Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-22
1159 Az országgyűlés 22. ülése 1947. évi november hó 19-én, szerdán 1160 hiszen a t. Országgyűlés és régebben a (nemzetgyűlés előtt különösen a mi pártunk hangoz atta, [bogy közvetlenül a f elszabadul ás után ezrével voltak olyan tanítók és tanárok, akik kétkezi munkával biztosították a tanítás folytonosságát és rendjét, akik tatarozták az iskolákat,, üvegezték az ablakokat és így tovább. Aki ismeri a magyar falvak és tanyák iskolaviszonyait, az nagyon jól tudja, hogy milyen szükség van még ma is az ilyen és ehhez hasonló közmunkára, és tudja azt is, hogy menyire annak a falunak vagy tanyának a tanítóján múlik, hogy minden megtörténik-e a tanítás rendjének biztosítása érdekében. Ma, amikor az állami és közületi üzemek fizikai és szellemi dolp^zói • vészére m sikerült a közmumkaváltság fizetését a munkaadóra hárítani, méltán véli úgy a magyar nevelőtársadalom, hogy ezen a téren is méltánytalan megkülönböztetésben van része. Szerény véleményem és pártom véleménye szerint feltétlenül indokolt, hogy demokráciánkban a magyar^ nevelőtársadalom megkülönböztetett bánásmódban részesüljön, ez a megkülönböztetés azonban természetesen ne méltánytalanságban jusson kifejezésre, hanem aíbban a megbecsülésben és tiszteletben, amely a magyar nevelőtársadalmat méltán megilleti. Amikor a pedagógusok közmunkaváltsáffának a munkaadóra való áthárítása érdekében interpellálok, elsősorban ezt a szempontot kívánom ?, kultuszminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Szóvá kel] azonban tennem a t. Országgyűlés előtt azt is, hogy ezen az erköleci c^er>r>ionto i T túlmenőé^ a meda^o-usok készéről fizetendő havi 8—10—12 forint — sajnos, — anyagilag is meglehetősen súlyosan érinti a magyar nevelői kart. Egyre több olyan esettel találkozunk,, amikor kartársaink nem tudván fizetni ezt az alacsony összeget sem, arra kényszerülnek, hogy természetben róiják le öz-mTn^a-kö'elezett 00 ^^-^ ^ begyen szabad megkérdeziiiem a kultuszminiszter urat, vájjon hasznára válik-e a demokráciának, ha a nevelők havonta két-három uanra kénytelenek lesznek elhagyni az iskola padját? A mai másik interpellációmban bátorkodom majd vázolni azt a magyfokii tanítóIhiányt, amelv a inalt átkos kultúrpolitikáiának hagyományaként ránk maradt, a beiskolázatlanságnak azt a súlyos mértékét, amely az analfabétizmus elleni küzdelmünket súlyosan bénítja. Vájjon megengedhető-e ebben a helyzetben, hogy az ifjúság nevelőinek egy része havonta három napra kénytelen legyen hátrahagyni a gondjaira bízott ifjúságot? Hasznára volna-' 3 uéldául ®.z Orosháza ea-vik iskola 50—60 tanulójának, ha tanítónőjük, Tari Erzsébet eleget tett volna a szentesi munkaerőnyilvántartó hivatal október hó 16-án kelt 10.867. sz, rendelkezésének,, amelynek alapján a Szentes és Vidéke Kisvaséi: Szövetkezetnél 27-én.' 28-án és 30-án ásóval és kapával kellett volna közmunkát végeznie? Tari Erzsébet egyébként e, rendelkezésnelí betegsége miatt nem tett eleget. (Az elnöki széket délután 3 óra 38 perckor Implora Ferenc foglalja el.) Hallottunk már olyan felelőtlen érveléseket is, hogy a nevelők végezzék el közmunkájukat a nyári szünetben. Aki ilyen megoldást ajánl, az bizony nem ismeri az iskolai munka rendkívül aiagy felelősségét és e felelősségteljes munka roppant fáradalmait. Egyébként t. Országgyűlés, senki sem hiffsrye azt, hogy álmagyar nevelők túlnyomó többsége tétlenkedéssel. nyaraűjással tölti vakációját. Előttem fekszik szakszervezetünk csongrádi csoportjának a nyár folyamán hozzánk juttato't, az újjáépítési közmunkaváltság-kötelezettség tárgyában írt levele. Legyen szabad ebből néhány sort idéznem (olvassa): »Most elérkezett a nyári szünet és mi dolgozunk továbbrai is és munkánk légin agy obb részét természetesen külön ellenérték nélkül végezzük. Tanítunk a dolgozók iskoláiban, rendezzük könyvtárainkat, rendezzük és javítjuk bizony nagyon is javításra, és pótlásra szoruló szertárainkat. Legyen szabad tisztelettel megkérdeznünk, hogy ez nem újjáépítés, ez nem közmunka? Mi lesz akkor, ha a pedagógusokat igénybe veszik havonta négy, eddig összesen 44 napi kömunkára? Ki fogja akkor az előbb említett munkákat elvégezni? A pedagógusok jórésze továbbképző tanfolyamokon vesz részt, másik része várja oda való behívását, mert a magyar pedagógus úgy pihen, hogy a nyári vakációban is továbbképzi magát és készül az elkövetkező tanévre, mert azt akarja, hogy az az elmúltnál minden körülmények között eredményesebb legyen. Gondolható, hogy ha most negyvennégynapi kömunkára vesznek bennünket igénybe, akkor a pedagógus nem tud elmenni a tanfolyamra, nem tudja magát továbbképezni, nem fog a jövő tanévre előkészülni és nem tud a következő tanévben eredményesebb munkát végezni. A közmunkaváltság díjának az iskolafenntartó hatóságokra való áthárítása kérésével nem kérünk semmiféle privilégiumot a magyar nevelők számára, de nagy nyomatékkal hangsúlyozzuk, hogy ebben a vonatkozásban se tegyenek köztünk és más hasonló közalkalmazotti kategóriák közt különbséget.« Tisztelettel kérem a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy a fenti szempontokat figyelembcvéve, haladéktalanul gondoskodjék róla, hogy a pedagógusok közmunkaváltságának díját hárítsa át kormányzatunk az iskolafenntartó hatóságokra. (Taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Az országgyűlés az interpellációit kiadja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Hidasi Ferenc 'képviselő úr interpellációja ia kormányhoz a gyufa, só és petróleum eltűnés© tárgyában, iKéí-am a, jegyző urat szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Czéh József jegyző (olvassa): »Vam-e tudomása a kormánynak arról, hogy igein sok vidéki keresfcadő háborús rémhírek hajtása alatt a miagyobb haszon rieményébein klivonta ta forgalomból a gyufát, sót és a petróleumot? Miit; kíván tenni a kormány e tűrhetetlen áUapot, megszüntetése érdekében!« * Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hidasi Ferenc (kp): T. Országgyűlés! Va n-e tudomása a kormánynak arról, hogy igen so!k vidéki kereskedő^ háborús rémhírek hatása alatt a nagyobb ihászon reményében kivonta
