Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-22
1143 Az országgyűlés 22, ülése 1947. formájában is a k eresekedeleni területén is követni fogja. Igen t. Országgyűlés! A javaslat mellett felszólalók — így elsősorban Mód Aladár képviselőtársam — részletesen és világosan kiemelték a politikai összefüggéseket. Határozottan érezhető, hogy a reakció könnyen nem adja fel a küzdelmet és rugalmasan váltogatja a védelem és támadás területeit. A javaslattal szemben minden ellenállás vagy ellenszegülés a reakciós támadás és védekezés megnyilvánulása. A részletes analízis után én az első pillanatra távolinak látszó területen kívánom befejezésül az ideológiai kérdést felvetni. Ez a terület a közgazdaságtani «szakoktatás területe. A javaslat megértésének és elfogadásának nemcsak érzelmi és politikai, hanem nevelési, pedagógiai feltételei is vannak. A javaslat pedagógiai, vagy közgazdaságtani feltétele a tőke fogalmának helyes ismerete. Ha valaki a tőke fogaimiával, 'annak forrásával, növekedésével és történelmével tisztában van, az előtt egy pillanatra sem merülhet fel helytelennek, időszerűtlennek ez a törvényitervezet. A hozzászólók elméleti fejtegetéseiben azonban oly közgazdaságtani zűrzavar uralkodik ezen alapvető kérdésben, hogy azt okvetlenül szóvá kell tennünk. Az a pénzvagyon, amely 'az államosítás bövetkez'tébeni a magyar közösség birtokába és felügyelete alá jut. elsősorban ia magyar munkásság és parasztság munkája^ által teremtett értéktöbblet felhalmozódása. Nincsen más magyarázat e pénz vágyom keletkezésére és inai állagára, ha csak egyetemeink nem ontanák a másféle magyarázatot. Elsősorban is le kell szögezni, hogy a közgazdaságtani oktatás területén a legképtelenebb zűrzavar uralkodik egyetemeinken. Még véletlenül sem 'akad két professzor, aki ugyanazt a választ adná arra a kérdésre, hogy ml a tőke. Az egyik a vásárlóerőt tekinti tőkének, a másik a termelésre szánt javakban rejlő termelőerőt tartja annak, de hogy iá. munkának köze volna a tökéhez, azt hiába keressük egyetemeinken, ahol ifjúságunkat tudományosan oktatják. Kuriózumképpen álljon itt az országgyűlés előtt a következő fogalmazás (olvassa): »A tőke fizetési hatalmat adó olyan alanyi jog, amelynek érvénye. sítése a gazdasági értékítélet és konjunktúra szerint lehetséges«. (Derültség.) Az egyik katedrán anyagi tárgy <a tőke, _ a másikon jogviszony. Ha a. megszeppent diákot szigorlatán megkérdik hogy mi a tőke, nem tud más feleletet adni, mint hogy a tőke egy csomó pénz. (Derültség.) A másik idézni való okossága tudományunknak, a váliakozóra vonatkozó közgazdaság-tudományi tanítás. Amikor közgazdáink legnagyobb része a vállalkozóhoz ér, rossz költővé változik és az ipari vállalkozásról úgy ír, mint a dicső hadvezéreikről szokás. A vállalkozó szervezi és irányítja a termelést, holott a termelés szervezése és irányítása minden részletében ma már a szakértelmiség kezében van. A vállalkozó irányítja az értékesítést és vezérli a pi' a c hadműveleteit, valóban mint egy hadvezér. Következésképpen a vállalkozónak jussa van & vállalkozói nyereséghez. Van olyan tudományos rendszer is, ahol tőkének kellene képződnie a mumkások termelő munkája nélkül. (Mihelics Béla Vid (dn): Tessék megnevezni ezeket!) Nomina sunt odios'», nem akarom a szerzőjét megnevezni. Igen t. Országgyűlés! Míg egyetemeinken évi november hó 19-én, szerdán 1144 ilyen zűrzavar lesz, — felsorolásom csak példaszerű volt és nem terjedelmi — míg egyete'meimken avult, korszerűtlen, a valósággal ellentétes eszméket fognak ifjúságunk fejébe betölteni, addig a magyar demokráciának a fejlődésében mindig fog politikai, ideológiai és érzelmi ellenerő jelentkezni. Fényesen mutatja ezt a jelen, törvényjavasllat ellenzése, amely majdnem minden esetben az egyetemi oktatásban felszívott elméleti és tudományos zűrzavarból táplálkozik. Erre mutat például Mihelics Vid ama követelése, hogy ^míg a magyar kormány a kincstár tulajdonába vett tőkét ki nem fizeti, kamatot fressen utána. A magyar demokráciának, és főleg a magyar parasz sálnak és munkásságnak nemcsak gazdaságilag, hanem elméletileg és tudományosan, vagy akár etikailag a kártérítés kérdését is nehéz elviselnie, mert tudja, hogy az államosítás előtt álló tőke az ő munkájából akkumulálódott. (Ugy van! Ugy van! a parasztpárton.) A kamatfizetés tulajdonképpen azt jelentené, hogy a munkásságnak és parasztságnak háromszor kell ugyanazt á kapitalista jövedelmet megteremtenie. (Ugy van! Ugy van! a foormánypártok soraiban.) Először akkor, amikor értéktöbbletének elsajátításából a bankok felhalmozták, másodszor most, hogy az állam kártalanítást fizethessen, harmadszor pedig a jövőben, a késedelmi kamat formájában, ha a. demokrácia nem tudna azonnal fizetni. Azt hiszem, egy ilyen helyzet nemcsak politikai felháborodásra adhat teljes jogot parasztságunk és munkásságunk számára, hanem elméleti és tudományos felháborodásra azoknak, akik a közgazdaságtamt reális tudománynak tekintik. (Mihelics Béla, Vid (dn) közbeszól.) Ugyanígy állunk azzal a törekvéssel is, hogy a hároméves terv végrehajtása után az állam tulajdonába vett tőkék menjenek újra vissza magántőkének. Abban, hogy az államosítás következtében a magántőke az állam kezébe jut, a tőke társadalmasítása egy formáját . kell látnunk gyakorlatilag és elméletileg is. A kapitalizmuson túllépő társadalmak, így elsősorban a középeurópai újtípusú demokráciák efelé a fejlődés felé haladnak. A társadalmi tőke funkcióra éppen úgy képes, mint az eg'yéni tők 3 )- de fejlődésbeli és etikai többlete is van, mert lehetetlenné teszi a termelt értékek egyéni elsajátítását. Most már azt követelni, hogy miután társadalnmsí+O' tuk ^ tő>At. ismét engedjük egyéni tudajdónba, fejlődésellenes és izig-yérig reakciós követelmény és a legélesebb politikai el- és megítélést joggal hívja ki maga ellen, mert fejdődésünket egy magasabbrendü állapotból egy alacsonyabb fokra akarja viszszarántani. Ha az a képviselőtársam, aki ezt követeli, tisztában volna a közgazdaságtaniban a kapitalista tőke és a társadalmi tőke helyével, értékével, történelmi viszonylatával, akkor azt hiszem, nem merte volna ezt a követelményt felvetni, hacsak valamilyen megátalkodottság, politikai rosszindulat és valóban mélyreszívott reakcionárius mivolta fel nem vetette volna benne ezt a kérdést. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Jócsik Lajos (pp): Tisztelje tteil kéreik öt perc meghoszabbítáteli Elnök: Kérdeni, méltóztatnak eu kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) Az országgyűlés a meghosszabbítást megadta. Jócsik Lajos (pp): Utolsó követelményként
