Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

1149 Az országgyűlés 22. ülése 1947. pedagógusok azt, a/mit a régi rómaiak idejében, hogy akit az istenek meg akarnak verni. iazt pedagógussá teszik, illetve én kiegészíteni azzal, hogy,tanyai tanítóvá. Igen t. Országgyűlés! Senki előtt nem kétsége» az., hogy demokráciánk magvetői ,a tanítók. Sajnálatos és szomorú, hogy amilyen mostohák az idők növényeinkkel szemben, több esetben ugyanilyen mostohán bánt a magyar demokrácia is a tanyai néptanítókkal. Amint növényeinknek szükségük vau bizonyos csapadékra, hogy fejlődhessenek, ugyanúgy szüksége van a ómagyar demokráciának arra;, hogy különösen a tanyai tanítók száma növekedjék. Ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha a tanyai tanítók gazdasági és 'Szociális sorsáról gondosko^ dunk. Elsőrendű kötelességünk tehát, hogy a tanyai tanítókat demokráciánknak megnyerjük. Mi parasztok nyilván tudjuk azt, hogy a. parasztdk azok, akiknek iskolai képesítésük a léghiány osabb. De nemcsak iskolai képesítéisük, haniem társadalmii és politikai ismereteik is maigyon! hiányosak. A múltban nem nagy súlyt helyeztek a par?szt*ág iskolai nevelésiére és képesítésére, mert nyilván tud

f

ák atzt, hogv mentől tudatlanabb, egy társadalmi réteg és egy társadalmi osztály, annál könnyebb azt kizsákmányolni és szinte szólásmondássá vált az, hogy elég, ha s- parasztnak annyi esze yan. hogy a csurgó alá ne álljon, ha esik az eső es hogy eg-y gatyaszárba mindkét lábát; bele ne dugja. Ezt a legjobban igazolja az, hogy talán minden társadalmi réteg, minden társadalma osztály jobban meg tudta találni helyét a demokráciában mint éppen <•?,• parasztság. Ma is ennek a múltnak tulajdonítható, hogy ha a parasztságon segíteni akarunk, sorsát feltétlenül csak azon a síkon, azon a vonalon javíthatjuk meg ha iskolai (ismereteit bővítjük. Szükségesnek látom felhívni a kultuszminiszter úr figyelmét arra a rendezetlenségre, ami nálunk a tanyavilágbsjn a tanyai iskolák és a tanyai tanítók helyzetében tapasztalható. Nálunk a tanyavilágban az iskolák legnagyobbrészt felekezeti iskolák. Felekezeteink szegénységükre és az egyházi ado nemifizietésére hivatkozva nem bírják tai tanítókat fizetni és az iskolákat tataroztatni. Iskoláink berendezései olyan hiányosak és iskoláink olyan állapotban vainnalk, hogy képtelenné válik bennük a tanítás- Hm a tanító azt akarja, hogy a gyermekeket taníthassa, magáinak kell rendbehozui az iskola pad.)

ait. berendezését, magának kell házról-házra járva gyűjteni, a szükséges meszet és egyéb anyagot, hogy meg tudja ezeket szerezni és a munkaerőt meg tudja fizetni. A tanyai iskoláknál előfordul, hogy egy tanító kéttanítós iskolában hónapokon, sőt éveken keresztül kétszeres, sőt háromszoros munkát is végez egymaga. Számtalan esetben előfordul az, hogy ide-od» kineveznek, állásában megerősítenek egy tanítót, de amíg illetményét rendezik, amíg a fizetését megkapja, a bürokrácia útvesztőjében hónapok múlnak el, sőt egy év is elmúlik. A tanító több esetben kénytelen hitelben dolgozni és olyan lesetek fordulnak elő, hogy a tanító kénytetelen megszégyenítő módon sorkoszton étkezni. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Minden szakmában megfizetik a túlóracsupán a tanítóknál nem veszik ezt figyelembe- A. tanítók így minden ellenérték nélkül dolgoznak. Egy tanyai tanítót minden évi november hó 19-én, szerdán 1150 síkon és minden vonalom a végtelenségig kihasználnak. (Ugy van! a néppárton.) Nevelni és taníttasd kell a gyerekeket, nevelni és tanítani kell az ifjúságot, nevelni és (tianítainft kell több esetben a felnőtteket is, de egy néptanítónak nemcsak tanítónak kell lennie, hanem mindennek. Mérnöknek, orvosnak, kántornák, ügyvédnek ós minden elképzelneíőnefk) kell lennie animalk a; tanyai tanítóudk. Mindezek az elmondottak leginkább a. tanyai iskolákra vonatkoznak- A városokban lényegesen jobb helyzetben vannak a pedagógusok, amit az a körülmény is igazol, hogy a tanyai tanítóik', kétségbeesetten a városba menekülnek és kérik oda való helyezésüket. Hogy tehát a tanyai tanítók számát szaporítsuk, olyaai intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek serkentőleg hatnak arra, hogy a tanítók tanyáról ne a városba kívánkozzanak, hanem fordítva, ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha tai tanyai tanítókat pótdíjban részesítjük. (Helyeslés al néppárton.) Biztosítani kell a tanyai tanítóknak a lakásokat, (Kolbert János (dn): Azt kell építeni!) hogy lakbér címén ne legyen levonható a fizetésükből, és rendeletileg kell szabályozni, hogy mindazt, amit a meghatározott tanrenden kívül dolgoznak, akár a felekezetnek, akár más intézménynek, megfizessék, tehát azoknak a tanítóknak, akik ezt a munkát végzik, kötelesek legyenek óradíjat fizetni. (Helyeslés a néppárion) Bizonyos előnyökben kell részesítenünk a tanyavilágban működő tanítókat azért, hogy a tanítók ne a városba, hanem ki a tanyavilágba kívánkozzanak, és előnyben kell részesíteni azokat a tanítókat akik erre rászolgáltak, mert csak így érhetünk el eredményeket. Tudom, hogy nem minden pedagógus és nem minden tanyai kántor érdemli meg ezt, de akik megérdemlik, azokat érdemeik szerint, jutalmazni kell. (Kolbert János (dn): Megérdemli mindegyik! — Általános helyeslés és taps.) Elnök: Az országgyűlés az interpellációt kiadja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Dögei Imre képviselő úr .interpellációja az igazságügyminiiszter úrhoz egyçs bíráknak a demokratikus törvényekkel szembehelyezkedő magatartása tárgyában. Kérem

f a jegyző urat, szíveskedjék az ' interpelláció szövegét felovasni. Czéh József jegyző (olvassa); »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy egyes bírák a. demokratikus törvényekkel nyílban szembehelyezkednek, amikor újgazdák, vagy kisparasztok ügyéről van szó? Mit kíván tenni a miniszter úr az ilyen törvénysértő, demokrácia ellenes bírákkal szemben?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dögei Imre (kp): T. Országgyűlés! Igen sok szó^ esik mostanában a bírói függetlenségről és ezzel kapcsolatban az osztálymentes bíróságról. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások: Hangosabban!) Főleg túloldalon ülő képviselő társaim szokták ezt igen gyakran hangoztatni. Elsorolok tehát én is egy pár esetet, hogy lássa és hallja az országgyűlés, hogy egyes bírák hogyan értelmezik a bírói függetlenséget és hogyan élnek azzal vissza. ^ Egyes bírák, akiket még Horthy hagyott reánk örökségül, bírói függetlenségükkel igen gyakran visszaélnek. Jól tudom, hogy a mi-