Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

1119 Az országgyűlés 22. ülése 1947. .vannak napjainkban. Ennek legnagyobb részét a közvetiitő bank teszi zsebre az áruüzleteknél ma általánosan elterjedt haszonrészesedéssel együtt. Ez az egész, bennünket veszedelmesen emlékeztet arra, ami az újjáépítés körül történt, ahol az esetek túlnyomó többségében, »legnagyobb sajnálat

umikra azit kellett megállapítanunk, hogy a dolgozók, a fizikai és szellemi dolgozók adták ehhez az újjáépítéshez a inmnkaerejiike't. adták pedig nagyon olcsón, az előállítási költségeknél is alacsonyabb áron(Marosán György (szd): 1945-ben bableves!) Miközben: ez/t latdták a dolgozóik, az állam pedif adta hozzá a tőkét, a magánkapitalisták szerényen megelégedtek azzal, hogy elvitték a hasznot. Ennek a legtipikusabb esete éppen a banktőke, a banknagyrészvényeseik pékiájában mutatkozik. Tegyük ehhez hozzá, ha már a gazdasági okoknál tartunk, hogy a nagyban/kok nemcsak betétőrzéssel, nemcsak hitelmüveletekkel foglalkoznak, hanem igen szorosan, elválaszthatatlanul összefüggnek az egész magyar^ iparral. Gondoljanak igen t. képviselőtársaim arra, hogy ez.nem magyar specialitás, amiről még néhány szót a későbbiekben mondani fogok, hanem a nagybankok mindenütt a világon — és ez a kapitalizmus fejlődésének egy szükségszerű, elkerülhetetlen fejezete, — a termelés egész gépezetének egyre nagyobb részét ellenőrzik és veszik birtokba. Mi a helyzet Magyarországon? Nézzék meg a Compasst és nézzék meg. hogy — egyébként errät egészen más vonatkozásban és ellenkező tendenciájú érvként P. Abraham képviselő úr is beszélt — mit jelent 'a Hitelbank és mit jelent a Kereskedelmi Bank à magyar ipar számára. De necsak a Compasst nézzék meg. hanem gondoljanak arra is, hogy bankrészesedés esetén nemcsak 50—£0%-os részesedés lehet döntő jelentőségű, hanem már 20—25%-os részesedés is, és gondoljanak arra is, hogy azonkívül ezeknek a bankoknak nemcsak leánykáik vannak hatalmas iparvállalatok formájában, hanem vannak nekik unokáik és dédunokáik is. Egészen bonyolult családfát látunk, és ha e vállalatok bármelyikénél egy bank csak 20, vagy 25%-kal érdekelt és ugyanakkor ez a bank az egyetlen hitelforrás is a vállalat számára. (Ugy van! Ugy van! a szú' ciáldemokratapárton.) akkor a. kisebbség lesz a többség, akkor a tizenkét igazgatósági tag közül kettő foe diktálni annak a vállalatnak az igazgatóságában és ez a. kettő többet fog nyomni, mint a többi tíz. nem is beszélve a kisrészvényesiekről, akiknek védelmében annyi szó liane-zott el itt az ellenzék részéről és akik. uek védeíknében az uraknak sohasem jutott eszükbe szót «nielni addig, amíg a bankok a magántőke kezében voltak. (Ugy van! ügy van! a szociáldemokratapárton.) Pedig ha kellett a kisrészvényest védeni, t. uraim, alighanem jó lett volna ezt a, védelmet látni abban az időben, amikor a magánbankoknál a többség igazán semmibe sem vette a kisrészvényesek érdekeit, (ügy van! Ugy van! a szociáldemokrata- és a kommunistapárton. ^ — Taps a szociáldemokratapárton. — Gyurkovits Károly (szd): Amikor

1 árverezték a parasztot!) 1938-íban az összes bánya- és ipari részvénytársaságokból számszerűiéig csak 13% volt a nagybankoké és ebből egyedül a, Hitelbanké 6%; 1135-ből 174, illetve 85 bánya" és iparvállalat. Ha azonban a dolos: mérlegrészét; nézzük, és nernosaik a vállalatok számát, hanem jelenééi november hó 19-én, szerdán 1120 főségét is figyelembe vesszük, akkor a kép megváltozik. Akkor már azt látjuk, hogy a 3952 millió 1938. évi pengő összmérleg összegéből 2043 millió pengő, tehát az összes bánya" és iparvállalatok mérlegösszegének 53%-a van a. _ nagybankok tulajdonában, és egyedül a Hitelbank tulajdonában —' áz 1080 millió pengő összmérlegösszeg arányában — az ipari és kereskedelmi részvény társaságok vagyonának 27%-a. (Marosán György (szd) gúnyosan: Ezt; nevezik szorgalomnak! — Derültség.) Bizonyára igaza van Marosán képviselőtársamnak, a nagyrészvényesek bizonyára takarékosan és szorgalommal gyűjtötték össze ezt a nem ne" lentéktelen gazdasági ési a vele együttjáró ugyancsak nem jelent éktelen politikai hatalmat. Ha a Nemzeti Bankról beszélünk, amelyet Gróh képviselő úr olyan nagyon félt az államosítástól, nekünk evvel kapcsolatban nagyon egyszerű az álláspontunk, és nem hisszük, hogy ezt támadni lehetne. Nekünk csak az a kérésünk, hogy a Nemzeti Bank necsak neve szerint, hanem ténylegesen is a nemzet bankja legyen, (Ugy van! Ügy van! — Taps és felkiáltások a ssociáldemokratapártcm: Végre egyszer! -— Helyeslés a kommunistapárton.) a főtanács, amelv ennek legfőbb szerve, ne a magánrészvényes csoportoknak legyen felelős, hanem az államnak, mint egyedüli, vagy fő" részvényesnek. Ez, t. Országgyűlés, ma már nem is politikai probléma többé. A Szovjetunión kívül nyolc európai nagrv jeerybank van államosítva, köztük nemcsak az Angol Bank, a Francia, Nemzeti Bank, hanem például olyan bankok is, mints a Holland Jegybank, pedig Hollandia igazán azok kö'zé az országok közé tartozik! amelyeik a ilegmakacsabbul, a 'leg' szívósabban próbálják megőrizni a klasszikus liberalizmus hagyományait, Persze a makacsság és a szívósság ebben az esetiben sem jelent feltétlenül eredményt és sikert. Nekünk elsőrangú gazdasági szempontunk a nagybankok államosításánál az, hogy mindenfajta, monopólium eitlen voltunk és vagyunk. A tőkebefektetések monopóliuma sem maradhat fenn egy olyan gazdasási rendben, ame~ lytet nui a magyar nép életszínvonalának emelésére »karunk beállítani. Nem közömbös ez a dolgozó magyar nép számára, amiképpen nem közömbös és nem tekinthető magánügynek az, hogy fejtenek-« szenet, mennyit, hogyan, milyen áron. Amiképpen mindez nem magánügy, nem magánügy és közsaempontból .nem érdéktelen, hogy hol és mikor fektetik be a rendelkezésre állló tőkéket és hol nem fektetik be ezekéit:. Éppen a közelmúltban, amikor a felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot tárgyalták, az előadó, Vajda Imre elvtársam beszélt azokról a tőkékről, amelyek megközelítik és talán túl is haladják a magyar foaJnkjegyfoirigalom egyharmadrészétEnnek a javaslatnak előadója, Barcza Sándor elvtársaim is beszélt azokról a,tőkékről, amelyek felhajtják az árakat, a legkialtóbb, legelviselhetetlenebb, legtűrheitletlenebb ellentéteket teremtik a nagytömegek rettenetesen nyomorgó és a kevesek arán y tálaimul magas életszínvonala között és ezten túl veszélyeztetik a stabilizációt, mert a helytelen tőíkeibefekteitéseik olyan iparágaik, üzemek konjunktúráját idézik' elő, amelyek nemcsak hogy nem illeszthetők bele a hároméves tervbe, hanem egyenesen keresztülhúzzák amnalk elgondolásait. Ezeknek a tőkéknek az ellenőrzése, megra-