Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

1151 Âz országgyűlés 22. ûléSe 19Í7. évi november hó Í9-én, szerdán 1152 niszter úrnak igen sok baja van a bíróságokkal, de éppen ezért én segíteni akarok a miniszter úrnak, amikor olyan területre ' irányítom figyelmét, amely jogászi szempontból talán nem olyan ismert, de szociális szempontból a legelesettebb és egyben a legszélesebb rétegeket érinti. Előre bocsátom, bogy amit elmondok, azt mind tényekkel fogom bizonyítani és amit elmondok, az csaík egy kis része annak, ami tényleg megtörténik szerte az o,rszágban. Tudvalevő, hogy a felszabadulás után a földreform végrehajtását a községi földigénylő bizottságokra, illetve a népi szervekre bízták, amit igen helyesen tetteik- Az álláspont — igaz, hogy nem mindenkié — az volt, hogy a parasztok műveljék a földet, mert azé a föld, aki azt megmunkálja. A kormánynak az volt a törekvése, hogy a földhözjuttatott gazdákat megkímélje a különböző zaklatásoktól, perektől. Ezt a célt volt hivatva biztosítani az 1946. évi IX. te, amely 29. §-ában világosan megmondja, Shogy a földreformot lebonyolító szervek ellen a földreformmal kapcsolatban semmiféle címen sem lehet polgári pert indítani. Az 1947. évi V. te. 8. §-a szintén kimondja, hogy a juttaitiottak ellen a földreformmal kapcsolatban polgári pereket indítani nem lelhet, s ha már ilyenek folyamatban vannak, azokat meg kell szüntetni. A^ törvénynek teháiíl világosan az volt a szándéka,^ hogy a földreformot lebonyolító szervek intézkedjenek és a földreformból eredő vitás ügyeket kizárólag a népi szervek, a földigénylő bizottságok és a földhatóságok intézzék együttesen. A törvény világosan megmondotta, hogy a földreformügyekbe a bíróságokna;k beavaítkozásfi joguk nincs. A törvény alkotói már akkor világosan és helyesen látták, hogy miért zárják ki a bíróságokat a földreformügyek intézéséből. A törvényelőkészítők tudták, hogy csak így tudnak nyugalmat biztosítani a földhözjuíttetott parasztok részére, csak így tudják biztosítaná, hogy nyugodtan végezhessék munkájukat. Más volt azonban a földjüket vesztett nagybirtokosok és hű csatlósaik véleménye. Ezek mindent elkövettek, minden eszközt felhasználtak, hogy a juttatottakat kimozdítsák földeikből. Nyugtalanságot, bizalmatlanságot idéztek elő. Emlékezhetünk még rá, hogy már a földreform első napjaiban megindult a rémhírterjesztés a német csodafegyverekről, az angol-amerikai csapatokról, a beavatkozásról. Azt hirdetitek, hogy majd ezekkel együtt visszajönnek a régi nagybirtokosok és jaj lesz akikor azoknak a parasztoknak, akik a földhöz mertek nyúlni. Ezeket az aljas rémhíreket abban az időben sikerült visszavernünk. Mit kellett azonban tapasztalnunk később? 1946-ban, 1947-ben a sokezer földhözjuttatott azt tapasztalta, hogy ha Horthy nem is jött vissza, itt maradt néhány bírája, akik most, ta földhöz juttatott parasztok elleni pereik százait intézik. Ezíek a bírák mindenáron nvugtalansiágot és bizalmatlanságot akarnak^ előidézni és a .parasztságnak a demokráciában való hitét akarják megrendíteni. Egy tucat kirívó eset adatait! majd a miniszter úrnak betekintés végett leteszem a Ház asztalára. Ezek az adatok tükörképei annak a sok hadjáratnak, amely egyes bíróságok részéről az újgazdák ellen folyik. Százával folynak olyan perek az országban, amelyeket az elkobzott földek nyugatról visszatérő^ volt urai az 1944-es, vagy még azt megelőző időkből származó haszonbérikövetelés címén indítanak. A legtöbb esetiben olyan haszonbérekről van szó, amelyeket a bérbeadó csak azért nem tudott felvenni, mert annakidején nyugaton tartózkodott. Most ' tehát az a kérdés, hogy ha a népi szervek úgy találták helyesnek, hogy ezeknek az uraknak a birtokait el kell kobozni és szét kell osztani a parasztok közötit, a magyar bíróságnak mos't az-e a dolga, hogy ezeknek a hazaárulóknak az 1944 előtti uzsorahaszonbérét hiánytalanul bevasalja? De gyerünk tovább. Itt van egy másik kérdés.. Az 1947 :V- te. .8. §-a félreérthetetlenül eltiltja a jutitatottlak ellen perek indítását a földreformmai kapcsolatban. Sajnos azonban, ezt a törvényt pagyon sok bíró lábbal tiporja. A sok eset közül elmondok néhányat. Az egyik ilyen tipikus eset dr. Tóth Imre szegedi ügyvéd esete, akinek szatymazi birtokát 1945-ihén a föíldigénylő bizottság elkobozta- Az ügyvéd úr persze nem volt rest, tudta, hová kell for dúlnia, pert indított a föld visszaszerzésére, és került bíróság, amely elfogadja a pert, sőt a tárgyalások folyamán megállapította, hagy az az új gazda, akit a földigénylő bizottság helyezett a földbirtokba, nem tekinthető ju'ttttlatottnak. Világos tehát, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyltja az 1947:

V. te. 8- §-ának rendelkezéseit. Egyébként az ügyre vonatkozó aktát is átadom a miniszter úrnakVan azonban egy az előbbinél még kirívóbb eset a szombathelyi törvényszék előtt, Itt dr- Náray-Szabó Jenő nyugalmazott 'tör-. vényszéki elnök esetéről van szó. Ez a tisztelt úr nyugatra távozott és még ma is oititilévő testvére nevében beperelte haszonbérért azokat az újgazdákiait, akiknek azokból a földekből juttattak, amelyeket! a földigénylő bizottság a nyugalmazott törvényszéki elnök úr nyugatos testvérétől elkobozott. Vájjon mi I örtiént? Mi történhetett volna más, mint hogy itt is került bíróság, amely foglalkozott az üggyel, és mi sem természetesebb, mint hogy a törvényszék megállapította, hogy az elkobzás miéig nem jogerős és ennek alapján haszonbérfizetésre kötelezte az újgazdákait. Ezzel szemben t- Ház, az igazság az, hogy ennejk a hazaáruló társaságnak a földjét jogerősen elkobozták a földihatóságok, így az a furcsa helyzet állott elő, hogy jogerős az elkobzás ás, de jogerős (a< bírói ítélet is, most tehát keresni kell valaki , aki a nyugatos hazaárulóknak elviszi ta haszonbért; valaihova nyugatra. Ha esetleg menni akar valaki italán majd jelentkezik. (Mozgás.) Nem kevésbbé érdekes a következő eiset Egy Hanikiay Károly nevű kétes múltú úr a törvény világos tilalma ellenére 30.000 forint erejéig perli a vasszécsényi földigénylő bizottság tagjait. Az újgazdák természetesen tudva, hogy alaptalanul perlik őket, nem akartak de nem is tudtak ügyvédet fogadni, hiszen a bíróságnak csak bele kellett volna tekintenie az ügybe és láthat'a volna, hogy szabálytalan, jogtalan a perlés- De nem ezt tették. Saját magam kértem, hogy ezt ai pert- szüntessék meg. És mi történt? Az igazságügyminisztérium felügyeleti osztályának vezetője, akitől ilyen esetekben még erélyes infézkedést nem láttam, azt tanácsolta az új gazdáknak, hogy csak fogadjanak ügyvédet és védekezzenek, lehetséges az is, hogy majd a tárgyalások során mód adatták arra, hogy ,a bíróság a keresetet elutasítjaAz illető úr, meg kell mondanom, elfelejtett