Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-22
>•1117 Az országgyűlés 22. ûlêêe 1947. Ma is ezi mondjuk és ebből a szempontból is logikus folytatása a nagybankok államosítása annak az útnak, amelynek első szakaszat a bányák államosítása jelenti. Nem kell képzett marxistának,, de képzett közgazdásznak sem lennie annak, aki elismeri és tudomásul vészig hogy a fasizmus, a kevesek politikai diktatúrája csak egy olyan társadalomiban valósulhatott meg, amelyben a gazdasági hatalom néhány monopol-tőkés kezében összpontosult. A teljes gazdasági hatalom birtokában ugyanezek a kevesek nagyon könnyen és aránylag egyszerűen szerezhették meg maguknak azt a teljes politikai hatalmat is, amely azután Európának és a fél világnak majdnem elpusztításához vezetett. fGyurkovits Károly (szd): Ügy van!) Ha most saját országunkról beszélünk és ezt az elvet a magyar politika fejlődésére alkalmazzuk, akkor lehetetlen egyet nem értenem Gyöngyösi János képviselő úrral, aki tegnap arról beszélt, hogy a magyar ellenforradalom nak is. megvoltak a maga gazdasági alapjai, hogy a magyar ellenforradalom sem esak a különítményeknek:, a Horthyaknak és társaiknak a rémuralma, politikai kalandja volt, hanem ennek a rendszernek gazdasági alapja, gazdasági hordozója a magyar nagybirtok és nagytőke szövetsége volt. (Marosán György (szd): Nagyon megfértek egymás mellett!) Ebben a szövetségben a nagybankok szerepe igein jelentős és sokszor döntő volt. A magyar nagybankok támogatása nélkül nem állhatott volna fenn negyedszázadon keresztül a magyar ellenforradalom rendszereLehet-e, t. Országgyűlés, ugyanarra az alapra, ugyanarra a gazdasági szerkezetre, amelyből a magyar ellenforradalom sarjadt, ma tartós és biztos demokráciát építeni? A mi meggyőződésünk szerű irt nem lehet, és ezért nemcsak mint marxistáknak, mint szocialistáknak, hainem mint deuitíkratáiknaik is elsőrendű kötelességünk a nagy gazdásági monopóliumok szétzúzása, hogy a belőlük táplálkozó politikai befolyást, a velük elválssz-íhataltilanul összekötött ellenforradalmi 'tiörekvéiseket egyszersumndenkorra mégsem« íisí thessük- A magyar ellenforradalmi rendszert tartó egyik gazdasági pillém kidöntötte a földreform, a másikat, a tőkeuionopóliumok hatalmait; vain hivatva kidönteni a bankok államosítása, és aki Magyarországon nemcsak a szavaival, hanem komolyan akar demokráciát, annak akarnia kell minden, egyébként tiszteletreméltó aggodalma mellett is a bányák, az energiaforrások, a nehézipari nagyvállalatok államosítása után a bankok államosításait is, (Ügy van! Ügy van! —. Taps a szociáldemokratapárton, a kommunista/párton és a, parasztpárton.) Számunkra; ez a politikai ok — bevalljuk egészen őszintén, nincs nuit tagadnunk, nincs mit rejtegetnünk (Gyurkovits Károly (szd): Szégyelnünk!) — döntő o!k, amely miatt végigverekedtük a kulisszák mögött is a nagybanitok államosítását, de legyen szabad hozzátennem, e döntő politikai iok mellettit van rá éppen elegendő gazdasági, célszerűségi okunk is és van rá erkölcsi jogcímünk is. Erkölcsi jogcím? Milyen címen, milyen jogon veszi át az érdekeltek beleegyezése nélkül, sőt alighanem az érdekeltek akarata ellenére a magyar állaim, a magyar közévi november hó 19-én, szerdán 1118 társaság a bankokat és rajtuk keresztül a magyar hitelélet és a magyar tőkeforgalom irányítását és ellenőrzését! (Marosán György (sízd): A magyar nép jogcímén.) Ha erről akarnak az igen t. képviselő urak beszélni, mi hajlandók vagyunk. Tessék feltenni a kérdést : mik volitak a magyar nagybankok 1945 januárjában, és tessék megnézni, hogy mivé regenerálódtak nem egészen három esztendő alatt? A .kiégett, csupa rom-épületekből, újból gazdaságii hatalmiasságok tettek. Hogy hogyan, azt mi szocialistáik, akik a gazdrsági törvényeket ismerjük, nagyon jól tudjuk, de úgy véljük, ez a szokatlanul gyors fejlődés talán azok számára is némi felvilágosítással és insilirukitív példával szolgál, akik egyébként a mi g-aizdasági elméleteinjkben nem osztoznak. Bizonyára senki sem hiszi képviselőtársaink közül, hogy a nagyrészvényesek verejtékes munkájából regenerálódtak a, magyar baníkok és váltak ismét gazdiasági hatalommá abból a smimiib'ől, abból a 1 csődtömegből, amelyet 1945 elején jelentetitek, és bizonyára felteszi rajtunk kívül, marxistákon kívül más is a kérdést: honnan került ki az a rengeteg érték, kiiken kereslek meg a magyar nagybankok azokat az éritékeket, amelyekíből gazdasági hatalmukat regenerálták; és amelyet reprezentálnak. (Gyurkovits Károly (szd) : A magyar dolgozók verejtékéből!) Ha pedig erre a kérdésre válaszolnak az urak, akkor feleletet adtak legalább erkölcsi síkon arra, hogy Miknek jár, ha jár, kártalanítás a nagybankok államosítása után (Dávid János (szd): A dolgozóknak!) De legyen szabad ezt az inkább általános ifiejtegetést néhány számmal megerősítenem(AÍZ adatok elég újak, 1947 augusztus végéről valók. Az összes magyar bankok összes váltóés folyószámlakihelyezése 1947 augusztusánaik végén 1250 millió forintot tett ki. Ebből az I. kúriafoelii, tehát most államosításra kerülő bankok 1137 milliót, (százalékban kifejezve 90.99£-et reprezentáltak. * (Az elnöki széket 11 óra 50 perckor Kéthly Anna foglalja el.) Kinek a pénzéből? A viszontleszámítolás, igen t- képviselő urak, az egész 1250 millióból 797 milliót tesz ki, ebből az I. kuriabeli bankokra esik 776 millió, azaz az egész visszleszáimítolás 97.3%a- Mit jeílent ez egyszerűbb s,zavakkal? Azit jelenti, hogy a nagybankok tökéletesen dominálják az egész magyar hiteléletet, mellettük a többi bank ebben a vonatkozásban jelentéktelen, elhanyagolható szerepet játszik, mert a hitelnyújtásban az a helyzet, hogy az összhitelek 91%-át az I. kuriabeli bankok nyújtják- De miből nyújtják? Saját tőkéjükből? Nos hát nagyon érdekes kérdés, hogy mennyi ebben az összkihelyezésben a bankok saját tőkéje. Az 1. kuriabeli bankoknál az összkihelyezés 31.7%-a a bankok saját pénze, a többinél, a kisbankoknál a kihelyezések 81%-a származik saját tőkéből. Azt hiszem, éirtiik az igen t. 'képviselő urak, hogy ez miit jelent? Azit, hogy a nagybankok kihelyezéseik 68%-át visszleszámítolják és kapják meg az államtól, a kiesik pedig csak 19%-át. Még magyarabban kifejezve: a nagybankok _ hitelüzleteit kétharmad részben az állam finanszírozta eddig is, az állam adja tehát a pénzt, az adósok fizetik a kamatot és a költségeket, amelyek úgy évi 30% körül
