Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-22
1135 Az országgyűlés 22. ülése 1947. évi november hó 19-én, szerdán 1136 pénzintézetekkel iés mondhatni ők tárják fel a balkáni országokat a német, francia, belga. holland és angol tőke számára, 1887-ben például ia szerb dohánysorsjegykölesönt magyar bank bocsátja ki. 1888-ban és 1889-ben egy szerb sorsjegykölcsönt magyar bank bocsát ki. 1899-bem a szerb állam 11 millió dinárois köles önét magyar bank veszi át 1904-ben magyar bank veri 6 millió dinár értékben a -szerb álla mezüstpénzét, de ugyanakkor a magyar ipar felfejlesztése megbukik osztrák érdekeken. Romániában a magyar tőke a német, francia és belga tőkével együtt vasutat épít, gyárakat alapít, közületi kölesönöket folyósít, ugyanakkor a magyar ipar Ausztria ellentétes érdekei miatt nem tud megfelelő módon kifejlődni. Kossuth Ferenc elbukik az első tízéves tervvel, de ugyanakkor iái párisi és londoni tőzsdén, uralkodó délafrikai aranyláz a magyar 'pénzintézetekre is átragad lés komolyan foglalkoznak Budapesten avval a tervvel, hogy »Angol Délafrikai Magyar Bank és Hitelintézet« néven bankot létesítsenek a délafrikai aranymezők feltárására. A magyiar gazdasági életet meghagyják a tessék-lássék fejlődlés állapotában. Gondosan vigyáznak arra, hogy fejlődlése ne érje el azt ia fokot, a mellyen veszélyeztetné Ausztria iparának pénzügyi és egyéb érdekeit. Ugyanakkor a magyar tőke az idegen tőkék társaságában már szinte világhódító pénzügyi tervekké] és koncentrációikkal töri mását. A tőke teljesen elvesztette nemzeti öntudatát,, teljesen elfelejtette az öncélúság érzetét, ^niely pedig- jelentékeny ismérve volt. amikioir Kossuth szellemében a, maigyar gazdasági kibontakozás támogatását vállalta. Pénzintézeteink derekasan hozzásegítették az idegen tőkét ahhoz,, hogy behatoljon Magyarországra és gyarmati állapotot hozzon létre gazdalsági életünkben. 1915-ben bankjaink és takarékpénztáraink száma 1922 volt. Ezek Wù pénzintézetek összesen 2281 müllió korona saját tőkével rendelkeztek, de ugyanakkor 12.723 millió korona idegen tőkét ^kezeltek. Amikor az első világháború befejeződött, Magyarország ebből az állapotból a következőképpen bontakozott ki. Az országban 674 bank és takarékoénztér volt. Ezeknek .saját tőkéje kitett, 1517 millió koronát, az idegen tőke azonban 9567 millió koronára rúgott. Meg kell állapítanunk tehát egyszerűen és szigorúan, hogy pénzintézeteink jóvoltából tökéletes gyarmat lettünk. Mit jelent most már az ellőttünk fekvő törvénytervezet a magyar fejlődés menetiében 1 Nem jelent mást, mint azt, hogy annak _ a tőkének helyébe, amely csak Kossuth Lajos idejében mutatott, a nemzeti öncéluságnak megfelelő magatartást, most a magyar nemzeti magatartást lényegiében kifejező tényező, a magyar állam lép. Ha a magyar államot, a demokratikus magyar köztársaságot tettei után ítéljük m&g, akkor bizonyossággal állapíthatjuk mieg és szögezhetjük le, hogy a. kincstárivá alakított tőkeerő eredeti funkciójába zökken vissza, abba a funkcióba, amelyet a magyar szabadságharc idején teljesített. A törvén y javaslat indokolása, amely iá törvény végrehajtását megokolja, a hároméves tervre utal. Eléggé bizonyítja ez, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet véget akar vetni a tőke saját szempontjainak megfelelő manő- | vereízés'nek ós az áMaímosított tőkeerőt a hároméves terv végrehajtására akarja beállítaná. Ha tehát, a magyar viszonyok között történelmi fejlődésünk perspektíváiba állítjuk az előttünk fekvő törvénytervezetet, azt kell mondanunk: legnagyobb történelmi jelentősége abban^ van, hogy Magyarország tőkeerejét születése pillanatában, tehát a szabadságharcban kapott funkciójához téríti vissza. Etekintetben tehát egy önmagában visszatérő vonal, egy körforg-ásos korszak áll előttünk., amelynek időtartama száz esztendő. A korszak elején a tőke funkciójában nemzeti programot teljesíti, ezt a programot a tőke gyorsan elfelejti de a miagyar demokrácia az előttünk fekvő törvénytervezettel elf ellejtett funkciójára figyelmezteti és az állanioisítással e funkciójába visszahelyezi. Az előttünk fekvő törvénytervezet tehát a magyar népi demokrácia ezúttal is kijelenti, hogy magát a szabadságharc örökösének tekinti. A bankok, pénzintézetek és az állani viszonyában a történelmi fejlődés . során ugyanazokat a. helyzeteket találjuk nálunlk is, mint 'más ország-okban. Elsősorban is a: bankok és a pénzintézetek hitelezői feznek az álamnak. Az első világháború végén piéldlaul a magyar állani adósságai 5817 millió koronát tettek ki. Gyarmati helyzetünkből kifolyólag 'ennek az összegnek nagyobb felét, pontosan 3179 millió koronát, külföldi pénzintézetek szolgáltatták, tehát állaniadóssáigiaiinknak 54.65 százaléka külföldi bankoknál feküdt, illetve az utánuk járó kamatokat és tőketörlesztést külföldi bankoknak fizettük. Ezelk szerint tehát aw állam a pénzintézetekkel szemben az egyszerű ügyfél helyzetében van: kölcsönt vesz fel, utána kamatot lés tőketörlesztést fizet. Amikoir a banktőke iái belső gazdasági élet területét elhagyja és másí nemzetgazdaságok felé orientálódik ebben a munkában nem nélkülözheti az állam potliftiikai 'támogatását. Amikor a magyar finánctőke az osztrák- német, francia, b ol lga. angol és holland »tőkéik társaságában hozzáfogott például a balkáni államok gazdasási életébe való behatoláshoz, ebben a munkájában az osztrák-magyar balkáni politikára támaszkodott. Bizonyos tekintetben tehát a behatolás során a finánfőke államo^ítoit'ta önmagát, Kezdetben csak arról van szó. hogy az államok garantálják a finánctőke számára a szükséges rjolitikai nyugalmi helyzetet. Ennek következtében a tőkei nem orientálódik olyan országok félé. ahol a finánctőkés érdekeltségek országa politikai biztonságát garantálni képtelen. A későbbi fejlődiés során, az első világbabonú óts: a, finánctőke olyan szigorúam megköveteli a politikai támogatást, hogy a nagy kibocsátó országok részéről csak a, finánctőke«! államok hozzájárulásával hajlandó külföldön tőkét ' elbelvezui. Tehát világosan avval a Jelenséggel állunk szemben, hogy a finánctőke önmagát államosítja, üzleteibe (és hódításaiba bevonja az államot, mégpedig azér+, hoe-y a tőkeszerén v országokba való behaitqlásaiii az állam kétféle módon garantálja: egyrészt úigy, hogy az állam politikai eneHe kötelezi ,a tőkeszegény országolt a finánctőke érdekeinek honorálására, 'másrészt pedig úgy, hogy az álla m szavatosságit vállal politikai zavarok ese+ére. Van a finánctőke államosító törekvéseinek egy másik formája is. Ez a. forma azu ho^y a nagyvállalatok értékeikéül ellőszeretettel fekte-
