Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

1127 Az országgyűlés 22. iïléêe 1947. arra, hogy a világnézeti szakadékot, és a gyakorlati politikai szakadékot kisebbé tegye közöttünk. Igaz ugyan, liogy Mihelics képviselő úr nem így akarja, de az a bibliai szellem, amelyet ő itt képvisel, gyakorlati politikai eredményeiben sajnos, nagyon eltorzított és visszájára fordított mottóban foglalható öszsze: »Méltó a bankár az ő profitjára!« (Taps a szociáldemokratapárton és a kommunista párton. — Farkas György (dn) : Sillogismus cornutus!) PaMamtyús Ábrahám képviselő úr beszédével rövidebben tudok végezni. Ö félti és túl őszinte módon félti az akaratlanul elkövetett hibáktól az országot, és annyira félti az államosítás esetleges, feltételezett hibáitól, hogy inkább men is akar államosítani, nehogy véletlenül hiba csússzék be. (Dénes István (md): Akar államosítani!) Elmondta, hogy a kollektivizmus, a tervgazdálkodás nem talált, mindenütt osztatlan rokonszenvre. És ebben igaza vaai: a, nagytőkések" körében sehol sem talált a tervgazdálkodás és az államosítás rokonszenvre. Beszélt ia cseh államosításról a tényekkel merőben ellentétes módon. Beszélt a szakértelemről, amelynek hiányától MKi az államosított bankokat, de a.z)t elfelejtette a képviselő úr megemlíteni, hog3

7 a bankkonszernek igazgatóságaiban a nagybirtokosok és nagytőkés urak mekkora szakértelemmel intézték eddig a nagybankok irányítását. (Egy hang a parasztpárt r ól: Csak árvereztettek!) De felmelegítette azokat a régi vádakat is, amelyek szerint feltik a kezdeményezést: hogy az államosítás esetén mindenki hivatalnokká lesz, hogy kiöljük az egyéni kezdeményezést, hogy ráfizetés lesz és így tovább. Miiközben így tüntette fel, így karikírozta és így próbálta előre diszkreditálni az államosítást, és ezzel rontani a magyar köztársaság hitelét, csiak dicsérő szavakat talált a képviselő úr a magyar nagybankokra, amelyek évtizedek óta »kitűnően« teljesítették kötelességüket azáltal!, (Gyurkovits Károly (szd) : Azzal a Horthyval szemben, akit ő hozott!) hogy a magyar nagybankokon felépülő gazdasági és társadalmi rendszer kiuzsorázta* kizsákmányolta, koldussá és szolgává tette a magyar mezőgazdasági, ipari és szellemi dolgozókat egyformán. (Dénes István (md): Ugy van!) Ez az, amitől Ábrahám Dezső képviselő úr annyira el van ragadtatva, és a bankoknak ezeket az érdemeit félti annyira az államosítástól. Az azután aßä ő dolga, az ő magánügye, —- hiszen ízlésekről nem vitatkozunk — hogy ő Kornfeldet, Lánezy Leót, Weisz Fülöpöt, szóval a korai magyar kapitalizmus e nagy ipari és bank kapitaljláüt ideálokként állítja ide. Abban egyetértünk vele, hogy ezek kisebb kiadásban a Morganok, a Rockefellerek fiókái voltak Magyarországon. Mód Aladár elvtársammal és képviselőtársammal, aki marxista, természetesen egyetértek és tökéletesen egyetértek Gyöngyösi képviselőtársammal is, aki néhány részletellenvetést leszámítva^ a javaslatot elfogadta s a maga és a magyar demokrácia döntő ügyének tekinti. Mihelics és Pattantyús Ábrahám képviselő urak kritikái nem ai javaslat súlyát gyengítik, hanem egymást rontják le, mert, Mihelics képviselő úr elvileg ugyan helyesli -a bankállamosítást, de csak kártalanítással tudja elképzelni, évi november hó 19-én, szerdán 1128 Ábrahám képviselő úr pedig már azt mondja, hogy az állam mai pénzügyi helyzetében úgysem fog tudni beláthalló időn beiül kártalanítást fizetni, ennélfogva miután kötvények kibocsátását veszedelmesnek tartja, ellenzi az egész államosítást. Ez a lényeges tartalma Ábrahám képviselő úr beszédének (Keresztes Sándor (d)nj): Ennyi különbség lehet!) ha végig méltóztatott hallgatni, akkor bizonyára észrevette képviselő úr is. E mögött az elleniét mögött az van, hogy Mihelics képviselő úr amikor világnézeti kérdésekről beszélt, elárulta, hogy a liberalizmusban és csak a liberális kapitalizmusban látja a kapitalizmus bűneit A. kapitalizmus lényeges erőforrásának, leglényegesebb vonásának a szabadversenyt tartja, és nem mint mi. marxisták, a nagy termelő és szállító eszközök magántulajdonát, monopóliumát. Mihelics képviselő úr kemény szavakat talárt a liberális kapitalizmus, a már letűnt és_ vissszavonhatatlanul letűnt liberalizmus kritikájára, sokkal kevesebbet talált a ma még nagyon eleven s a világ népeinek jólétét és békéjét veszélyeztető monopolkapitalizmusra. (Mihelics Béla Vid (dn): A legmeszebbmenően elitéltem!) Ne haragudjék a képviselő úr, a mionopolkapátalizmust nem elég elítélni, iá monopolkapitalizmus az Ítéletekre nem igen ad, ' legfeljebb egy ítélettől ijed meg: a történelem ítéletétől. (Közbeszólás a 'kommunistapárton: A bankok államosításától!) Ábrahám képviselő úr a liberalizmus érveií, melegítette fel, Mihelics képviselő úr pedig úgy tüntette fel, mintha a tervszerűségre való áttérés már megoldaná a kanitalizmus problémáját. A kapitalizmus tervszerű irányítás ária történő kísérletek éppen a kapitalizmus alaptörvényei miatt eredménytelenek voltak és lesznek, a tervszerűség á kapitalizmus szerkezeti átalakítása nélkül nem valósítható meg. (Mihelics Béla Vid (dn): Ebben egyetértünk!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Justus Pál (szd): Tisztelettel kérek meghosszabbítást. Elnök; Kérdem a t. Országgyűlést, méltóztatnak-e a kért meghosszabítást megadni? (Igen!) Az országgyűlés a ímeghosszabításhoz hozzájárult. Tessék folytatni! Justus Pál (szd): Gróh képviselő úr beszédéről igazán nagyon kevés mondanivalóm van. (Derültség a kommunistapárton.) Félreértette a javaslatot. Képviselő úr. ebben a törvényjavaslatban nem az egyházmegyei takarékok állaaiiosításáról és Szerepéről van szó, mert arról a szerepről is volna mondanivalóm.- A képviselő úr felfogása egyben foglalható össze, abban, hogy ne legyeinek' a bankok :az .államéi, mert hátha akkor az állam marad a bankoké. T- Országgyűlés! Befejezésül — mert mintáz- elején említettem, elvi szempontból, elvi perspektívából nézzük ezt a törvényjavaslatot mi marxisták, szocialisták — hadd próbáljak vázlatos feleletet adni arnai a kérdésre, mit jelent az egész magyar gazdaságpolitika, demokrácia szempontjából a bankóik államosítása, merre mutat a tervgazdálkodással! együtt törvény is. A mi meggyőződésünk az, hogy szemben Mihelics képviselő úrral, nem a verseny, a szabadverseny- — amely természetesen valójában sohasem volt szabad —