Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

1131 Az országgyűlés 22. iiléêe 1947. évi november hó 19-én, szerdán 1132 világából az értelem, a tervszerűség felé, a kevesek uralmának világából a nép és a dolgozók uralma felé, a szolgaság világából iát szabadság világa felé. Lépést a kapitalizmus immár életképtelen, felbomlófélben lévő világából a szocializmus rendje felé. (Nagy taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárton. — Taps a parasztpárt soraiban. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Kiss Károly jegyző: Jóosiík Lajos! Jóesik Lajos (pp) államtitkár: T. Országgyűlés! A bankok államosításáról szóló és a t. Ház előtt fekvő törvényjavaslatot érzésem és meggyőződésem szerint a következő szempontok alapján kell vizsgálat tárgyává tenni. (Mozgás a szociáldemökratapárton. — Az elnök cèengét.) Elsősorban vizsgálnunk kell a javaslatot az önmaga zárt egységében. Mit jelent úgy, [ahogy alkotói megtervezték'! Másodsorban meg kiell vizsgálnunk abból a szempontból, hogy mit jelent a javaslat gazdasági és pénzügyi fejlődésünk szempontjából. Harmadsorban meg kell néznünk,_ hogy a tágabb nemzetközi fejlődéssel mennyiben vannak összhangban vagy mennyiben térnek el tőle azok az intézkedések, amelyeket a törvényjavaslat tervez. Végül pedig meg kell vizsgálnunk, hogy közvéleményünk és pártjaink miképpen állanak ezzel a nagyjelentőségű javaslattal szemben. T. Országgyűlés! A törvényjavaslat lényege abban van, hogy 1. §-a szerint a Magyar Nemzeti Bank, 3. §-a szerint pedig a Pénzintézeti Központ első kúriájába tartozó pénzintézetek magyar kézben, lévő részvényeit a

z államkincstár tulajdonba vdszi. A tulajdonbayetel legkésőbb 1948 március hó 31. napjáig történik meg. A magyar köztársaság kormánya tehát ezzel a törvénnyel ismét kiszélesítette az államosítás szektorát. Tette ezt úgy, miként eddig: iái jelen esetben is tiszteletbein tartotta és 'Vártja a magántulajdon elvét. Azok a részvényesek tefhát, akik összegyűjtötték vállalatokban, fiókintézertefcben és időleges akcióikban osztalék és egyéb címen elsajátítva a magyar termelő munka gyümölcsét, s felhalmozták tőkéiket, most a magyar demokrácia kormányától kártalanítást fognak élvezni, amiként erről a tervezet 8. §-a intézkedik, rendelvén, hogy a jelen törvény alapján való állami tulaj donbavétel kártalanítás ellenében történik. A kártalanításról külön törvény fog rendelkezni. A kormányzat odáig megy e javaslatban a kártalanítás tekintetében, hogy különösen méltánylandó esetekben a kártalanítás összegére az igényjogosultaknak előleget is hajlandó folyósítani. T. Országgyűlés! Azt hiszem, a javaslat lényegének megítéléséhez nem is szükséges tovább részletesen idéznem. Ezek az intézkedéseik

1 világosan mutatják, hogy itt nem szocializálásról, nem is az álliaimosítás forradalmi lépéséről van sző, hanem részvények kincstári átvételéről kártalanítás ellenében. Ennek következtében teljesen érthetetlen, hogy valaki is akad ebben az országban, vagy az országgyűlésben, aki a veszedelem harsonáit fújja meg a javaslat körül. Kisajátítás kártalanítás ellenében! Ugyan a többi osztályaink, főleg pedig a parasztság hányszor viselt el kisajátításokat házban és földvagy ónban az állam javára vagy más közületek érdekében! A kiegyezéses gründolások; tói kezdve hogyan és hányszor sajátítottak ki például paraszti földvagyont olyan vasútvonalak érdekében, amelyek a falvakat, a Iközsége'ket messze elkerülték, mert tervezőik és 'a társaságok érdekeltjeinek legnagyobb gondja az volt, hogy csupán a nagybirtokot érintsék oöö- és célszerűen. Most, hogy a kisajátítás kártalanítás ellenében az ország bizonyos rétegeinek pénzvagyonát érinti, ez nem új művelet. Újdonsága csupán abban van, hogy a kincstár ilyesmit nem csinált így egyszerre vagy tömegesen és nem a fennforgó célok érdekében. De? ilyen kincstári átvétel mindig volt és mindenütt találkozunk vele, nemcsak nálunk. Ami a jelein javaslat újszerűségét és — így is mondhatnám — nagyszerűségét teszi, abban van, hogy a részvények kincstári átvétele a hároméves terv sikeres végrehajtása érdekében történik. Annak a tervnek a végrehajtására, amely a nemzet dolgozó rétegeinek életszínvonalát hivatott a békebeli mértéken túl is felemelni. Az államnak, a magyar demokráciának joga van hozzá, hogy a terv pénzügyi végrehajtására megfelelő apparátussal rendelkezzék. A magyar dolgozóknak pedig ugyancsak joguk van elvárni ezt a demokratikus kormánytól, különösképpen akkor, ha meggondoljuk, hogy itt olyan pénzvagyon átvételéről van szó, amelynek nemzedékeken át való megteremtéséhez iaí magyar parasztságnak és munkásságnak nem volt kicsiny és jelentéktelen a köze. Ha már most mindez kártalanítás ellenében történik, akkor ezt a magyar népi demokrácia részéről mindenesetre a nagylelkűségnél többre kell értékelni. Mivel a kincstári átvétlejl csupán a magyar tulajdonban' lévő részvényeket érinti a; jövőben a részvénytársasági bankjaink és érdekeltségeink olyan vegyes társaságok lesznek, ahol majd kincstári «részvények és idegen részvények teszik a társaságok tőkeállagát, feltéve, ha előbb is dolgoztak idegem tőkével. Meg keiU állapítanom, hogy ebben a tekintetben is különleges a tervezet, mert a közelmúltban körülöttünk végrehajtott államosítások és átvételeik során a külföldi részvényeket is figyéjiembe vették. Csehszlovákia például egyedül Anglia viszonylatában mintegy 200 millió angol fontot kitevő angol tőkét államosított a második világháború után- Nincs semmi alap tehát annak kétségbevonására, hogy ez ai törvényjavaslat nem ügyelt volna a körülötte felmerülő szempontokra úgy, hogy zavarokat ne támasszon végrehajtása elé. Minden vonatkozásban a méltányosság és a tekintettel levés árad szelleméből és azt hiszem, ezt mindenki érzi aízokom kívül akik kisebb vagy nagyobb mértékben személyileg és anyagilag érdekelve vannak. Ezeknek száma azonban csekély. Teljes mértékben helytelennek tartom tehát azt a beállítást, amely úgy szeretné feltüntefni, mintha itt apró részvényesek széles tömegeinek a tulajdonában lévő részvények kisajátításáról volna szó. Aki azonban a tőke koncentrációjának történetét általában és hazai viszonyaink között ismeri, az tudja, hogy nálunk sem kellen© százig számolni. — amint másutt sem — ha azokat a családokat kívánnánk számbavenni, amelyeik a tőkekoncentrációt az utolsó évtizedekben végrehajtottákT. Országgyűlés! Ez a törvényjavaslat gazdasági és nemzeti szükségszerűségként áll