Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

1129 Az országgyűlés 22. ülése 1947, hiaínem á termelőeszközök magján tulajdona az alapvető ok, amely miatt a társadalom osztá­lyokra szakad, amely miatt nincs kapitaliz­mus kizsákmányolás nélkül. A monopolkapi­talizmus, amelyet éppen a versenykapitalíznius termelt ki és teremtett meg, a monopolkapita­lizmus, amelynek csiráit éppen a versenyben jelentkező, először védelmi. azután támadó szervezetekben, trösztökben találjuk meg, ezt a kizsákmányolást, az osztályok ellentétét a végleitekig fokozta fel és ezért szólam, t. kén" viselő úr az, bogy a kistulajdont védeni kell­Ki veszélyezteti a kistulajdonf? Mi szocialis­ták? Mi, akik a nagytőke, a monopoltőke h'a­tefima ellen küzdünk vagy a nagytőke, a mo­nopóliumok! A mi elképzelésünk, igen t. Or­szággyűlés, az, hogy a vegyesgazdálkodás ki­építése felé haladunk a világon mindenütt és így Magyarországon is a vegyes gazdálkodás felé haladunk, (Helyeslés a demokrata néévár-^ ion.) amely a kulcsiparok, a döntő gazdasági ágak államosítása melllett r nagyon jól meg­tűri és lehetővé, sőt virágzóvá teszi egy bizo­nyos magánszektor tevékenységét is. Az államosítás, amellyel mi a gazdasági kulcspozíciókat akarjuk kézbevenni. természe­tesen nem feltétlenül progresszív, ebbeni igaza van a képviselő úrnak; nem akármilyen álla­mosítás az, amit mi fontosnak és szükség­szerűnek tartunk, (Faragó László (szd): Kö­zépein!) hanem olyan államosítás, amelynél az állam kezébe kerülnek a gazdasági vezető po­zíciók és az állam a nép kezébe kerül. Mi az államosítást csak ai demokrácia, a népi ellen­őrzés fokozódó, állandóan kiépülő intézményei­vel együtt és azoktól el nem választhatóan valljuk a magunk céljának. (Barankovics István (dn): Helyes! — Buehinger Míatnó (szd): A dohány monopólium is szocializmus!) Mód Aladár elvtársam beszélt már arról, hogy mit tettek a magyar nagybankok r az ország függetlensége ellen az elmúlt történe" tünk fo*yamán- Ha mi komolyain akarjuk en­nek az országnak függetlenségét, akikor akar­nunk kell azoknak a gazdasági hatalmassá­goknak a megszüntetését is, amelyek átnyúl­tak és átnyúlnak az országhatárokon s ame­lyek nemzetközisége, sajnos, az eddigi törté­nelem folyamán sokkal hatékonyabbnak bizo­nyult, mint a munkások, a szocialisták nem­zetközisége. Mi 1942-ben és azt megelőzően is hirdettük már és nemcsak hirdettük, hanem a mártírok hosszú sorával tettünk tanúságot mellette, hogy függetlenség nélkül, független Magyar­ország nélkül nincs szocializmus. Mi a szo­cializmus előfeltételének akkor is a független Magyarországot gondoltuk. Hozzátesszük, hogy ez fordítva, is igaz: szocializmus nélkül, erős szocialista mozgalom nélkül nincs független ország, s ez akkor is állt és ma is áll. (Marosán György (szd): Kapitalizmustól füg­getlen.) Mi a bankok államosítását, mint legsajá­tabb ügyünkért!, örömmel üdvözöljük, és ha be­fejezésül néhány szó erejéig visszatérek arra a felszabadulás után néhány nappal kiadott elvi deklarációnkra, amelyből már beszédem elején idéztem, akkor ezt azért teszem, mert változatlanul vaMjuk az akkor ttnoindottakat (olvassa): »TJj demokráciára van szükségünk. Miben különbözzék ez a régi toll Először abban, hogy magáévá teszi azt a, régi szocialista fel" ismerést, amely szerint minden társadalmi be~ rendeizkedést a termelő erők és a termelési vi- ' évi november hó 19-én, szerdán 1130 szonyok határoznak meg. Papiros marad a legszebb demokratikus alkotmány is gyökeres gazdasági újjárendezés nélkül. Ezért vettük programmunk lélérfè gazdasági ós gazdaság­politikai követeléseinket. Ezek jelentik azt az alapot, amelyre az új demokrácia szilárd és időtálló épületét emelhetjük, és mert a, demo* krácia népuralmat jelent, s a nép túlnyomó többségét dolgozó osztályok alkotják, a dolgozó osztályok érdekeit, tudatos, vagy még öntu­datlan szabadságtörekvéseit a szocializmus testesíti meg, az új demokrácia fejlődése nehéz, akadályokkal teli útja minden akadályon és küzdelmen át nyílegyenes an mutat a szocia­lizmus, a termelő eszközök köztulajdonba vé­tele, ta 'kizisákímání'-olás végleges megszűnte" tésfe felé.« (Taps a szociáldemokratái- es a kommunistavárion.) »Még egyben különbözik az új demokrácia a régitől,« — mondottuk 1945 februárjának első napjaiban — »nem türelmes, mean engedékeny többé a demokrácia és az emberiesség ellenségeivel szemben. (Ugy van! Ugy van! a szociáldemokratavárton.) Harcos, állig felfegyverzett demokráciát akarunk, a nép valódi uralmát, amely könyörtelenül el­tiporja, a nép ellenségeit. A demokrácia csak az őszintén demokratikus rétegek és egyének számára jelenti a szó, az írás. a gondolat, a bírálat és a szervezkedés 'teljes szabadságát. Ellenségei felé kíméletlen, a megsemmisítésig mienő harcot jelentsen.« Pártom, a szociáldemokratapárt r ma is állja, éspedig változatlan meggyőződéssel, el" méletben és gyakorlatban állja azt. amit, erről 1945 februárjában, :a felszabadulás első nap­jaiban mondott. Elvi politikát folytatunk és elveinken akkor sem változtattunk, amikor' pedig olyan sokat kínáltak volna ezért, s még kevésbbé vagyunk hajlandók változtatni ma, amikor a világ és az ország fejlődése lépésről­lépésríe, jhónapiról-hóínaipra és esztendőir|őlretezí­tendőre a mi szemleletünk fölényét és igaz­ságát "bizonyítja. (G-yurkovife Károly (szd): Ugy van!) A bankok államosítására vonatkozó tör­vényjavaslatot, mint ennek az új, ennek, az átalakuló gazdasági rendnek egyik fontos sza­kaszát, örömmel üdvözöljük. Nem tagadjulk, szocializmust akarunk végső fokon. Eszünk ágában sincs ezt tagadni» tekintet nélkül arra, hogy ia félrevezetők és a félrevezetettek válto­zatlanul ezt állítják támadásaik .középpontjába. Az államosítás még nem szocializmus, az ál­lamosítás a szocializmus bizonyos nélkülözhe­tetlen előfeltételeinek megteremtése. A szocia­lizmust mi demokratikus úton, a nép nagy többségének akaratából és közreműködésével szándékozunk és fogjuk megvalósítani minden ellenállás ellenére is. Demokratikus eszközölk­kel, mert nem lesz mindig rémkép és kísértet a szocializmus, mint aminek ma az elmaradott és sötét magyar falvakban beállítják. (Úgy van! a szociáldemokratapáfton.) A nép több­sége, a magyar nép többsége is meg fogja ta­nulni, hogy a szocializmus az emberiség nagy reménysége, a szabadulás a nyomortól, a szoí­gaságtól és a háborútól. Ezt a javaslatot pártom nevében mint de­mokrata és mint szocialista örömmel és büsz­keséggel fogadom el. Büszkék' vagyunk rá, mint demokraták, mert épül és ezzel a csele­kedetünkkel is épül a magyar demokrácia szi­lárd, időtálló alapja, és büszkék vagyunk rá, mint szocialisták, mert jelentős, komoly, hatá­rozott lépést látuník benne, lépést a zűrzavar

Next

/
Thumbnails
Contents