Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-22

1115 ALZ országgyűlés 22. iUêêe 1947. akkor is, a fasizmus legnagyobb győzelmei idején is, nem vakhitből, hanem marxista analízisből ©lőre lá'tituk és előre tudtuk, hogy ez a történelmi periódus, ez a második világháború, csak a fasizmus teljes maradéktalan megsemmisítésével végződhet. Es ha akkor messzebb láttunk egynémely akkori ellenfelünknél, engedjék meg nekünk azt, hogy meg legyünk győződve, vannak kérdések, amelyekben ma is messzebb látunk, mint a mi igen t. ellenzékünk. Tudjuk, hogy mint az ellenforradalom egyik öröksége, ma is él tovább ez az antimarxizmus a huszonöt esztendő alatt tudatosan és szándékosan félrevezetett, haladó gondolatoktól heirmetikusan elzárt magyar nép egyik-másik rétegében. Persze az antimarxisták többnyire azért antimarxisták, mert fogalmuk sincs arról, hogy mi a marxizmus, hogy azt eszik-e vagy isszák. De ezt a tudatlanságot éppen a tudatos antimarxisták tartották fenn és kívánják fenntartani egyesek még ma is. Mihelics Vid igen t. képviselőtársam, akinek felszólalásaira más vonatkozásban még leszek bátor visszatérni, tett beszédének elején egy értékes vallomást- Beszélt arról, hogy — megpróbálom szó szerinti idézni, — »a magyar népnek az a nagyobbik hányada, amely nem marxista, minden tervgazdasági elgondolást egyszerűen a marxista pártok hatalmi törekvésének tekint«. Ő ezt helytelenítette és ezért utasít el olyan rendszabályokat is, amelyek egyébként minden szempontból célszerűek és szükségesek. Mihelics képviselő úr ezzel szemben foglalt állást és elvi síkon megállapította, hogy ez az antimarxizmus, amelyről én is beszéltem és amely — az ő vallomása szerint — az ő pártjának választói között is igen elevenen él, tulaj donképen helytelen és akadályozza a magyar demokrácia gazdasági és politikai fejlődését. Örülünk, hogy Mihelics képviselő úr ezzel a tudatlan antimarxizmussal szemben ilyen határozottan fellép. De ne vegyék rossznéven, igen t- demokrata néppárti képviselőtársaim, ha én ezt kiegészítem valamivel. Ezek az_ ellenforradalmi maradványok, amelyekről Mihelics (képviselő úr beszélt, az ő létüknek az alapjai. Ha ezek az ellenforradalmi maradványok aiein volnának, akkor nem kapott volna a demo• lírraita néppárt néhéinyszázezer szavazatot. (Mozgás és ellentmondások a demokrata nép párt oldalán.) Mi tehát marxistát vagyunk, így nézzük a magyar társadalom fejlődését is, és ebb« a fejlődési perspektívába állítjuk be azt az alapvető reformot, amelyet a nagybankok államosítása címen most tárgyal a magyar demokratikus köztársaság- országgyűlése. _ Nekünk az a véleményünk, éppen, mint marxistáknak, hogy a gazdasági erők, a termelő erők és a termelő viszonyok határozzák meg döntően es végső fokon minden társadalom fejlődését, így a magyar demokrácia társadalmi és politikai fejlődését is. Es mert ez a meggyőződésünk, ezért mondjuk, hogy egy alapvető^ gazdasági reform, a termelés szerkezetének átalakítása többet jelent száz nagyhangú vagy kenetteljes pollitikai szólamnál. fGyurfeovits Karoly (szd): Ugy van!) Nem ma jutottunk erre a felismerésre. 1945 februárjának legelső napjaiban, amikor néhányan — köztük csekélységem is -— azt a megbízást kaptuk pártunktól, hogy röviden foglaljuk össze a párt politikájának elvi alapévi november hó 19-én, szerdán 1116 vonalait, ugyanezt mondottuk. Itt van a kezemben az a kis röpirat, amely ennek eredmenye volt és amely — mondom — nem most született, hanem a felszabadulást követő legelső napokban. Mit akar a szociáldemokratapárt? Akkor mi a következőket mondottuk (olvassa); »Mi szocialisták marxisták vagyunk és így tudjuk, hogy a. politikai rendszer megváltoztatása csak akkor lehet tartós és alapos, ha a gazdasági berendezkedést is átalakítja. Ezért küzd pártunk megalakuláa ót

a a feudalizmus szétzúzásáért, maradványainak teljes elsöpréséért, a magyar nagybirtokrendszer megsemmisítéséért. Más demokratikus országokban az öntudatos haladó polgárság végezte el a hűbériség felszámolásának, a nagybirtok felosztásának müvet. Nálunk ez a feladat is a munkásosztályra, a haladás egyetlen igazi motoriára és annak hosszú időn át egyetlen vezetőjére, - a szocialistákra marad- A fasiszta 'banditák által lerombolt és kirabolt ország újjáépítésének irtózatos terhe majdnem teljes egészében a munkásosztályra hárul. Á munkásosztály, elén az öntudatos szocialistákkal, vállalja e történelmi feladatot, de nem azért, hogy a tegnapi Magyarországot építse fel osztálykiváltságaival, elnyomásával, brutális kizsákmányolásával, hanem azért, hogy egy szabad nép szabad országát teremtse meg. (Ügy van! Ugy van! — Taps a szociáldemokrata- és a />- o m mu ni s t apart on. ) Ismétlem, 1945 márciusa volt, iamikor a következőket írtuk (olvassa); »Ha az ország jelenlegi helyzete s a viláiígazdasági és világpolitikai erőviszonyok nem is teszik lehetővé a szocializmus felépítésének azonnali megkezdését, mi tekintetünket e célra függesztvefolytatjuk utunkat és vállaljuk értei » harcot, mert tudjuk, hogy a kapitalizmus csődje beteljesedett és ,a szocializmus megérett a megvalósításra.^ Törekvéseink tehát kettősek: egyfelől előkészíteni a vegyes gazdálkodásra való áttérést, a bankok, a biztosítók, ia>z energiaforrások, a bányák, az alapiparok államosítását, másfelől minden területen biztosítani a dolgozó rétegeknek és az őket vezető sziakszer. vezetéknek és munkáspártoknak a demokratikus ellenőrzés jogát«. A bankok államosítását tehát mi nem ma, nem tegnap, de még csak nem is három esztendővel ezelőtt, a felszabadulás után tűztük programunkba, amikor ennek gyakorlati megvalósítására lehetőség adódott. Ott van ez a követelés a mi most már negyvennégy esztendős programúinkban. (Buehinger Manó (szd): Az 1903 ias programban!) Mi ebből a szempontból tekintettük mindazokat az államosítási rendszabályokat, amelyeiknek jelentős része a magyar demokratikus köztárslaság törvényévé váltAmikor az első ilyen állaimosítíáisi javaslatot, a bányák államosításáról szóló javaslfatot tár" gyalta a magyar országgyűlés, akkor ugyancsak csekélységem mondottal pártom álláspontjaként és pártom megbízásából (olvassa): »Legelső és legfontosabb feladatunk minden erővel megakadályozni, intézményesen lehetetlenné tenni, hogy az elmúlt magyar politikai rendszer, a magyar ellenforradalom bármilyen formában is visszatérhessen. (Gyurkovits Károly (szd): Űgy van!) Mi ki akarjuk takarítani a magyar ellenforradalom minden szellemi, személyi és intézménybeli maradványát« . .