az a hármas intézőbizottság, amely a bankállamosítást hivatott végrehajtani, semmiképpen sem fogja igazgatni a bankokat. Itt nem hagyunk és nem akarunk hagyni kinőni egy vízfejet, egy íúlorganizációt, hanem a felelős vezetést igenis az egyes konszerneknél, az ep-yes államosított bankoknál kívánjuk biztosítani. T Országgyűlés! Az államosítás tehát ön" magában nem jelent egy elsietett átszervezést, viszont egymagában nem is állhat a racionalizálás útjába. Ahol a magyar hitelszervezet evidensen itulinérefezett, ott óvatosan',, fokozatosan hozzá, fogunk nyúlni ehhez a probiémához. Ne féltse azonban ezzel kapcsolat bari senki a demokrácia kormányától a banktisztviselők tömegeit. A racionalizálás — megígérem — gyorsan be fog következni egy téren, mégpedig az igazgatóságok terén, tehát az ügyvezetőségen kívüli igazgatóságok terén. Ott hajlandók vagyunk a szinekúrákat igen gyorsan megszüntetni. (Parragi György (nul): Nagyon helyes! Rendben van!) így tehát ebben a vonatkozásban talán csökkenni fognak Vészy igen t. képviselőtársam gondjai is, hogy az igazgatósági tagok ezrei fog" nak zúdulni a gazdasági életre- Gondoskodni fogunk arról, hogy ezek ne legyenek ezrek, hanem az egyes igazgatóságok számát úgy fogjuk korlátozni, ahogyan az racionálisnak látszik. Igen t. Országgyűlés! Áttérek most az államosított bankok egye« problémáira, üzlet vitelük kérdéseire; természetesééi csak álta-i lános közgazdasági szempontból. Ebben a vonatkozásban elsősorban adódik a betétkérdés. Nagy sajnálatomra • elhangzott a vita során az az aggály is, hogy az államosított banknál nem lesz betét. Én a rémhírterjesztésnek ez ellen a változata ellen határozottan óvást emelek. (Vészy Mátyás (pk) : A posta+akaréknál is volt és van!) Ábrahám képviselőtársam azt mondotta, hogy a betétképződés megakadt abban a pi Hantáiban, amikor az államosítás híre napvilágra került. En ezt a fennakadást saját működési körömben még nem láttam. A betétek a mi adott gazdasági viszonyaink között természetesen lassan emelkednek, lassan fejlődnek és ez a fejlődés nem november hó 20 án, csütöríökön. 1204 is egyenes vonalú. A betétek mennyisége néha előreugrik, emelkedik, aztán hirtelen csökken, majd újra emelkedik. Amióta a bankállamosítás kérdése szőnyegen van, nem tapasztaltam alapvető változást ebben a tendenciában. Éppen annak folytán, hogy a bankok most majd a széles néprétegek érdekeit fogják szolgálni, remélhető, hogy a bizalom a bankok iránt fokozott mértékben nyilvánul meg és ha sikerül megteremtenünk a komoly betétfejlőxlés egyéb lehetőségeit is. akkor mer győződésem szerinti ezek a betétek az államosított bankokat sem fogják elkerülni. A betétfejlődésről általánosságban meg kell állapítanom, hogy ez önmagában véve igen nehéz kérdése újjáépítésünknek, sőt egész demokráciánknak. Köztudomású t. képviselőtársaim előtt, hogy a háború és az annak folyományaképpen fellépett infláció mégsem misítetfce közgazdaságunk egész forgótőkéjét, megsemmisítette a betéteket és mi a stabilizációt 1946 augusztus l'en a betétek terén is a nullával kezdtük. Ma a magyar hitelrendszer ezermillió forintnyi betét felett rendelkezik. Az emelkedés százalékosan óriási, összegben azonban még mindig alacsonynak mondható. Ha mai betétállomán3runkat az 1938. évi betétekkel hasonlítjuk össze, a következő számok adódnak. 1988-ban — forintban kifejezve és ötszörös szorzószámot használva — kereken 9000 millió forintnyi betétje volt a magyar bankrendszernek, beleértve a postatakarékpénztárt is. Mai betétállományunk ezzel a 9 milliárddal szemben — kerek számot mondok — 1 milliárd forint. De arról is szeretném tájékoztatni az igen t. Országgyűlést, hogy ezen a téren a postatakarék javára százalékosan nagyon komoly eltolódás állt elő, mert a postatakarék betétállománya, amely a háború előtt, 1938-ban, az összbetétáilománynak 10 vagy 11%-a volt, ma elérte a 30%-ot. Ennél az állami intézménynél ugrott ki tehát a betétfejlődés a leggyorsabban. Itt szeretném megemlíteni azt is. hogy a fejlődés itt kétiráuyban kedvező. A postatakarék mai, kereken 300 millió forintnyi betétállományából mintegy 100 millió forintba takarékbetét, a többi pedig magáncsekkbetét. Megjegyezni kívánom, hogy ezekben a számokban nem foglaltatnak benne a postatakaréknál lévő állami követelések. A betétképződéssel bizonyos fokig összefüggnek a banktitok kérdései is. Gyöngyösi igen t. képviselőtársam felvetette itt ezt a, problémát abban a formában, hogy a banktitoknak a most tárgyalás alatt^ álló javaslatban jogszabály^ fonmájában történő biztosítására van szükség. Véleményem szerint a banktitok nem jogszabályt igénylő kérdés. A banktitok annál inkább van meg, minél kevesebb jogszabály biztosítja, és minél kevesebbet beszélnek róla. Mi, akik — azt kell mondanom — az ország újjáépítése és demokratikus fejlődése érdekében őrködünk a bankbetétek felett s őrködünk afelett, hogy a bankbetétek megfelelő ütemben emelkedjenek, önmagától értetődően nem fogjuk megsérteni clZT cl banktitkot, amelynek sérelme a betétfejlődést veszélyeztetné. Azt remélem, igen t. képviselőtársaim, hogy ezzel a nyilatkozattal eloszlatlofm aast a kételyt e kérdés körül, és főleg talán meg lehet szüntetni ezzel clZV ci hírverést, mintha az államosított bankokinál ezen a vonalon a betevőiket,, vagy a bankok bármelyik kliensét nagyobb veszély fenyegetné, mint a magángaz-