Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

1141 Az országgyűlés 22. itféSe 1947. számítva 815 volt, addig az iparban ugyanez az eredmény munkásonkint 1291 frank volt. A parasztság eladósodásának alapját az agrár" és az ipari olló vetette meg tulajdonképpen és miután a finánctőke így eladósította. a parasztságot bankjain és takarékpénztárjain keresztül, hitelt nyújtott neki és végleg letaglózta. De necsak a múltra tekintsünk, hanem nézzünk a jövőbe is. Az országgyűlésen többen hangsúlyozták, — a legvilágosabban Mód Aladár képviselőtársam, — hogy a bankok államosítása nélkül nem tudjuk megvédeni a földreformot. Erre utal Farkas Ferenc is, amikor az indokolás kiegészítését javasolja. Én e kérdéssel elvi vonatkozásban nem akarok foglalkozni, hanem csak a baj mértékére kívánok utalni. Mezőgazdasági termelésünk az elpusztult élő és holt leltár következtében, valamint a harmadik esztendeje pusztító aszály követkéz" tében végzetes mértékben elvesztette vásárlóerejét. A vásárlóerőt a mezőgazdaság pénzbevétele, illetőleg annak volumene méri. Ha 1938—39-es árakon vizsgáljuk a mezőgazdaság vásárlóerejének alakulását, akkor azt látjuk, hogy amíg 1938—39-ben 1.220,000.000 volt a mezőgazdaság vásárlóereje, addig 1943—44"ben már csupán 946,800.000 pengő. 1945—46"ban már csupán 380,000.000 pengő és 1946—47-ben a parasztság erőfeszítései és a valamivel] jobb termés következtében 438,000.000 értékű pengő. Ilyen körülmények között tessék elképzelni parasztságunkat a régi banktőkének való kiszolgáltatottságában. A magyar demokrácia semmiféle politikai vagy egyéb meggondolásból nem engedheti meg magának azt a könnyelmű tékozlást, hogy parasztságunkat ebben a helyzetben teljes kiszolgáltatottságban hagyja a bankokkal és pénzintézetekkel szemben. (Taps a parasztpárt és a kommunistapárt soraiban.) Ugy a bizottsági tárgyalás során, mint az országgyűlés előtt is többször szóbakerült hitelszervezetünk túlméretezettsége. Farkas Ferenc többek között a hiteldrágulást is ezzel magyarázza. Erre utalt beszédében Gyöngyösi János képviselőtársam is a tegnapi vita során, aki a túlméretezettség bizonyítására idézte a hitelszövetkezetek számát is a kapitalista pénzintézetek társaságában. Hogy félreértés ne essek e kérdés körül, szükségesnek látom leszögezni hogy a hitelszövetkezeteket egészen más elbírálás alá kell vonnunk, mint a kapitalista hitelintézeteket., ,,, A hitelszövetkezetek vonalán a Schändliche reakciós vezetés idején egészen más problémáról van szó. Nevezetesen arról, hogy a hitelszövetkezetek nem a legszegényebb és legkisebb gazdasági egységet, tehát a szegényparasztokat és kisiparosokat támogatták a szövetkezeti tőkével és az állam által rájukbizotít hiteitekkel, hanem a kulákságot, sőt a nagybirtokosságot. (Ugy van! Ugy van! a kommunistavárt soraiban.) Schandl Károly ugyan az OKH 1938-as működéséről közli azo" kat az adatokat, amelyek szerint a kölcsönök niaigyság szerint így oszlottak meg: 14.000 esetben 10 pengőn alul nyújtottak kölcsönt, 43.000 esetben 10—50 pengő között, 76.000 esetben 50—100 pengő között, 219.000 esetben 100 és 500 pengő között, 48.000 esetben 500—1000 pengő között, 29.000 esetben 1000—5000 pengő között és 3953 esetben 500 pengőn felül nyújtottak kölcsönt az OKH szervezetein keresztül. »így évi november hó 19-én, szerdán 1142 bizonyítva látjuk — írja Schandl Károly, — hogy a magyar hitelszövetkezeti hálózat a kisexisztenciák soks'zázezres tömegének hivatott szervezete, mert» alig lehet nábob 10, 50, 100 vagy 500 pengőnél kisebb kölcsönt vesz igénybe, másrészt az ilyen apróbb kölcsönök a legkirívóbb példái a személyi garancián nyugvó, már-már karitatív ' tevékenység határán nyugvó hitelezésnek.« Mindenki tudja azonban, hogy^ a két világháború között m még 100 pengős hitéit is allig tudtak ezegénypalnasztjaink letörleszteni és valóban parasztnábobság kellett ahhoz, hogy valaki egy 500 pengős hitelbe bele ne bukjék és birtoka, el ne ússzon. Ha azonban összevetjük, hogy átlagban mit kaptak aziok, akik 10 pengőtől 100 pengőig terjedő kölcsönt vettek fel, akkor azt látjuk, hogy 134.000 esetben kölcsönöztek összesen r 5 millió pengőt, az 500 pengős kölcsönt felvevők kaptak 54 milliót, 100 pengőtől 5000-ig és azon felül kaptak 79.000 esetben 72,418.000 pengőt. Nyilvánvaló most már, hogy a magyar demokrácia hitelszövetkezetei nem ezt a hitelpolitikát fogják folytatni, különbem pedig elvileg a szövetkezeti gazdálkodásban termelt tőkét nem lehet a finánctőkével összekeverni, összecserélni. Ami pedig hitelszövetkezeteink túlméretezettségét illeti, meg kell állapítanunk, hogy távolról sem érik el a telítettséget, mert amíg hitelszövetkezeteink száma alig éri el az ezret, addig Lengyelországban 3736, Csehszlovákiában 6050, Ausztriában 1839, Romániában 4638, Jugoszláviában 4283, Bulgáriában 1899 és Görögországban 4327 hitelszövetkezet működik. Ezek az adatok világosan mutatják, hogy amíg Ausztria, Jugoszlávia, Bulgária és Görögország messze meghaladják hitelszövetkezeteink számát, addig a közel ezer hitelszövetkezetet semmiképpen sem lehet olybá értékelni, mintha túlméreteznénk hitelszövetkezeti a p p a r át us u nk a t._ Hitelszervezetünk államosításával^ _ valóban kikapcsoljuk parasztságunk jövőjéből azt a veszélyt, hogy a banktőke eddigi erkölcsei és módszerei szerint a parasztság bank" jobbággyá süllyedjen. De távolról sem szabad azt hinnünk, hogy ezzel eleget tettünk a parasztság védelmének. Ugyanakkor gondoskodnunk kell arról, hogy megszűnjék az agrárolló és megszűnjék a r technikai olló egyik oldalon a mezőgazdaság, a másik oldalon aiz, ipar és kereskedelem viszonyában. A technikai olló valószínűleg összeszűkül és megszűnik annak következtében, hogy a hároméves terv végrehajtására szánt tőke 32%-át a mezőgazdaságba fogjuk invesztálni. Megszűnik majd a technikai olló annak következtében is, hogy földművesszövetkezeteink egymásután aktivizálódnak és gépi állományukkal és tartalékjaikkal beavatkoznak a mezőgazda sági termelésbe. Az az érzésem, hogy az agrárollóval való küzdelmünk nehezebb lesz, még pedig azért, mert a tőke nyughatatlan és ha egy helyről és területről kiszorul, ormiam kiszorítják, más terület után néz Árgus szemével. Egy ilyen, eddig eléggé szabadon hagyott terület a kereskedelem és megállapíthatjuk, hogy a magyar demokráciának sok baja volt már azzal, hogy hatalmas tőkék a termelés helyett a kereskedelemben helyezkedtek el. Reméljük azonban, hogy a magyar demokrácia ellenőrző figyelme- és rendszabályozó akarata a tőkét a kereskedelmi tőke 72*