Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-16

853 Az országgyűlés 16. ülése 1947. napra vághatnak sertést Itt fenn a fővárosban .n hentesüzletek kirakataiban látjuk a szalonnát,' a zsírt, nem is említve, bogy milyen nagy tömegben jön iá fővárosba a hízottliba, a hízottkaesa, amelynek a zsírja szinte szétfolyik, nem tudná, hogy hová; bizonyária a pénzesemberek kamrájába, vagy pestiesen szólva,, speizában raktározódik el. Ezzel szelmben kiadott a közellátásügyi minisztérium egy rendeletet, amelynek értelmében a legszegényebb parasztot is, aki egy kis hízóeskát tud' csak leváSgni, zsírbeszolgáltatásra kötelezi. Mi ezt' igazságtalannak tartjuk, annál is inkább, mert onnan is elvesz, ahova tulajdonképpen adni kellene. Nekünk nincs kifogásunk az ellen, ha a közellátásügyi minisztérium minden feleslegre ráteszi a kezét, ha mindenütt elveszi azt, ami felesleges, de ez a rendelet abban a íorjmában, ahogy ki• jött) igazságtalan. Most, hogy ne csak a rendelet ellen beszéljek, felolvasom a rendelet 2. §-áit, amelyet legfőképpen kifogásolok. A 2. §. (2) bekezdése azt mondja (olvassa): »A sertésvágási engedélyt a. vágás helye szerint illetékes községi elöljáróság állítja ki. A sertésvágási engedd lyeni fel kell tüntetni a vágató nevét és lakcímét, a vágató háztartásához tartozó személyek számait', a vágáísra engedélyezett sertések számát, valamint a beszolgáltatandó zsírmenyn.yiséget-« Ennyi és nem többT. Országgyűlés! Ez olyan tág fogalmazás, hogy méltán y talanuil sújtja a legkisebb emberieket, mert a sertés súlyára nincs ez a rendelet tekintettel. Mondok egy példát.^ Nagyon jól tudjuk, én is tudom, parasztképviselőtársaim

1 is nagyon jól tudjíáfe, hogy milyen a szegényparasztság élete, különösen a, tiszántúli vidéken. A szegényüarasztság főtápláléika a kényéi- után a szalonna. Kenyér és szalonna matpon'ta kétszer, ez az, étkezése. A szegényparaszt családok sohasem tudják az egyéves vagy <miásféléves süldőiket, már kinőtt, sertéseiket befogni hízónak, hanem: csa<k a kis tavaszi malacocskákat. Nagyon sok ember örül, ha karácsonyra egymázsás vagy száztíz kilós disznója lesz, s ha kettőt öl is az a szegény család egy évben, a kettővel sincs ott, ahöí egy módosabb ember» aíki egy száznyoleívan kilós, vagy kétmázsás hízót vág le. Ebből világosan látszik az, hogy mi az igazságtalan efbben a rendeletben;. Ha például egy szegény család két sertést vág le, de azok csak száztíz kilósak, akkor kétszer vámolják meg, a hatáság kétszer szedi be tőle a dézsmát a rendelet alapján. Egy család, ha egv sertést vág le, legyen az bár száznyolcvan kilós vagy kétszázötven kilós is, ugyanannyit ad! be. kM kilót, vtagy három kilót, aszerint hogy hány családtágja van. A legfőbb hibát itt látom, ebben a rendeletben. T. Országgyűlés! A parasztságnak sok panasza van a beszolgáltatás terén, tudjuk nagyon jól, hogy más vonalon is, például a gabonabeszolgáltatásnál. Ez ugyan nem tartozik szorosan ehhez a tárgyhoz, de időszerűnek látom megemlíteni. A gabonabeszolgáltatásnál például az adógabona kötelező volt mindenkire, arra is. akinek nem termett annyi sem, hogy meg lett volna az évi kenyere vagy maradt volna vetőmagja. Be kellett szolgáltatni az adógaJbonát, mert csak ügy kapott őrletési engedélyt. Miért volt ez sérelmes a parasztságra? A szájától adta odia azt a búzát, vagy a földjétől a vetőmagot ég. azután egy évi november l%ó 5-én, szerdán. 851 hónap múlva azt a gabonát, amelyet ő 60 forintért beadott, visszaadták netki 110 forintos áron mint vetőmagot. Érthetően el van keseredve a parasztság. Most jött ez a rendelet, de ezt megértette, mert látja, hogy kevés gabona termett. Ezt a rendeletet azonban nem érti meg a parasztság, mert érthetetlen számára, hogy ha neki magának nincs is feleslege, egyik szomszédijának pedig két hízója vár eladásra, másik szomszédjának esetleg három, akikor miért neki keli beszolgáltatni. Szóval van felesleg, van hely, ahonnan a közellátási kormányzat felvásárolhatja a szükséges mennyiséget, kötelezheti a nagy vágókat, a szalámigyárosokat, a henteseket, hogy a fehérárut tartalékolják és adják át a közellátás céljára. Meg lehetne fogni a barornfinagyvágóíkat, hogy a Budapestre szállított hízott libák zsírját tartalékolják. (Élénk helyeslés a kisgazdapárton és a parasztpárton) T. Országgyűlés! A parasztságnak is vannak nagy hiányaá. Nagyon sok szegény parasztgyermeket látunk, aki most a hideg, őszi idő beálltával szegényes nyári ruhában, mezitláb jár iskolába, s a parasztság nincs abban a helyzetben, hogy ezeket a ruházati cikkeket megvegyeErre mondhatnák azt kifogásul, hogy van az üz etekben ruha, megveheti a parasztságszabadon. Én mégis azt mondom, hogy nem veheti rnieg, teljesen képtelen rá, hogy megvegye, mert ha feljön egy parasztasszony Budapestre vásárolná például textilanyagot, akkor egy mázsa búza áráért legfeljebb egy közepes minőségű inget tud férjének vásárolni. (ügy van! Ugy van! a kisgazda'- és a parasztpárton) Ezért írtam be interpellációmiba azt, hogy ha lehetetlen volna teljesíteni előző kívánságomat, akkor legalább úgy enyhítséSk a rendeletet, hogy egy sertés után egyáltalán ne tegyen beszolgáltatás, s a második sertés után. is csak akkor, ha a vágási engedélyt kérő családtagjainak száma hatnál kevesebb és a hízó súlya egy mázsán felül van. De hogy ne mondja a miniszter úr, hogy nagyon konok vagyok, (Szabó Árpád földmívelésügyi miniszter: Nem mondom! — Derültség.) hogy nem engedek még ebben sem, van egy kívánságom, ha mindezt nem lehetne teljesíteniTesséík kötelezni a textilárukat, a bőrárukat előállító gyárakat és az ezen árukat forgalomba hozó nagyikereskedőket arra» hogy az ál«. táluk előállított és forgaiombahozott árukból beszolgáltatást eszközöljeneik ugyancsak hatósági olcsó áron, (Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárton és a pamsztpárton.) hogy ezekből a zsírbeszokgáltatást erején jóval felüí teljesítő szegényparasztságot kárpótolni lehessen. (Élénk helyeslés és taps-) Meg kell még .említenem egy dolgot, bár nem tartozik épen a zsírbeszolgáltatáshoz- Tudomásomra jutott» — példaképen említem fel, — hogy nyáron, amikor még a parasztság tudta tartani a jószágait, amikor még nem volt a takarmányhiány olyan ijesztő méretű, mint most, hatóságilag megállapították a tenyészállatok közül például a marha árát, 4150—6 forintban élő súlyban kilogrammom' kint. Most, amikor a parasztság a rendkívül nagy takarmány hiány miatt kénytelen eladni jószágait, legtöbb esetben még a legszükségesebb jószágaitól is kénytelen megválni, mert fél a téltől, fél, hogy nem bírja kiteleltetni a jószágokat. Amikor a nyáron megállapított ár